2016. április 23. GYÜMÖLCSEIDET ÉRLELEM, AMIKOR MEGFOSZTALAK TÁRSASÁGOMTÓL

1998. április 21.

“Az Úr jósága virrasszon fölöttünk!” 1

Ó, térj be Urad örömébe! Igen? Mondd el!

(Panaszkodni akartam.) Miért fosztasz meg társaságodtól?

Jöjj, mondd el, amit mondani akarsz! …

Mintha örömödet lelnéd abban, hogy olyan eseményeket állíts utamba, melyek megakadályozzák, hogy Tõled kapott adományomat használjam, és boldogító jelenlétedben, a világosságban legyek.

Olyan koszorút adtam neked, amely sohasem hervad el, és tûzzel kereszteltelek meg. Lelki táplálékot és lelki italt adtam neked. Hogyan lehetséges, hogy e pillanatban nem értesz meg engem? Kemény választ adhatnék most neked, de figyelembe veszem szavaidat, amelyek a szíved mélyérõl fakadtak, ezért eltekintek megalázásodtól. 2
Még most is körülvesz szeretõ szavaid illata. Édes mirha illatként fogadtam szavaidat, hajamon még ott vannak édes cseppjei. Fejem illatos lett szavaidtól, amelyekkel megkötöztél engem … 3 De mondom neked, hogy gyümölcseidet érlelem, amikor megfosztalak társaságomtól. Igen, én vagyok a te napfényed, de a fának szüksége van esõre is, hogy növekedjen, sokasodjon lombja és gyümölcse. Ha lelked olykor nem érzi sugaraimat, akkor is tudd, hogy újból felfrissítelek. És most mondd, hogy van lelked e pillanatban?

Az isteni kegyelem szeretetében érzem magam …

Ne gyötörd ezért tovább lelkedet és ne tégy szemrehányást nekem! Légy hálás mindazokért a kegyelmekért, melyeket lelkedbe öntöttem! Éppen felkészítelek arra, hogy fogadd Szentlelkem látogatását, aki majd üzenetet ad neked 4, és nemes üzenetével örökké tartó emléket hagy e nemzedék és az eljövendõk számára. Gyengéd menyasszonyom! Légy Jézusé, ahogy Jézus a tiéd! Vágyakozom utánad, ahogy te vágyakozol utánam. Érted vagyok, és te énértem. Egymásért vagyunk oly teljes egységben és összefonódásban, hogy ezért sokan engem láttak benned és téged énbennem. 6
Hadd leljem benned gyönyörûségemet és hadd szemléljem magamat tebenned! Határtalanul örülök azokban a pillanatokban, amikor magamat látom. Valóban magamba öltöztettelek, hogy birtokba vegyelek, és felkínáltam a kegyelmet neked, hogy birtokolj engem a kegyelemben. Ha akarod, nevezd ezt Isten felfoghatatlanságának, aki felfoghatatlan módon szereti teremtését. 7 Érted? Ezért csillapodjon le szíved, és értsd meg a nélkülözés pillanatait!

Tudom, hogy ha nem mutatkoztál volna meg nekem kezdetben 8, még mindig a temetõben lennék az elenyészõ holttestek között. Ha nem a Te kegyelmedbõl történt volna mindez, mostanára én is feloszlottam volna.
Lelkem utánad vágyakozott, amikor továbbra is rám hullattad esõdet …

Galambom, nem szabadítottalak-e meg fájdalmaidtól? Hallj engem, Vassiliki! Tudd, hogy amikor a nélkülözés állapotában voltál, én a te szívedben pihentem … Légy áldott és találj vigaszra Szívemben!


1 Zs 90,17.
2 Amíg az elõadásokat készítettem elõ, amelyeket az “Igaz élet Istenben” üzenet megbízottai elõtt fogok felolvasni, elragadott Isten Lelke és ezt írtam: “Ma az Atyaisten hív minket Szívének menyegzõs szobájába. Ez a végsõ cél, amit minden embernek el kellene érnie lelki életében. Isten mindannyiunkat meghív, hogy boruljunk keblére és merüljünk el õbenne. (Íme a szavak, melyek megérintették az Urat): Én személy szerint folyékonnyá szeretnék válni Istenben vagy teljesen feloldódni Benne, hogy én már ne legyek többé.”
3 Ezt jó értelemben kell felfogni.
4 az 1998. április 22-i üzenetre utal Jézus
5 Ez utóbbi eset Madridban történt. Különbözõ nemzetekhez tartozó emberek látták az én arcomon megjelenni Urunk Arcát, majd Jézus azt is megengedte, hogy az õ Arca legyen olyan, mint az enyém. Madridban egy férfi, aki a plakáton lévõ Jézus arcot nézte, megkérdezte találkozóm szervezõit, hogy miért tették ki egy szõke asszony arcképét.
Elsõ ízben Rhodos szigetén, Görögországban fordult elõ hasonló eset. Az “Igaz élet Istenben” imacsoport bejárt egy kórházba, hogy hirdesse az Evangéliumot és megvigasztalja a betegeket. A kórház lelkésze is mindig velük volt. Egyik alkalommal elhatározták, hogy megajándékozzák a betegeket egy levelezõlapra nyomtatott Jézus képpel, melynek eredetije a Patmos szigetén lévõ monostorban található, és arról híres, hogy könnyeket hullatott. A pap érthetetlen okból egyszerre nagyon felháborodott emiatt és összeszedte az ajándékképeket. Felindultan kérdezte: “Miért osztogatjátok Vassula fényképét?” A lányok nem értették, hogy miért beszél Vassula fényképérõl. Átnyújtották neki a kezükben lévõ Jézus képeket, és meg is mondták, hogy hiszen Jézus az, és a szakállára mutattak. Erre elnémult a pap …
6 E pillanatban Urunk egy másik kifejezésre is emlékeztetett, mely gyakran elõfordul a Szentírásban: “Isten féltékeny szeretete”.
7 1985-ben
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.