2014. április 29. MÉG MINDIG VÁROK HÚSVÉT DÁTUMAINAK EGYESÍTÉSÉRE!

MÉG MINDIG VÁROK HÚSVÉT DÁTUMAINAK EGYESÍTÉSÉRE!

 

1998. november- 30

Uram, engedd meg,
hogy utam végén, amelyet Te jelöltél ki számomra,
rátaláljak a megígért örömre.
Igazságos Atyám, taníts engem,
hogy igazságosság és bátorság legyen öltözetem!
Uram! Házadat lázadás rombolja szüntelen,
és még nyoma sincs húsvét dátumai egyeztetésének.
Nem igazán látható. Még nem…
Életemet zokogó fuvolává tetted
attól a pillanattól kezdve,
hogy Szíved szenvedésének tavába merítve
megkereszteltél engem.
Jól tudom, hogy maga az isteni hatalom
hívott meg engem,
és az élõ Védelmezõ ölelésében vagyok.
Õ fog gyõzni e Föld pora felett,
de én ébredésem után is testemben élek még.
Ó gondolataim Tolmácsa,
ne engedd, hogy hárfád, ahogy nevezel,
gyászdalokat zengjen,
nehogy bûnbe essek!
Bárcsak ne tenne szereteted
ily próbára többé, miként most megpróbálsz!

Leányom! Hagyd abba ezt a gyerekes beszédet! Szeretettel állok elõtted most is, és arra emlékeztetlek, hogy nem lehetsz társaságomban úgy, hogy ne részesednél szenvedésembõl, és arcvonásaid ne válnának hasonlóvá az enyéimhez! Ó, a mi bensõséges szövetségünkben és ölelésünkben megadtam neked szeretetem kenetét, hogy légy újabb feszületté, újabb rabszolgává, aki el lesz adva a világért. Ha én, ahogy helyesen mondod, belemerítettelek a szenvedés tavába, a Szívembe, vedd számba azt is, hogy mit hozott neked ez a keresztség, mily illatot, mily királyi ruházatot! Úgy bántam veled, ahogy választottaimmal bánok.

1Lásd, saját Fiamat, Jézus Krisztust adtam neked ruházatul!

És én, 2a kapu, amelyen az erényes lélek a mennybe jut, ünnepélyesen mondom neked: maradj olyan, mint a liliom, amelyet tiszta mirhaként csurgatnak a szenvedés tavába – ami valójában Krisztus könnyeit jelképezi -, mi pedig hadd szóljunk így kedvesünkhöz:
“Milyen jó a te illatod, mindnél kellemesebb és a mi kimondhatatlan világosságunkkal ékes! Áraszd szét édes illatod továbbra is, hogy rátalálj a megígért örömre az út végén, amit mi készítettünk menyasszonyunk számára. Ott rátalálsz boldog pihenésedre mindörökre.”

Vassulám, ezt a Szívemben lévõ szenvedést, ahogy korábban 3már megmondtam neked, rám erõltették. Ez a nemzedék újabb Getszemáni szenvedésekbe visz engem. Mit tehettem volna még, amit nem tettem meg? Isten létemre kiüresítettem magamat, hogy felöltsem a rabszolga állapotát. Szolgáltam! Mind a mai napig nincsenek azonban 4 megelégedve.
Házam romokban áll, és én aggodalmamban, hogy megmentsem népemet a romlástól, királyi jogarommal prófétákat támasztottam, hogy vegyék fel a rabszolga állapotát, önként szolgálják házamat és erõsítsék meg azt a házat, amelyet saját vérem árán vásároltam meg.

Egyes pásztoraim azt kérdezik: “Mit tegyünk, hogy életünk elfogadható legyen számodra? ”
Imádságra és szívbõl fakadó bûnbánatra szólítottalak benneteket, hogy engesztelõdjetek ki velem, a ti Istenetekkel: hagyjatok fel eddigi életmódotokkal, kövessetek engem, hogy életetek elfogadhatóvá váljék számomra, és ily módon a mi Háromságos Szentségünk ismerete is növekedjék bennetek.
Majd engedjétek meg nekünk, hogy elvezessünk titeket a jegyesi szemlélõdés szemlélésére isteni bensõséges közelségben, a mi ölelésünkben.
Be akartok lépni Háromsápos istenségünk örömébe? Hívjátok akkor a Szentlelket, az Életadót, aki a karizmákat adja, hívjátok szívetek megvilágosítóját, aki képes mindent betölteni anélkül, hogy Õt bármi határai közé szorítaná, hogy nyilvánítsa ki hatalmát lelketekben, és parancsára minden újuljon meg bennetek. Jóságos szeretetén és kegyelmén keresztül megmutatja nektek dicsõséges hatalmát abban az átváltozásban, amit bennetek véghez vihet, megadva nektek a szükséges erõt és kegyelmet ahhoz, hogy többé ne lázadjatok.

Közületek sokan 5kérdezik magas hivatalukban: “Miért is lépne közbe Isten, amikor Egyházunkat oly sok éven át gazdagította a Szentlélek és a sok szent?”
Azért, hogy véget vessen lázadásotoknak és hitehagyásotoknak! Ez a válaszom. Jóságos leereszkedésünkben megkönyörültünk rajtatok. Maga a Tavasz fogja illatossá tenni ezt a Földet. Balzsamommal megillatosítja és új életre kelti ezt a hitehagyott nemzedéket…

A húsvét dátumainak egyesítésével kapcsolatban, Vassulám, még mindig úgy várakozom ajtójuk elõtt, mint koldus az alamizsnára. Még mindig várok arra, hogy egyesítsék a dátumokat! Õk továbbra is egységrõl és testvériségrõl beszélnek. Pedig csak a szív megtérése fogja õket alázattal az egység útjára vinni.

Elmondom neked, hogyan ismertettem meg Pál apostolommal a szívébe adott kinyilatkoztatás által az egység fontosságát, és azt, hogy miképpen kell megõrizni a Lélek egységét a béke által, ami összeköt benneteket. Értésére adtam adományaim sorrendjét is. Felfedtem elõtte 6, hogy mindannyiótokat megajándékoztalak kegyelmemmel, amit sokféleképpen osztok szét. Tudtára adtam, hogy felmentem a magasságokba, foglyokat ejtettem 7, és adományokat juttattam az emberiségnek. Egyesek számára az volt az adományom, hogy legyenek apostolok, mások meg próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók, hogy mindannyian egy szívvel és egy akarattal építsék fel Testemet, az Egyházat.
Szavammal prófétákat támasztottam, és õk nem azonosak azokkal, akik magukat teológusoknak nevezik.
Az én prófétáim azok, akiket én magam emelek a Szívembe, és ott melengetek, hogy eljussanak isteni akaratunk teljes ismeretére, és képesek legyenek akaratunkat kijelenteni népünk elõtt. Én magam nyújtok nekik elismerést közvetlen beavatkozásommal. Felkészítem, és teljesen átadom õket nektek, hogy általuk figyelmeztesselek titeket Szavammal akaratomról. Az én prófétáim azok, akik a kegyelem révén egyenesen az én szájamból táplálkoznak, és akiknek én magam teszem szájukba
Szavamat. Még rajtuk csillog a mennyei harmat, amikor eljönnek hozzátok és szavuk üdítõ esõként hull rátok. Az én prófétáim szava, ami közvetlenül tõlem való, olyan, mint a kard: bûnbánatra indítja a hitehagyót, nekem pedig tiszteletet és dicsõséget ad.
Az én prófétáim szava fáklyaként világít bele lelketek sötétségébe. Csontjaik újból kivirágzanak sírjukban. 8

Ha valaki megkérdezi: “Miért hangsúlyozza Urunk, prófétái szerepének jelentõségét?”, így válaszolj: “Urunk azt mondja: “Ne azért vizsgáld Szavamat, hogy mentegesd racionalizmusodat, hanem hagyj fel bûneiddel és élj boldogan! A mi Urunk irgalmában örvendezzen a lelked! Ne üldözd prófétáimat, mert õk az én angyalaim, akik az én Szavammal vigasztalnak benneteket. Az a feladatuk, hogy figyelmeztessenek, és bûnbánatra vezessenek benneteket” Így tehát most van a bûnbánat ideje!” Mondjatok le bûneitekrõl és élvezzétek jóságomat!

Ó Vassula! Kihoztam egy palántát Egyiptomból, hogy elültessem ott, ahonnan ellenségem elvitte a föld élelemtartalékát. Gyengéd gondoskodással utat készítettem számára, felkentem és elültettem. Talaját feljavítattam, hagy megmentsem népemet a pusztulástól. Gyökeret eresztett és fává fejlõdött. Ágai egészen a tengerig nyúltak. Gyümölcse bõséges és ízes volt. Bár gyakran érte mennydörgés, szélvész és tüzes vihar, mégsem ingott meg.
Ellenségem három éven és még néhány napon át reszketett félelmében. Haragra gerjedve, súlyos fenyegetések között hadsereget gyûjtött, hagy a pusztulás rostájára tegye, és kantárral megfékezze fám gyümölcseit 9. Én azonban összeszedtem és a Szívembe rejtettem õket. Az emberek sokszor megtámadták fámat, de sohasem gyõzték le, mert az én Háromságos áldásom van rajta.
Ó… és a földmûvesek mily gyakran szántották fel hátát, barázdákat húzva rajta, hogy megtörjék, de az én jobb kezem megrázta jármukat és megzavarta õket. Mily áldottak azok a népek, amelyek oltalmat találnak ágai alatt és táplálkoznak gyümölcseivel, melyeket én pecsételtem meg Szentlelkemmel!
Ingyen kaptad az Élet Szavát, Vassulám, hogy te is ingyen add tovább a haldoklóknak. Jaj annak, aki tüzet visz kezében, hogy elpusztítsa, amit én ültettem!
Továbbra is betakarlak édességemmel, jóságosan beléd helyezem, hogy az egész világ megízlelhesse! Vádlóid pedig tûnjenek el, mint az illanó árnyék! Én, az emberiség Szerelmese; a te Urad és Istened, kérem, hogy megcsókolhassalak “szájam csókjaival” 10, és illatossá tehesselek, hogy gyönyörûséges maradhass tekintetem elõtt!

Légy jó!


1 Hirtelen az Atya szólalt meg:
2 A Szentlélek szól
3 Üzenet 1998 11. 11.
4 e nemzedék fiai
5 nem mindenki
6 vö. Ef 4. fejezet
7 vö. Zsolt 68. 19
8 Ebbõl megértettem, hogy Isten mindig fog prófétákat küldeni hozzánk. Az a tény, hogy Illés próféta elragadtatott és nem halt meg, azt jelképezi, hogy a prófétaság nem fog kihalni.
9 vö. Iz 30, 28
10 vö. Én 1,2

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.