2014. április 27. AKIK HÁBORÚT MERTEK INDÍTANI A KERESZT ELLEN

AKIK HÁBORÚT MERTEK INDÍTANI A KERESZT ELLEN

 

2000. június 6.

A Szentírás mondja: ne féljünk
az Úr trónusához közeledni,
hogy irgalmat nyerjünk
és kegyelmet találjunk,
amikor segítségre van szükségünk. 1
Te most a mennybõl láttatod,
sõt tanújelét adod
irántunk érzett irgalmadnak,
hogy javíts jelen állapotunkon
és a megmenekülés útjára vezess.

A kegyelem trónusa határozatot hozott,
a kegyelem trónusát felháborította
a bûnök sokasága,
ezért elõlépett és rendelkezett:

“Mondottuk, hogy “boldogok a tisztaszívûek,
mert õk meglátják az Istent”,
de ez a nemzedék, amely úgy tesz,
mintha nem értené, mit mondunk,
soha nem láthat meg minket,
és jelenlegi állapotában
nem jut el pihenõhelyére,
mert miként is lakozhatnánk
jelenlegi bûnös állapotában mi õbenne,
és õ mibennünk?
Ó romlott nemzedék!

Egyedül mi adjuk a megmenekülést.
Végtelen irgalmunk arra indít,
hogy még több és meg nem érdemelt kegyelmet
árasszunk e nemzedékre.
Irgalmunk megmenti gyermekeinket,
kik szüntelenül
ellenállnak szeretetünknek.

Irgalmat kapnak a kegyelem trónusától,
hogy elnyerjék a tökéletességet,
melynek hiányában
nem juthatnak a mennybe.

Irgalmunkkal életre keltjük a lelkeket,
ám jaj a szíveknek,
a gonosz szíveknek,
ha kisebbíteni, tagadni vagy rágalmazni
akarnák irgalmunkat!
Az igazságosság szerint büntetést érdemelnek
irgalmasságunk becsmérléséért!”

Miképpen lehetséges, hogy házadban
oly sokan folytatnak irgalmasságod ellen
végtelen és gonosz küzdelmet?
Miképpen lehetséges, hogy az Írást ismerve
mit sem tudnak
Lelkednek belsõ sugallatairól?
Miképpen lehetséges,
hogy nem ismerik fel a Hármat, 2
akik tanúságot tesznek a mennyben?

Istenem, Te rendkívüli szeretetedben
és irgalmasságodban elhatároztad,
hogy kiválasztasz egy tehetetlen és gyenge teremtést,
meghagyod neki,
hogy cselekedjék rendelkezésed szerint,
megparancsolod, hogy prófétáljon,
vagyis adja tovább a Te Szavad.

Arra tanítottad,
hogy ajánljon fel imát, könyörgést és áldozatot,
és találjon elõtted meghallgatásra.
Arra tanítottad, hogy ajánlja fel saját akaratát.

Minden erõmmel azon voltam, Uram,
hogy elébed kipróbált munkásként álljak,
akinek nem kell szégyenkeznie,
mert az igazság üzenetével
egyenes úton halad.
Szólítottál, és én válaszoltam.
Szólítottál, és én elismertelek.
Szólítottál, és én megbántam bûneimet.
Szólítottál, és õk megvádoltak engem.

Megvádoltak és most is vádolnak,
mivel válaszoltam Neked.

Te felkentél engem, hogy tanúságot tegyek,
õk pedig felemelik hangjukat,
hogy elnyomják a Tiédet.

Leányom, te hûségesen dolgoztál, amikor, Szentlelkem által segítetted Egyházamat. Népemet szolgáltad és szolgálod most is. Válaszoltál hívásomra.
Lásd, Vassula, irgalmasságom mindazoknak fel van kínálva, akik a Võlegényhez fordulnak. Igazságosságom ma helyet ad irgalmasságomnak, hogy közeledjen a halottakhoz 3 és feltámassza õket, mert az enyészet szaga felhatolt hozzám. Így cselekszik az isteni irgalmasság.

Az irgalmasság védelmezõ igazságossága pedig a következõket mondja mindenkinek: Ne engedjétek, hogy szívetek diktáljon nektek és megkérdezze: “Miképpen lehetséges, hogy Isten ily sokat beszél ehhez az asszonyhoz?” Ez annyi mint lekicsinyelni irgalmasságom felszólítását. Más szavakkal kifejezve annyi mint engem lekicsinyelni. Ezeknek az embereknek a magatartása a mai világ gondolkodásához igazodik.
Nem olvastátok?

“Vajon ki látta az Úr gondolatait?
Tanácsot ki adott Neki?
Ki kölcsönzött Neki,
hogy visszakövetelhetné Tõle?” 4

Nem fogtátok fel, mily gazdag és végtelen az én tudásom? Miképpen merészelheti az egyszerû teremtmény hangját felemelve kijelenteni, hogy eljutott döntéseim és módszereim gyökeréig anélkül, hogy önmagára mondana ítéletet? Tehát, leányom, mindaz, ami van, az tõlem való, miattam van és értem létezik .

Igen, Vassula, én szólítottalak, és te válaszoltál nekem, beszélj ezért érdekemben! Ahogy mondtad, én azért hívtalak, hogy tégy tanúságot irgalmasságom mellett, hogy ezen isteni felszólításon keresztül sok bûnös érezzen lelkiismeret-furdalást, és kapjon indítást arra, hogy békét kössön velem és tartson bûnbánatot. Mert ha meglátják, miként bánok veled és mily sok kegyelmet árasztok rád, másokat is vonzani fog jóságom. Õk is elhatározzák, hogy megváltoztatják életüket és igaz életet fognak élni bennem, tudván, hogy ha egyszer mellettem döntenek, akkor õk is meg fogják ízlelni az én édességemet. Hûségük megerõsödik, és azok is megtanulnak szüntelenül imádkozni, akik eddig hûtlenségben éltek…

Nem fosztalak meg kegyelmeimtõl
és keresztemtõl sem

Teremtõd ma azt mondja neked, hogy megpihenek a te csendességedben. Hozzám, a te Uradhoz szálló szeretetteljes sóhajaidban a dicsõség illatos koszorúit kapom. Házamért mutatott buzgóságodban dicsõítesz engem. Szereteted balzsamától csillapodik Testem fájdalma, amit kínzóim okoztak nekem.

Hasonlóvá akarlak tenni az aranyló folyóhoz, melyre gyönyörûség rátekinteni. Át akarlak alakítani tetszésem szerint, kedvesem. Én vagyok a te Teremtõd és a megmenekülésed.

Semmi érdemed nem volt abban, hogy beléptem hozzád, de megszerettelek, amint megláttalak. Elhatároztam, hogy nem fosztalak meg kegyelmeimtõl, és keresztemtõl sem. Kicsinnyé kellett tennem téged ahhoz, hogy a Szívem közepébe vigyelek, ám ehhez nem emeltem fel sem pálcát sem hangot. Szeretetteljes leereszkedésemben emeltelek magamhoz téged. Éppen hogy újjá születtél, amikor Lelkem arra késztetett, hogy felkiálts: “Abba!”

Az én Lelkem akkor velem és az Atyával együtt háromszor megáldott téged, majd összehívta a mennyei udvart és így szólt hozzájuk:
“Nagy tiszteletet fogunk kapni a gyengeségtõl. Végül miénk lesz a gyõzelem, bár amikor a hír {az üzenet} azok tudomására jut, akik ártanak az Egyháznak, azok gonoszul fellépnek gyermekünk ellen. 5

Keményszívû emberek egész hada fogja kimutatni szíve gonoszságát, de õ 6 hozzánk fog ragaszkodni, és félreérthetetlen jel lesz számukra, hogy vele van a Háromságos Isten.

És bár lesz olyan idõ, amikor vesztesnek fog tûnni elõttük, rövid idõn belül fel fogják ismerni, hogy sikertelen lett minden cselszövésük.
Lelkét bátorsággal fogjuk felruházni megmentõ tervünk érdekében, és tekintéllyel fog beszélni, amikor értünk emel szót, mert királyi parancsunkat követi.
Kezdetben a tisztségviselõk nem vesznek tudomást sem róla, sem a mi mondanivalónkról. Semmibe fogják venni királyi rendeleteinket, de általa minden nemzetre kiterjed tekintélyem.
És míg házunk népe megújul és újjászületik a Szentlélekben, a vadállat helytartója, az, aki merészkedik elítélni minket, aki úgy bánik a nemes szívekkel, mint a gonosztevõkkel, nagy erõvel támad gyermekünk és nemes tanításunk ellen.

Valójában azonban mi vagyunk a célpontja. Felismeri, hogy a szeretet tanítása veszélyt jelent számára és követõi számára, mivel mi leleplezzük õket és az Egyház ellen szõtt régi tervüket. 7 Felfedjük a nemzetek elõtt, mire akarják kényszeríteni õket, hogy táplálkozzanak egyik nap naturalizmussal, a másikon pedig racionalizmussal. Ráerõltetik a nemzetekre saját törvényeiket, hogy eltompítsák az én hangomat.
És meg fog történni, amit a Szentírás mond:

“Szentjeid testét szétszórták,
vérüket kiontották Jeruzsálem körül,
és nem volt senki,
aki eltemette volna õket” 8

“A mélységbõl felbukkanó vadállat” 9, ahogy a Szentírás mondja, “harcra kél ellenük, legyõzi és megöli õket” 10 “Holttestük ott fog heverni a nagy város utcáján, ahol Urukat is keresztre feszítették, és amelyet jelképesen Szodomának és Egyiptomnak neveznek.”

Krisztusnak egy jól ismert, népes városa, amelyet örök városnak neveznek, nem hagy fel azzal, hogy visszautasítsa felszólításainkat, ahogy Szodoma is visszautasította, pedig nyitottságot, sõt Lelkünk iránt tanúsított nyitottságot hangoztat. Ennek ellenkezõjét teszi azonban, mert fához akarja szögelni és meg akarja feszíteni szavaimat. Sok pap áll majd akkor könnyezve az oltár elõtt és mondja zokogva:

“Uram, ne engedd, hogy házad romba dõljön! Láttad mindazok 11 bosszúvágyát, akik felesküdtek arra, hogy szembeszegülnek szent rendeleteiddel, és bölcsnek mutatkoznak – ahogy õk mondják – az emberiség javára. Ezek a sakálok gúnyolják istenségedet és mérgezett nyilakat lõnek hitünk ellen. Néped megerõsítésére, papjaid megerõsítésére és figyelmeztetésére dicsõséges erõddel közénk szálltál, a szeleket követeiddé, a tüzes lángokat szolgáiddá téve, hogy dicsõségedre legyenek. Te választottad õket arra, hogy viseljék és megismertessék Szent Nevedet, tiszteletet nyújtsanak Neked azáltal, hogy megerõsítik házad népét, összegyûjtik nyájadat, és segítenek, hogy házadat újból “az imádság egy-házának” lehessen nevezni. Hálát adunk Neked irgalmas szeretetedért és azért, hogy módot találtál arra, hogy kiemelj minket közömbösségünkbõl.

Nézd, hogy most, amikor holttestek hevernek városodban 12, és a vadállat meg követõi rajtuk taposnak és elégedetten ünneplik halálukat, mennyire örvendeznek, valahányszor hivatalnokaid elmarasztaló ítéletet mondanak választottjaid ellen.

Nem fontosabb-e tehát mindennél, hogy Krisztus – aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplõtelen áldozatul Istennek -, megtisztítsa Vérével lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl -, hogy az élõ Istennek szolgáljunk? 13

Nem szükségesebb-e mindennél, hogy tisztségviselõid megértsék, ha visszautasítják irgalmas közbelépéseidet, a vadállat és követõi helytartójának munkatársaivá válnak anélkül, hogy tudnák?
Irgalmas Uram, Te megtaláltad a módját, hogyan hívd fel figyelmünket arra, aki büszkélkedve állítja, hogy õ az Isten. Most pedig lásd, miképpen támadnak ellened, hogy elhallgattassák azokat, akik dicsérnek Téged. Urunk és mennyei Királyunk, jöjj segítségünkre! Mutasd meg hatalmadat e nagy bajok idején!”

Akkor, mintha rendeletre történne, rettenetes elnyomás következik, bár kezdetben egyetlen szó sem jelenik meg írott formában. A szenteket és választottainkat folyamatosan lábbal tapossák és összetörik, mivel szócsöveink által mi felfedjük a gonosz erõk cselvetéseit, hogy figyelmeztessük népünket. Irgalmas felszólításainkkal kezdettõl fogva figyelmeztetjük õket, hogy ezek a gonosz hatalmak, akik kihívnak minket, azt tervezik, hogy megváltoztatják az idõket és a törvényt.

Majd bekövetkezik az az idõ, amikor házunk népének nem lesz beleszólása abba, amit a Sátán e hatalmai és a sötét erõk tesznek, és házunk népe még akkor sem ébred tudatára ennek, amikor látja, hogy azok kardot rántanak a kereszt ellen. A gonosz hatalmak helytartója el fogja távolítani a keresztet a nyilvános helyekrõl. A vadállattal és annak követõivel együtt megvalósítja tervüket, hogy elfordítsa népünket a kereszténységtõl.

Népünk és még tisztségviselõink is vakok maradnak, és továbbra sem veszik figyelembe irgalmas közbelépéseinket, és így anélkül, hogy tudnák, társaivá válnak azoknak, akik háborút merészeltek indítani a kereszt ellen. Azután pedig, amikor rádöbbennek, hogy vétkeztek, és az ellenséget segítették azzal, hogy következetesen keresték, miként rendszabályozzák és hallgattassák el prófétáinkat, megvallják bûneiket mondván:

“Urunk, vétkeztünk és rosszat tettünk, mert hûtlenül elhagytuk tanításodat. Nem hallgattunk küldötteidre és nem vettük komolyan õket. A Te Nevedben szóltak õk az országok népeihez. A Te igazságosságod megment minket, de mi nem hallgatunk Rád…”

Ezt fogjuk hallani tõlük.
Látjátok, mennyire nem számít, hogy gyermekünk mily nagyon igyekezett és mily megpróbáltatások árán bizonyult igaznak, hogy viseli mindazt a jelet, ami ehhez szükséges, és fogadta a magasságokból érkezõ áldást, hiszen az összeesküvõk arcátlanul véghez viszik gonosz terveiket. Minden nemzet élére állítanak egy helytartót, és örömüket lelik gonosz cselekedeteiben.

Mi azonban mennyei udvarunkból a legmagasabb rangot viselõ fejedelemségek közül állítunk egy angyalt gyermekünk mellé, hogy õrzõje legyen és segítsen felfedni a hazug szavakat és a romlott szíveket. A barátok, a lázadók és a bûnösök együtt kapják a meghívást és a kinyilatkoztatást, és a mi aranyfolyónk kiárad rájuk.
Mi pedig közöttük tartózkodva egyenként nevükön szólítjuk õket:
“Itt van Urad, a te igaz Võlegényed, aki hatalommal érkezik.

Nem hallottad, hogy az én karom legyõz minden teremtett dolgot? Megfosszalak-e most téged ölelésemtõl azért, mert Testem Vérét ontottad? Megfosszalak irgalmas szeretetemtõl vagy jóságomtól és ne rázzalak fel közömbösségedbõl? Ó nem! Szeretetem arra indít, hogy mentselek meg téged is, és így nem fosztalak meg ölelésemtõl, nem fosztalak meg édességemtõl, mert meghalnál, ha megtenném.
A mi örök szent bölcsességünk, ami a méznél is édesebb, udvarolni fog szívüknek, hogy az õ szívükbõl is a bölcsesség édessége csorduljon, és kijelenthessék:

“Egy az Isten, egy a hit, és egy az Egyház!”

Olyan lesz ez fülünk számára, mint a himnusz dallama. Ez lesz a mi diadalunk.”
Ezt mondottuk, amikor összehívtuk a mennyek királyi udvarát.
Gondolataitokat örömmel fordítsátok rám és isteni beavatkozásaimra!
“Nektek pedig, akik azt mondjátok: “Nincs szükségünk arra, hogy csodákat lássunk!” – a következõket mondom:
“Hallgassatok el és ne tekintsétek irgalmas közbelépésemet erõszaknak! Hagyjátok meg népem számára a kegyelmet, hogy megmeneküljön a csodák által, amelyeket a ti sötét korszakotokban teszek! Cselekedjetek tehát helyesen: járjatok alázatosan velem, a ti Istenetekkel!””

Vassulám, tanuld meg, hogy minden az én jogarom alá van rendelve! Jöjj és szemléld megmentõ igazságosságomat!

Miképpen lehetséges, hogy õk nem hitték el vagy nem értették meg a Te nyelvezetedet? 14

Azért nem értették meg a Võlegény nyelvezetét, mert én nem az emberi filozófia kifejezéseivel, hanem Lelkem szavaival szóltam.
Ezért kedvesem, legyen az én gondolatom a te gondolatod, és dicsõíts engem örvendezve! Azokra pedig ne hallgass, akik nem válaszoltak szeretethimnuszomra! Higgy a Szentírás szavainak:

“Mily kedves a lépte annak,
aki békét hirdet, aki jó hírt hoz” 15

A Szentírás sohasem hazudik. Légy belém oltva!


1 vö. Zsid 4,16
2 az Atyát, a Fiút és a Szentlelket
3 a lelkileg halottakhoz
4 Róm 11,34-35.
5 Amint ez a “bár” elhangzott, az angyalok és a szentek arca komollyá és ünnepélyessé vált. Úgy tûnt, hogy õk már elõbb felfogták értelmét, mint ahogy meghallották a végét, mert abból, ahogy az elhangzott, õk már tudták, hogy szomorú hírek következnek.
6 Vassula
7 “Õ és követõi” a mi idõnk gonosz, sötét erõi, akik birtokolják a világot, támadják Krisztus istenségét, az Atyát és a keresztet is.
8 vö. 1Makk 7,17
9 a gonosz erõk, vö. Jel 11,7-8
10 a hírnököket, akiket Jézus és Szûz Mária küld. Átvitt értelemben öli meg õket, mivel tagadja azt a tényt, hogy Jézus és Szûz Mária úgy szól hozzánk, mint két tanú.
11 a gonosz erõk
12 a hitehagyás miatt
13 vö. Zsid 9,14.
14 vö. Róm 10,17.
15 Róm 10,15

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.