2011. január 31. hétfő Marcella napja 1291.

A mai nap meditációs fogalma:
Szövetség…

A mai nap imádsága:
URam, Istenem! Köszönöm, hogy megtapasztalhattam szövetségedet, s megajándékoztál földi életemben szövetségesekkel is. Add, hogy ne veszítsék el mások a belém a vetett bizalmukat, s add, hogy én se kételkedjem szeretetedben, amikor önhibámból távolabb kerülök Tőled! Ámen

Ő ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44,22

Ókori felismerés – a bibliai bölcsességirodalmi gyűjtések: Példabeszédek-, Prédikátor könyvei is ‘hozzák’ -, hogy az értelem a szívben lakozik. Lehet ezen vitatkozni, vajon így van-e vagy sem, de tény: aki szívével tisztán lát, az jól lát, s jó döntéseket hoz magának és övéinek is. Ha egy pillantást vetünk a világ “vezető okasaira” – jószándékkal tételezzük fel, hogy tudás is van náluk, nemcsak karriervágy -, általánosságban elvárható lenne tőlük, hogy nagy ismerettel a fejükben jó döntéseket hozzanak, de láthatóan mégsem ez a történik. Amióta létezik az ENSZ, azóta helyi háborúkban mintegy húsz(!) millióan haltak meg… mi ez, ha nem a “magas politika” abszolút csődje? Hiába az okosság, ha nem párosul tiszta szívvel, akkor nincs bölcs döntés! Bölcsesség nélkül pedig se béke, se biztonság…

Márpedig születésünktől halálunkig ezekre vágyakozunk! Először csak elbújunk a világ elől, aztán rájövünk: elrejtettségre van szükségünk, ráadásul olyanra, ami hosszútávon is megmarad. Zsigerből azt gondoljuk, békét csak háborúval lehet csinálni, éppen ezért magánéletünken is először kikényszeríthető együttműködést (szerződések) munkálunk, ahelyett hogy bizalmi alapon rendeznénk be életünket. Ennek az általános bizalmatlanságnak a jeles példája az ún. “házassági szerződés”, mely nem csak a jogokat és a kötelességeket szedi pontokba, de rendelkezik a láthatóan szerelemnél nagyobbról is: az érdekről. Igaz is, kit érdekel ilyenkor a család jövője, a gyerekek egészéges lelki fejlődése, amikor pénzről van szó? Az pedig lényegtelenné válik ilyenkor, hogy oltár előtt, a JóIsten nevében “halálig-hűséget” fogadtak egymásnak… az csak a “ceremónia” része volt. Tragikus, hogy az a két ember, akik – tételezzük fel, hogy döntésük szabad akaratból, s jószándékkal történt -, s egykor “éltek-haltak, lángoltak” egymásért, egy ágyban aludtak, s “egy tányérból ettek” a legnagyobb ellenségeivé váltak egymásnak… Szövetségesből – ellenség. Nincs is ennél nagyobb csapás!

Bibliánk arról tanúskodik, hogy Teremtőnk szövetséget kötött az emberrel (Noé története). Isten hűsége örök és megkérdőjelezhetetlen, ahogyan életvédő törvényeinek érvenyessége is időtlen, senki kedvéért nem változtat azokon. Ha a JóIsten “javítgatná” a világot – mi egyébként ezt tesszük, amikor jogszabályokat “tekerünk” jobbra és balra -, az azt jelentené, hogy egyszer leesne az alma a fáról, máskor meg elrepülne róla… Nem! Isten kezdetektől fogva jónak teremtette meg a világmindenséget, s ami egyetemesen jó, az szép is.

A szövetséges Istenből azonban ellenséget csináltunk, s aki ellenségünk -, mert ő is ugyanolyan ember mint mi, azaz önző és esendő -, azt szövetségesnek hisszük. Pedig megtanulhattuk volna a Szentírásból: “Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni!” Hitünk lényege, hogy Krisztusban újra rátalálhatunk életünk Létrehívójára és Fenntartójára, az evangélium üzenete pedig ma is az, hogy nem vesztünk el, mert Ő mindannyiunk Szövetségese! Akinek szívében ez tudás honol, az bölcsen, békében, biztonságban éli életét, hiszen tudja: az Isten tenyerén él…

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.