2011. január 30. ? Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
   tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
   tanította őket:
   ?Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ok vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ok öröklik a földet.
   Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ok kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta
   szívűek, mert meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.?
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:
   Ehető boldogság?
   A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam
   a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt
   szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban
   ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot?
   Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris
   boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
   Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni,
   kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban,
   hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük,
   hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott.
   Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a
   boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen
   hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi
   boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál
   mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a
   festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára
   járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az
   ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a
   boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is,
   hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését,
   de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt
   tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
   Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között
   rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember
   boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus
   szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az
   üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen
   nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a
   fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen
   másként, mint amit Jézus elénk állít, s amellyel el szeretne bennünk is
   indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi
   Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának
   tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság
   ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések
   megértéséhez?
   Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára
   vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tuno kijelentéseket, akkor nem fogja
   megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább
   onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt
   önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki
   tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és
   nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és ő hozta el a földre a
   békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve
   megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A
   boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, őbenne valósultak meg.
   Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak
   rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha őt
   követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
   Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra
   hív, hogy kövessük őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az
   úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót
   akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig
   biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek.
   Induljunk Jézussal a boldogság útján!
   ? Horváth István Sándor

   Imádság:
   Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
   általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
   boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
   embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.
 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.