2011. február 27. ? Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: ?Senki sem
   szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
   vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
   szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
   ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
   testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
   test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
   magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
   értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
   életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
   aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
   nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
   teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
   amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
   akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
   hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
   pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
   szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
   keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
   holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
   baja.?
   Mt 6,24-34

   Elmélkedés:
   A gondviselés eszközei vagyunk
   Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi
   nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel
   telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A
   nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig 4 hete született a
   kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák
   mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan
   Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán
   felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is
   kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt
   válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten
   egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta,
   hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem
   sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot.
   Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön
   haza, o hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a
   telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a
   családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve
   hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait
   tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező
   liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is
   gondoskodik ruhákról.
   A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai
   evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait
   és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző
   aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a
   mezon. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és
   a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a
   jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a
   lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak
   magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett
   sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen
   felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem
   rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban,
   sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel
   szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát,
   hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során
   szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi
   segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni
   gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek.
   Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg
   az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy
   megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz
   helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz.
   Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis
   megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti
   saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én
   hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus
   szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek
   virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került
   emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem
   tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a
   jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő
   nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem,
   hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy
   Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a
   bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek
   magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni
   gondviselés eszközei vagyunk!
   ? Horváth István Sándor

   Imádság:
   Gondviselés Anyja, Mária, hozzád fohászkodom minden édesanyáért, akiket
   elhagytak, s akik egyedül hordozzák a gyermeknevelés keresztjét. Add
   nekik jóságod, szereteted és erőd, hogy gyermekeik felé úgy tudják
   sugározni a szeretet, miként te szeretted fiadat, Jézust. Gondviselő
   jóságodban minden édesanya és gyermek lássa meg az isteni gondviselés
   nagyságát!

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.