Családunkért.
A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Sok embert küldesz az életembe, hogy tanuljak általuk: Szeretetet és alázatot, bölcsességet és kitartást. Add, hogy felismerjem bennük formáló akaratodat, s mindenért és mindenkiért hálát tudjak adni Neked mindenkor! Ámen
Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kolossé 4,2; 5-6
Imádkozás, magatartás, beszéd. Külön-külön mindegyiket órákon át lehetne magyarázgatni. A három fogalom együtt még szemináriumi dolgozat témája is lehetne – legkevesebb két szemeszterre elosztva. Ami közös mindháromban, hogy a minőségük, az ember emberségétől függ. Nincs rossz imádkozó, de azért bölcs. Nincs durva beszédű, de azért példás magatartású, ahogyan nincs jól imádkozó, segítőkész ember, aki mindeközben össze-vissza locsog vagy hazudozik. A három tulajdonság, mint a suszter háromlábú széke, akkor áll stabilan, s akkor terhelhető az egész szék, ha egyforma lábakkal mértezték, ugyanabból az erős, egészséges fából. (Pl. “Kemény fából faragták ezt a legényt!”)
Isten is azt kívánja tőlünk, hogy imádságaink, cselekedeteink és beszédünk egy és ugyanazon tőről fakadjanak: az Ő szeretetéből. Ha ehelyébe más gyökerek kerülnek: ezoterikus tudás, gnosztikus gondolatok vagy barkácsolt modern életfilozófia, melyek az élet törvényeinek ellentmondanak, nos akkor csak idő kérdése, mikor borul a “szék”… Mert egy törvény van, s egy igazság. (Ugyankkor: A törvény mégsem igazság! A törvény akkor is törvény, ha nem igazság…. Wass Albert )
Ébernek kell lenni nemcsak suttogó, imádságos gondolatainkban, de kimondott szavainkban és cselekedeteinkben. Ez csak akkor lehetséges, ha harmóniában vagyunk világgal, önmagunkkal s Teremtőnkkel. S hogyan érhető el ez a harmónia? Csakis szüntelen hálaadással! Hálásnak kell lennünk a jóért, de a dorgálás is a javunkat szolgálja, ezért azt is illik megköszönni. Az alkalmak nagyon gonoszak, mert mindegyik múlandó, s bármilyen szép is a pillanat, gyorsan kifolyik “kezünkből” és engedelmeskedve a Törvénynek az is beleolvad az idő számunkra végtelen folyamába.
S mit jelent kedves beszédűnek lenni? Ha nem alaptalan dicséretekre, vagy romboló kritikára nyílik a szánk, hanem az Isten igéjének személyünkre szabott, megélt igazságainak bizonyságtételére. Így jelenlétünk soha nem lesz terhes a másik ember számára, mert úgy tudott továbbmenni életében, hogy általunk, mint Isten alázatos eszközein keresztül töltekezett egy kicsit, s legközelebbi találkozásunkkor reményég szerint nemcsak ránk nevet majd, hanem eladdig másokat is vidámított mosolyával..
Függőségeink…
A mai nap imádsága:
URam! Szabadíts meg minket az anyagiak szeretetétől, hogy felfedezhessük Benned békességünket, s teremhessük a hit gyümölcseit! Ámen
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Ézs 48,18
Tulajdonképpen már senki nem kapja fel a fejét, ha azt szót hallja, hogy “válság” – hiszen szinte szünet nélkül ez folyik média csatornáiból! A krízis megoldásában egyre kevesebben hisznek -, de hiszen nem is arról van szó, hogy minél kisebb veszteséggel ússzuk meg ezt az egészet… csak hát valahogyan már túl kellene lenni ezen az egészen! Jó lenne már hátunk mögött tudni a sok-sok bizonytalanságot, s jó lenne már végre újra reménységgel tekinteni a holnapba… Ez a boldogságos pillanat – amikor többé-kevésbé helyére kerülnek a dolgok – gyaníthatóan még messze van. Eladdig is jobban tesszük, ha továbbra is Istenben bízunk, s nem reménykedünk emberek ígéreteiben. Olyan sokszor hallottuk már azt a szót hogy válság, hogy már magunk is elhisszük, hogy az bizony az élet szükséges velejárója, s nem lehet sehogyan sem kiiktatni.
A valóság ezzel szemben az, hogy aki Istenre figyelve rendezi be az életét, az sok bonyodalomtól megkímél(het)i magát. Az az ország, ahol Isten közösséget védő törvényeit tiszteletben tartják, ott bizony sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak az emberek. Azok az országok, ahol azonban csak “hallgatják a Krisztus tanítását, de nem cselekszik”, ott bizony általános a levertség, s a depresszió. Az ilyen országokban nagy kultusza van a halálnak (halloween), s esténkénti krimi-sorozatokban áhítattal, észrevétlenül “szocializálódnak” az erőszakra… mintha az is az élet szükségszerű velejárója lenne.
A modern ember megcsinálta magának a jóléti társadalmat – az Isten nélkül is… Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy a modern embernek a jólét, a konform lett az istene. Ezért képes volt a legnagyobb árat is megfizetni: elhagyta teremtettségbeli józanságát. Szíve mélyén érzi ugyan, hogy amit tesz, az helytelen, de mégsem tesz semmit a változásért, mintha valami bénaságban tartaná…
Az Isten-nélküliség bizony megbénít. Aki istentelen – a név is elárulja -, az képtelen a jóra, s önmagáért mindent képes megtenni. Mindenen átgázol, mindent félredob csak hogy elérje a célt. A jólét, a kényelem, fontos, de aki mindenáron akarja, az ha eléri is, békességet nem lel benne. (Márpedig a “jólét”-ben benne foglaltatik a lélek megelégedettsége is!)
Isten igazsága, hogy Őnélküle nincs teljes, csak részleges igazság: az Én, az Ego igazsága. Az “izmusok” mindig az egoizmusból nőnek ki, ezért alaposan meg kell vizsgálni őket, hogy mennyire tükrözik az Isten egyetemes igazságát. A Teremtő igazsága ugyanis segít, táplál, emel, nevel és növel. Amíg azonban valaki a növekedést a birtoklásban vagy a bankházak demonstratív magasságában képes csak látni, eladdig a lelkiség számára kínos teher, s Isten országa elérhetetlen…
Józanság…
A mai nap imádsága:
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen
Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1 Pt 1,13
Különös világ ez a mostani… Aki eleddig rakétamérnökként dolgozott, az hamburgert árul az utcasarkon, aki újságíróként az igazság kiderítését tette meg életcéljául az nap nap után hazugságokat recsitál a nyilvánosság elé, Thália modernkori papjai/papnői pedig a katartikus élmény megteremtése helyett megélhetési bohócként az értékromboló gagyi szolgálatába szegődtek – tisztelet a kivételeknek… De így van ez az élet többi területén is, élén a politikával. S így történik meg, hogy a manapság istenített “nagy fene demokrácia” a hétköznapi ember számára közelebb áll az anarchiához, mint a népuralmi rendhez…
Vigasz vagy ítélet? -, az igazság az az, hogy semmi nem tart örökké, egyszer minden napvilágra kerül, s gyanítom, ezt Salamon király előtti időkben is jól tudták az emberek. Ha nem hittek volna az isteni igazságszolgáltatásban, akkor nem vállalták volna a lét olykor könyörtelenül nehéz harcát. Vállalták a gyermeknevelést akkor is, amikor háború volt vagy járvány – a történelem tanúsága, hogy az embert teljességgel mindig a jólét vagy annak délibábos ígérete bolondította meg…
Péter, az egyszerű, halászemberből lett apostol a józanságra int. A józanság, a “tiszta ész” az ÚRIsten legnagyobb ajándéka. Hiánya sok-sok szenvedés okozója, megléte áldás, alapja a türelmes, következetes, másokat is segítő életnek .A hitet csak a tudatlan ember képzeli el józanság nélkül, aki ismeri az Isten-hit lényegét, az tudja, hogy a hit a következetességnek egy Istentől kapott állapota. Éppen ezért, aki valóban hiszi az Istent – mindegy, hogyan szólítja – az felismeri a saját vallásos életének a korlátait és irgalmas emberré igyekszik válni, másokkal és önmagával szemben is…
Sokan sokféleképpen álmodoztak/spekuláltak/”agyaltak” a végidőkön. Egy bizonyos: az Istennek nem kell már harcolnia senkivel – tulajdonképpen soha nem is harcolt senkivel -, csak az ember vélte annak… Ha ugyanis Isten az Isten, azaz mindenható, akkor nincs, s nem is lehet ellenfele. Nem kell legyőznie senkit és semmit, mert minden, az univerzum/multiverzum összes látható és nem látható dolga/lénye az Ő hatalma alatt áll…
Egész életünkre, világnézetünkre, hitünkre Iránymutatást adhat Peter Meiderlin 16. századi lutheránus teológus egyik gondolata: “Az igazságban egység, a kétségekben szabadság, minden dologban pedig szeretet.”
Számadás…
A mai nap imádsága:
URam! Utaidra taníts engem! Ámen
(Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha)
magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Zsolt 90,8
Számos elképzelés született már az utolsó ítéletről… Valamilyen okból kifolyólag ugyanis igen érdekel minket az egész isteni procedúra “hogyan?”-ja. Igaz, inkább kellene elgondolkodnunk a megprófétált isteni eljárás miértjén – de ehhez kisebb az elszánás bennünk, pedig nagy valószínűséggel itt kellene keresnünk a “lényeget”.
Bizony sokszor megtörténik – ahogyan mai igénknél is ez az eset áll fenn -, hogy egy-egy mondatot kiragadunk a Szentírásból, s azt úgy értelmezzük, mint egy különálló mondatot, számunkra megfelelő helyre ‘beillesztve’, a mi elképzeléseink közé. A rossz tanító/igemagyarázó nem figyel a “kontextusra” – pedig enélkül értelmetlenné válhat sok bibliai mondat. Ugyanígy van ez emberi kapcsolatainkban is. Ha barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk, gyermekünk egy-egy mondatát az adott párbeszédből kiragadjuk – felejtve azt, hogy mi őt szeretjük, s ő is szeret minket -, akkor hamar zátonyra fut a kommunikációnk. Nincs ez másképpen Istennel sem! Soha nem szabad felejtenünk, hogy Isten nem ember, hanem Isten…
Éppen ezért az Ő elvárásai nem ember-szerűek, hanem Isten-szerűek. Magyarul ez annyit tesz, hogy az egyetlen, amit levonhatunk a Jelenések könyvbéli szimbólum-szimfóniából, hogy cselekedeteinknek, életeseményeinknek következményei vannak odaátra nézve is… Annyit világosan megérthetünk belőle, URunk akarata, hogy már itt és most szeretni tudjuk felebarátainkat, önmagunkat, az egész teremtettséget, benne Őt magát is…
Sokan szánalmasan emberi módon gondolkodnak az Istenről. Úgy vélik – talán abból a tapasztalatból, hogy földi világunk is ennyire jogilag le-, be-szabályozott -, hogy Isten országa is parancsolatok maradéktalan betartásából áll. Pedig az elsősorban Erő, s nem emberi erőlködés! Természetesen tiszteletben tartva mások világlátását, de ha megnézzük pl. ádventista testvéreink Isten-felfogását, bizony nem sokban tér el az orthodox zsidó Isten-felfogástól… Jóllehet mindkettő az Isten szeretetből fakadó kegyelmére alapoz, de a törvények maradéktalan betartására irányuló életvezetésük mégis rettenetesen kazuisztikus, az élet Isten-adta normalitásától távol állók. Mindaddig persze, amíg valaki csak önmagára nézve tartja kötelezőnek sajátos Isten-elképzelését, nincs nagy gond, a probléma ott kezdődik, ha – felejtve a szeretet parancsolatát -, úgy hiszi, hogy mások számára is ez kell hogy legyen a “normalitás”….
Isten tehát szembesít minket – önmagával, s önmagunkkal. Megláttatja teljességgel velünk, milyenek vagyunk valójában, s tükör által homályosan megismerteti önmagát is, hogy megmutassa, kegyelme révén mivé válhatunk már itt a Földön. Ennek a küzdelmes szépségére hívja fel a figyelmet a Biblia, munkálva a mi üdvösségünket is…
Talentumaink…
A mai nap imádsága:
Uram! Tedd életemet gyümölcsözővé, hogy másoknak örömet szerezzek, s magam pedig békességet nyerjek! Ámen
Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak,
attól többet kérnek számon.
Lk 12,48b
Jézus példázatai mindig időszerűek. Az okos és a gonosz szolga példázatában az alapjában véve kétféle embertípust állítja szembe. Az egyik tudja, hogy mi a dolga/kötelessége: idejében kiadni az eledelt szolgatársainak. A másik viszont ezt mondja szívében: “Késik az én uram, és elkezdi verni a szolgákat és szolgálóleányokat, eszik iszik, s részegeskedik. Bizony abban az órában érkezik meg az ő ura, amikor nem várja, s kettévágatja, s hűtlenek sorsára juttatja…” Hatalommal visszaélőket az aktuálpolitika, s a mindennapi élet bőségesen tár elénk. Azt is tapasztaljuk, amit már Salamon király is megírt, hogy a gonoszok nem mindig nyerik el büntetésüket, sőt jobban élnek mint a becsületesek. Talán éppen ezért gondolják sokan, hogy aki az elvárható minimumot teljesíti, az már rögtön várhatja a jutalmat is. Jézus máshol ugyanakkor azt mondja: “Rest szolgák! Csak azt tettétek, ami a kötelességetek!”
Amíg itt a földi életben a számonkérés a hatalommal bíróknál gyakran elmarad, addig az Isten előtt mindenkinek számot kell adnia cselekedeteiről. El kell számolni azzal, hogyan is forgattuk tálentumainkat! Hogyan használtuk fel az időt, s a lehetőségeket? Áron is megvettük-e az alkalmakat? Mindezeken túl elhangzott szavainkért is felelnünk kell… Miért ez az óriási szigor? Azért, mert a teremtettség legcsodálatosabbja az Élet maga. Ez az a megfoghatatlan isteni rész bennünk, amit mindenkinek tisztelni kell magában és a másikban is, sőt minden más “élőben” is. Aki nem tiszteli az életet, az nem tiszteli az Istent sem. Aki nem szolgálja, nem védi az életet, az Isten akaratával száll szembe – akár tudatosul ez benne, akár nem.
Nyilvánvaló, hogy Isten mértékéhez viszonyítva egy ember sem kérkedhet Őelőtte. Az Ő igazsága az, hogy akinek több lehetőséget/talentumot adott, attól többet is kér számon. A szeretet igazsága mindig a teljességben van. Isten cserépedény-életünket színültig megtölti – ha fogadjuk, Őt magát is. Amit kaptunk, annak mindig célja van: szolgálni vele másoknak, elsősorban azoknak, akik közelünkben élnek.

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.