CSALÁDI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉRE

 

„…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:3)

Ahhoz, hogy áldássá lehessen az egész világ számára, Ábrahámnak otthon, a saját családjában kellett kezdenie. Az újszövetségi gyülekezetben csak az lehetett alkalmas a vezetésre, akinek példás volt a családi élete (ld. 1Timóteus 3:5). Ők így gondolkodtak: „ha nem boldogul otthon, ne adj nagyobb teret neki”. Ahhoz azonban, hogy családként élvezhessék Isten áldásait, meg kell tanulnotok megküzdeni a nehézségekkel. Tehát: 1) Emlékezz arra, hogy mind egy csapatban vagytok! Csalódottságodat, keserűségedet ne a családtagjaidon töltsd ki! Túl gyakran fordul elő, hogy az otthon az a hely, ahová akkor megyünk, ha belefáradtunk abba, hogy „rendesek” legyünk. 2) Mielőtt megszólasz, légy tisztában a tényekkel! Semmi sem okoz nagyobb kárt, mint ha elhamarkodott következtetéseket vonunk le. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra bomlás vár” (Példabeszédek 13:3). 3) Bölcsen kezeld a helyzetet! Gyűjts listába minden választási lehetőséget, és tárgyilagosabb tudsz lenni. A munkahelyeden is így kezeld a problémát, miért nem próbálod meg ugyanezt a családban is? 4) Keress valami jót az adott helyzetben! Scott Peck írja: „Csak a problémák által növekedhetünk értelmileg és lelkileg. Csak úgy tanulhatunk, ha átéljük a konfrontáció fájdalmát.” Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, minden helyzetben van valami pozitív – keresd meg! 5) Fontos, hogy tudják, szereted őket! Rendben van, hogy ki akarod mutatni negatív érzelmeidet is, meg is teheted mindaddig, amíg képes vagy közben nagylelkű is lenni. Azonban mindig bizonyosodj meg arról, hogy családtagjaid tisztában vannak azzal, hogy szereted őket! Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, képesek elviselni szinte bármilyen válságot. Gondold végig: Neked mikor van legnagyobb szükséged arra, hogy Isten szeressen? Amikor legkevésbé érdemled! Próbáld ehhez tartani magad!

 

 

Kérd ki Isten tanácsát!

 

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)

George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.

„Mi terveket készítünk… de Isten dönt arról, hová fogunk jutni” (Példabeszédek 16:9 CEV). „A… lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?” (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: „Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét.”

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.