Az intenzív osztály várójában

 

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

 

ERŐSÍTSD MEG A HITED!

 

„…Szorult helyzetemből adj nekem kiutat…” (Zsoltárok 4:2)
Amikor Isten nagyobbá akar formálni, ezt gyakran szorult helyzettel teszi. Ahhoz, hogy erősebb izmaink legyenek, nehezebb súlyokat kell emelnünk. Amikor az izmaid terhelés alatt vannak, nyögdécselsz. Ám, ha kitartasz, az izmaid megerősödnek, és ami miatt múlt héten még nyögtél, ma mosolyogva tudod hordozni. Ki mondta, hogy a keresztyén életnek könnyűnek kell lenni? Biztos, hogy nem Isten! Igéje a keresztyén életet harcmezőhöz hasonlítja, nem rózsakerthez! „Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3). A Sátán első számú célpontja a hited! Jézus azt mondta Péternek: „… a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:31-32). Ahogyan a búzát elválasztják a pelyvától, úgy akar a Sátán is elválasztani téged a hitedtől. Péter azonban nem csupán túlélte a támadást, hanem növekedni is tudott általa, és később ezt írta: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12). Hajlamosak vagyunk megdöbbenni azon, hogyha próbák akadnak utunkba, Péter azonban rámutat arra, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásunknak a támadásokkal szemben. Azt akarja, hogy tudjuk, hogyan kell gondolkodnunk, amikor támadás alatt vagyunk, meg kell értenünk, mi a rendeltetése annak a csatának, amiben éppen vagyunk. Lehet, hogy az anyagi helyzetedet támadja, de igazából a hitedre pályázik. Ha le tudja rombolni Istenbe és az ő Igéjébe vetett bizalmadat, akkor győz, te pedig vesztesz. Ezért a mai ige számodra: „Erősítsd meg a hited!”

 

Kemény szeretet


„Kelj fel, és járj!?” (Máté 9:5)

A tévesen értelmezett együttérzés veszélyes, mert: a) felhatalmazza a másikat arra, hogy sajnálja magát, de semmit ne tegyen azért, hogy változtasson a dolgokon; b) még mélyebbre ássa a gödröt, így kevesebb esélye lesz a kijutásra; c) „tanult gyámoltalanságot” alakít ki, garantálva, hogy ezzel még kilátástalanabbnak érezze majd helyzetét. Van, amikor kemény szeretetre van szükség. Bár Jézus együtt érzett a sebzett emberekkel, soha nem csupán sajnálta őket. Amikor csak lehetséges volt, segítette őket abban, hogy segítsenek magukon. Mielőtt még cselekedett volna az érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy tegyenek valamit. Utasításai néha radikálisnak tűntek. Például: „…Kelj fel… vedd az ágyadat, és menj haza!” (Máté 9:6). „»Leányod meghalt.« … Jézus… így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). „…a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!«… Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (János 9:6-7). Hogyan tudott egy béna ember felkelni, fogni az ágyát, és hazamenni? Hogyan várható el valakitől, aki épp akkor kapta a lánya halálhírét, hogy nyugodt maradjon? Hogyan tudott egy vak ember egyáltalán eltalálni egy bizonyos tóhoz? Ahelyett, hogy pusztán sajnálta volna őket, Jézus tettekre késztette ezeket az embereket. Segített nekik abban, hogy eltereljék gondolataikat a problémáikról, és arra ösztönözte őket, hogy tegyenek valamit. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, kegyetlenek vagyunk, amikor konfrontálódunk a problémákkal küzdő emberekkel, de valójában „kemény szeretetre” van szükségük.

 


VIZSGÁLD MEG SZOKÁSAIDAT!

 

„… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek…” (2Királyok 17:34 Károli)

Isten ezt mondta: „… mind a mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekszenek… ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt…” (2Királyok 17:34 Károli). Értsd meg ezt: ha egy szokást táplálsz, szorítása erősödni fog az életeden. Kérdezz csak meg bárkit, aki valamilyen függőségből szabadult, és felépülőben van, egyet fog érteni azzal, hogy csak akkor leszünk hajlandóak változtatni, ha elértük a legmélyebb pontot. A tékozló fiúk nem térnek haza addig, amíg mindent el nem veszítettek! Ám nem kell, hogy a te történeted is így alakuljon. Mennyei Atyád várja, hogy hazatértedet üdvözölhesse. Te a Mindenható gyermeke vagy, a rabszolgaság természetellenes számodra. Sohasem leszel szabad, amíg meg nem utálod láncaidat. Akár egy anyag tart fogva, akár egy kapcsolat, akár egy félresiklott élet, a körülményeid nem fognak megváltozni addig, amíg elméd meg nem szabadul a régi gondolkodásmód szorításából, és meg nem újul Isten Igéje által (ld. Róma 12:2). Kezdj el hát új szokásokat felvenni, mert ha valamit következetesen teszel, tartósan azzá válsz. Kezdd a bibliaolvasás szokásával! Legyen ez a tennivalóid listájának legelején, vagy nem fogod tudni kitartóan tenni. „…mert [ezek az igék] életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Példabeszédek 4:22). Legyen elkülönített időd az imádságra, különben más dolgok ki fogják szorítani. Imádság közben mondja el Isten, hogy mit gondol bizonyos dolgokról. Vajon megengedheted magadnak, hogy útmutatásai nélkül élj? Járj rendszeresen gyülekezetbe, támogasd pénzeddel, használd lelki ajándékaidat, kezdj és időt és energiát befektetni olyan kapcsolatokba, melyek lelkileg csiszolnak és erősítenek! Isten olyan dolgokat fog elmondani neked az Ő házában, amit sehol máshol nem mond. Mindennapi szokásaid visszafordíthatatlanul alakítják jövődet. ha tudni akarod, hová tartasz – vizsgáld meg szokásaidat!

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?