A FEJLŐDÉSRE TÖREKEDJ, NE A TÖKÉLETESSÉGRE!

 

„…Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt…” (Filippi 3:1)

Van valami fogalmad arról, hogy azok az emberek, akiket csodálsz, hányszor tévedtek, hányszor volt csak félig igazuk, hányszor jártak nagyon közel, mielőtt tényleg elérték volna, amire törekedtek? A hibák elkövetése nem épp örömteli, de elkerülhetetlen része a fejlődésnek. Ezért mondja Pál: „Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít” (Filippi 3:1). Megértette, hogy ahhoz, hogy valamit jól tudjunk csinálni, újra meg újra hallanunk kell, és újra meg újra tennünk kell.

Ne hasonlítgasd magad másokhoz! A Biblia azt mondja: „…azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekszenek” (2Korinthus 10:12 Károli). Van, akinek öt talentum adatott, akinek kettő, és van, akinek egy. A talentumaid, nem pedig a vágyálmaid határozzák meg, hogy mire leszel képes. Az egytalentumos emberek, akik a legtöbbet hozták ki abból, amit kaptak, ugyanazt a „Jól van…”-t fogják hallani, mint az öttalentumosok. Csak az fog bajba kerülni, aki nem merte vállalni a kockázatot; legnagyobb hibája, hogy nem mert hibázni! Dr. John Maxwell mondja: „A teljesítményed attól függ, mennyire kötelezted el magad a gyakorlásra. A következet jó gyakorlás vezet el a folyamatos sikerekhez. Ez mélyíti el a tudásod. A bölcs emberek megértik ezt, és kifejlesztik magukban az erre irányuló fegyelmet.” Ha össze akarod gyűjteni, hogy mi emeli ki a legsikeresebb embereket a tömegből, három szóval foglalhatod össze: egy kicsivel többet. A sikeres emberek megteszik, amit elvárnak tőlük – és még egy kicsivel többet. Mai ige számodra ez – törekedj a fejlődésre, ne a tökéletességre!

 

Harc az önzés ellen

„Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” (1Korinthus 10:24)

Isten országának polgáraiként mi más értékrend szerint élünk. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” De legyünk őszinték: ezt nagyon nehéz tenni, és könnyű elfelejteni, mert az önzés ellen naponta fel kell vennünk a harcot.

Amikor Jézus szörnyű fájdalmak között függött a kereszten, volt ideje egy elítélt bűnöző számára, aki mellette fügött (Lukács 23:39-43). Amikor Istvánt halálra kövezték, imádkozott azokért, akik megölték, azt kérve Istentől, hogy ne rója fel nekik ezt a bűnt (ApCsel 7:59-60). Bár Pált és Szilászt megverték és igazságtalanul bebörtönözték, ők megragadták az alkalmat, hogy szolgáljanak a börtönőrük felé. Még azután is, hogy Isten egy hatalmas földrengést támasztott, amely elszakította láncaikat és kinyitotta a börtönajtókat, ők ott maradtak pusztán azért, hogy szolgáljanak fogvatartójuk felé. Milyen nagy lehetett a kísértés, hogy elszökjenek, amíg lehetőség van rá. Milyen könnyű lett volna magukkal törődni, és nem aggódni mások miatt. De szeretetteljes cselekedetük arra indította a börtönőrt, hogy megkérdezze, hogyan üdvözülhet. Végül őt és egész családját megnyerték Krisztusnak (ApCsel 16:25-34).

Amikor elkezdünk csatát nyerni az önzés ellen és szeretetben járni, arra felfigyelnek mások. Sohasem nyerhetjük meg a világot, ha olyanok vagyunk, mint ők. Íme tehát egy kérdés, amelyre válaszolnod kell: A szeretteid közül hányan ismerhetnék meg Jézust, ha te őszinte szeretetet mutatnál feléjük közömbösség, ítélkezés vagy elutasítás helyett? Itt az ideje, hogy kiderítsd!

 

 

Idő – hozd ki belőle a legtöbbet!

 

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis több mindent tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki huszonnégy órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. Az igazság az, hogy nem az idődet osztod be, hanem az életedet. Az időt nem tarthatjuk irányításunk alatt, az idő halad, bármit is teszel. Senki sem tud – bármilyen agyafúrt is – félretenni másodperceket egyik nap, hogy másnap használja fel őket. Egyetlen tudós sem képes új perceket létrehozni. Lehet valaki a világ leggazdagabb üzletembere, mégsem tud teljes vagyonán sem további órákat venni a napjához. Az emberek azt szokták mondani, hogy megpróbálnak „időt találni” erre vagy arra, de fel kellene hagyniuk a kereséssel – nincsenek extra órák elfekvőben itt-ott. Huszonnégy óra a legtöbb, amit bármelyikünk is kaphat. A bölcs emberek megértik, hogy az idő a legértékesebb árucikk, ezért tudják, hogy mire megy el. Folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket, és megkérdezik maguktól: „A lehető legjobban használtam fel az időmet?”. Charles Spezzano írja What To Do Between Birth and Death: The Art of Growing Up [Mit tegyünk a születés és a halál között: a felnőtté válás művészete] című könyvében: „A dolgokért valójában nem pénzzel fizetünk, hanem az időnkkel. Azt mondjuk: »Öt év alatt elég pénzt tudok félretenni arra, hogy megvegyem azt a nyaralót, amit szeretnénk. Aztán majd lelassítok.«. Ez azt jelenti, hogy az a ház öt évedbe fog kerülni, felnőtt életed egy tizenkettedébe. Váltsd át a ház, az autó vagy bármi más pénzbeli értékét időre, és látni fogod, vajon tényleg megérte-e.”

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?