A pletyka természete

 

Egy történet járja egy szerzetesről, aki meggyónta a felettesének, hogy vétkezett, mivel pletykát terjesztett a kis faluban.

A rendfőnök azt mondta a barátnak, hogy büntetése részeként helyezzen el egy-egy tollat a falu minden házának küszöbére. Amikor a szerzetes a feladat teljesítése után visszatért, megkérdezte, hogy kell-e még valami mást tennie.
– Igen – volt a felelet. – Most menj vissza, és szedd össze mindegyiket!
– Hiszen ez lehetetlen! A szél végigfújta a tollakat az egész falun – kiáltott fel a szerzetes.
A rendfőnök így válaszolt: – Ugyanúgy, mint a te szavaidat, fiam.

“Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat.
A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.”
Példabeszédek 11,12-13

 

 

Aláaknázott élet

Írta: Benedek Csilla

Szinte mindennap azt a félelmetes hírt közli a média, hogy bombát vagy egyéb robbanó szerkezetet találtak valahol, és ezek bármikor felrobbanhattak volna. Súlyosbítja sokak helyzetét, ha lelkileg is aláaknázott területen élnek és mozognak. Elrendezetlen bűneik: a harag, gyűlölet, zúgolódás-elégedetlenkedés, a tisztátalanság és pénzimádat stb. mind-mind ketyegő bombák, amik sajnos előbb, mint utóbb robbannak és ölnek, vagy súlyos sérüléseket okoznak a közel-távoli környezetben is. Ezért is figyelmeztet és tanácsol Pál apostol minden békességre és nyugalomra vágyó embert a következő szavakkal:

„… amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a


Lélekből arat örök életet.” (Gal 6,7-8)

 

“Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám!”


Ésaiás 45,11

 

Félrevert szívek


Az Ige szól s hiába int meg:
jobban féltjük gyermekeinket,
semmint lehetne rá okunk.
Képzelődünk s nem bízva bennük
szívünket sokszor félreverjük,
hogy csaknem belepusztulunk.

Ó, balga nép, apák, anyák, mi!
Lehet-e csak egyet találni
közöttünk, ki a gyermeket,
kinek KRISZTUS vére az ára,
mindig ISTEN kezében látja,
akkor is, hogyha tévelyeg?!

 

HATALMAS ISTENÜNK, FELSÉGES ATYÁNK!
Köszönjük, hogy gyermekeket bíztál ránk, a jövő nemzedékét, hogy fölneveljük őket és továbbadjuk nekik hitünket és Irántad való hálánkat is. Kérünk, vedd el tőlünk aggodalmainkat, hogy féltő szeretetünk bizalmatlansággá ne legyen Irántad. Hisszük: nem azért szereted őket, mert a miéink, hanem mert a Tieid. Köszönjük, hogy jövőjük a Te kezedben van, hisz őket is megváltottad JÉZUS vére árán.
Ámen.

 

 

(NEM CSAK) AUGUSZTUSI KENYÉR

 

Egy sokak által ismert politikus nyilatkozott így a napokban: „Ha megdobnak kővel, akkor mi is visszadobunk egy sziklát.”

Megmérhetetlen a távolság a magyar közmondás (Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel) és a politikusi álláspont között. Kétféle lelkület ismerhető meg ezekből: az egyik a megbékélést, baráti jobbot nyújtja, a másik gyűlöletet szít és háborúpárti. A visszadobott szikla gyilkolhat, katasztrófát jelenthet, amitől már számtalanszor szenvedett nemzetünk, s soha nem adott sem az egyénnek, sem a közösségnek megoldást.

Az első kenyeret Jézus dobta ebbe a szikla-hajigáló világba, amikor így köszönt: „Békesség nektek…”

Nekünk ma is csak erre a kenyérre van szükségünk!

Benedek Csilla / Pécel

Jézus Krisztus: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket… és imádkozzatok azokért, aki üldöznek titeket.” (Mt 5,43-44)

 

 

“Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”


(Fil 4,6-7)

Egy űrhajós, miután ötszázszor megkerülte a Földet, visszatért az űrből. Amikor megkérdezték tőle, hogy érzi magát, így vála-szolt: “Nagyon fáradt vagyok. Képzelhetik, hányszor kellett elmondanom a reggeli, déli és esti imákat, melyeket a vallásom előír!”
Bármennyire is buzgó lennél, biztosítalak, hogy minden imádságod hemzseg a bűntől, sőt bűn az, mégha a legistenfélőbb tisztelettel mondod is el. Éppen emiatt kell mindent a Jézus nevében kérnünk az Atyától, és nem a magunk nevében, vagy a magunk szentségére támaszkodva. Efelől is, mint ahogy bármi más felől is, aggódhatnék, de mert Jézusért fogadja el a könyörgésem, semmi felől nem szükséges aggódnom. Ha szívem és gondolataim Krisztusban vannak elrejtve, hit által, akkor tudom, hogy egyetlen imádságom sem hull a földre meghallgatás nélkül. Előre hálás lehetek, hogy minden kérésem meghallgatja, ha Jézus nevére támaszkodva kérem. (A Mk 11,24-ben az eredeti szöveg szerint ez áll: “Akármit kértek, higgyétek, hogy már megkaptátok, és meglészen néktek!”) Nincs meg nem hallgatott, de van (egyelőre) megválaszolatlanul hagyott kérés.

Isten békessége meg fogja ha-ladni értelmedet akkor is, amikor úgy okoskodsz, hogy az Ő akaratából maradnak megválaszolatlanul imádságaid. Gondolatainknak és szívünknek nem a mindenbe beletörődő fatalizmusban kell megmaradnia, hanem a Krisztusban. Nehogy helytelenül Isten “becsületéért” és dicsőségéért aggódjunk. Nagyobb tisztesség éri Istent, ha kiderítjük, miért hagyta kérésünket megválaszolatlanul. Egy könyvelő akkor becsületes, ha kideríti, hol csúszott be a hiba a zárszámadáskor, és nem nyugszik bele, amíg ki nem kutatja, mi volt az oka. Másképp őt fogják elszámoltatni, neki kell megfizetnie a kárt. Ha becsületesen szembenézünk magunkkal, kiderül, hogy sok kérésünk nem hitből fakadt, hanem csak reménykedésből, vagy éppen kétségbeesett aggodalmaskodásból. Semmi felől ne aggódjatok, ne is csupán reménykedjetek, hanem higgyetek! Az tehát az imádkozó egyik legsúlyosabb bűne, hogy nem hiszi Istent elég nagynak, és nem dicsőíti. Nem hiszem nagyobbnak, mint az a “lehetetlen” dolog, amiért éppen imádkozom. (Az ilyen istenkép nem az igaz Istent tükrözi, hanem az én kishitűségem mértékével alkotott istent, tehát bálványt!) Isten arra bátorít minket, hogy ugyanolyan szabadon kérjük a lehetetlent, mint a lehetségest, mert Előtte mind a lehetséges, mind a lehetetlen ugyanolyan nagyságrendű: azaz még mindig kisebb, mint Ő maga!

(Horváth Levente)

 

ZSÁKUTCA VAGY KESKENY ÚT

 

Nem más, mint maga Isten ellen protestál egy holland protestáns lelkész. Nyíltan vállalja, hogy nem hisz benne, s szabadon hirdetheti tanait, egyháza nem korlátozza tevékenységét.

A lelkész könyvet írt „Hinni egy olyan istenben, aki nem létezik. Egy ateista lelkipásztor kiáltványa” címmel. Azt mondja, hogy nem hisz a halál utáni életben, s Jézus életét egy talán sosemvolt férfi mitológiai történetének tekinti. A témáról A nyugat-európai „vallásosság” zsákutcája alcímmel a Magyar Nemzet (2011. 08. 23.) közölt több soros ismertetőt.

Zsákutcáról talán annyi híradás is elégséges volt, a keskeny úton járó hitvalló testvéreink bizonyságtételét pedig – innen, Magyarországról is szívből kívánjuk, hogy – még gazdagabban áldja meg az Úr!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Az Úr Isten figyelmeztetése: „… akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.” (1Sám 2,30)

Kategória: Heti, Történetek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.