Egy anya imádsága

„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” (1Sámuel 1:27)
Minden terrorista egykor kisgyerek volt. Ugyanígy minden misszionárius is. Kettejük közti különbség gyakran a szülői hatás. Sámuel próféta negyven évig vezette Izráel népét, és tanácsolta Dávid királyt legtöbb fontos döntésében, de ki volt az, aki Sámuel életére a legnagyobb hatást gyakorolta? Az édesanyja! Figyeld csak: „…felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak…” (1Sámuel 1:28). Amíg veled vannak gyermekeid, öleld magadhoz őket, szeresd őket, gondoskodj róluk, és készítsd fel őket az életre, de értsd meg, hogy csak sáfár* vagy, nem tulajdonos. A gyermekeid nem a te tulajdonod, ők Istenéi. Egy nap felnőnek, és elmennek. Tégy meg mindent azért, hogy addigra legyen egy igazi szellemi horgonyuk, mert az élet sok vihart tartogat számukra. Soha ne becsüld alá az Isten előtt gyermekéért közbenjáró szülő imájának erejét! Ki tudja, hány ima nyer meghallgatást ebben a pillanatban, mert egy kitartóan imádkozó anya 10 vagy 20 éve könyörög gyermekéért? Bármit is csinálsz ebben a mai rohanó világban, ha az a gyermekeidért való imádságra fordított idődből vesz el, akkor túl sokat vállaltál magadra! Nincs semmi fontosabb, semmi értékesebb, mint az az idő, amit egy szülő Isten előtt tölt gyermekéért közbenjárva. Nincs késő gyermeked számára, bármennyi könnyet ontottál is már miatta. Gondolj Jézus édesanyjára, akinek végig kellett néznie fia kivégzését, de része lehetett abban az örömben is, hogy látta őt a halálból feltámadva! Lehet, hogy úgy kell sírba térned, hogy nem tudod, választ kapsz-e valaha imáidra, de azért mégse hagyd abba az imádkozást! Miért? Mert amikor az anyák imádkoznak, Isten figyel! *sáfár: a Bibliában gyakran használt régies kifejezés, jelentése: intéző, tiszttartó


JÓ BEFEJEZÉS


„…futásomat elvégeztem… ” (2Timóteus 4.7)

A pálya, amit Isten elénk kitűzött, ritkán könnyű. Elkötelezettség kell ahhoz, hogy végig tudjuk futni. James MacDonald mondja: „Elég régen élek ahhoz, hogy ismerjek olyan embereket, akik néhány éve átadták életüket Istennek, de azóta letértek az útról… engedély nélküli eltávozáson vannak… elvesztették Isten utáni vágyakozásukat. Félek attól, nehogy én is az ő nyomukat kövessem… neked is félned kellene ettől… Hűségem az Istennel járásban attól függ, mennyire vagyok elkötelezett arra, hogy kapcsolatban maradjak Vele. Soha nem akarom elveszíteni azt a kiváltságot, hogy életem az Ő hatal­mas kezében van… hogy szolgálhatom őt mindaddig, amíg jelenlétében szeretettel fogadnak. Ez a szenvedély ösztönöz. Ez őriz meg tisztának és alázatosnak… azt szeret­ném a legkevésbé, hogy a célvonalon megvert, kisiklott keresztyénként vonszoljam át magam, vagy ami még rosszabb – feladjam a versenyt, még mielőtt életem véget ér. Úgy akarom átszakítani a célszalagot, hogy kezem a magasba van emelve, és arcom a napba néz.” Pál azt mondta: futásomat elvégeztem… végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…”. Figyeld meg: bátorság, kitartás és hűség eredményez jutalmat. Jacob Riis fotográfus mondta: „Amikor úgy tűnik, semmi sem segít, elnézem, ahogy a kőtörő ráüt a sziklára akár százszor is, anélkül, hogy egyetlen repedés mutatkozna. Még-is, a százegyedik ütésnél kettéhasad – és tudom, hogy nem az utolsó ütés érte ezt el, hanem az összes előző együtt.” Isten Igéje olyan, „mint a sziklazúzó pöröly” (Jeremiás 23:29). Tehát: „[ragadjátok meg szorosan] az élet igéjét, hogy majd a Krisztus napján lehessen okotok a dicsőségre, mert nem futottatok hiába…” (Filippi 2:16 NAS).

 


NÁDSZÁLAK ÉS KANÓCOK

 

„Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki” (Máté 12:20)
Nádszál. Kevés törékenyebb dolog van, mint egy megrepedt nádszál. Krisztus idejében a folyóparton játszó gyermekek nádból sípot készítettek maguknak. Lyukakat fúrtak bele, és a fúvóka részt is kialakították. Ám a nádszál hamarosan eltöredezett, és ilyenkor eldobták. Valaha talán te is ott álltál szép hosszú és erős nádszálként, a folyópartba gyökerezve és onnan táplálkozva. Most azonban rejtve vagy a káka között, megrepesztettek fájó szavak, házastársad hűtlensége, a saját kudarcod vagy a szigorú vallás.
Kanóc. Semmi sincs közelebb a kioltáshoz, mint egy füstölgő lámpabél. Amikor az olaj kifogyott a mécsesekből, a kanóc pedig rövidre égett, kioltották, eldobták, hiszen már értéktelen volt, és betettek a helyére egy másikat. Valaha te is égtél hittel, megvilágítottad az utat másoknak, míg a bírálatok jeges szele a meg nem bocsátás és az ítélkezés kioltotta a fényt? Mi a közös ezekben az emberekben? Az asszonyban, aki reszket a felzúdult tömeg előtt, aki halálra akarja kövezni? Vagy a béna emberben, aki könyörög a barátainak, hogy ne adják fel, amíg valahogy be nem jutnak a házba Krisztushoz? A vakban, aki kiáltozva kéri a látását, de a tanítványok csendre intik? Ők mind olyan megrepedt nádszálak és füstölgő kanócok, akikről Jézus nem mondott le. A világ azt hiszi, tudja, mit kell veled tenni – eltörni és kioltani! Jézus azonban nem ezt teszi. Ő „megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki”. Nem számít, hogy úgy érzed, már nagyon messzire mentél, nem esel kívül Isten kegyelmének hatótávolságán. Jöjj, ő gyengéden fog bánni veled! Ő meggyógyít.

 

 

Nincs visszaút

„…jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után…” (Zsidók 11:16)
Ábrahámnak fogalma sem volt arról, hová viszi Isten, csak azt tudta, hogy nem maradhat ott, ahol van. Meg tudnád ezt értetni másokkal? De ő nem kérdőjelezte meg Istent, ehelyett ezt olvashatjuk: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám… elindult, nem tudva, hova megy” (Zsidók 11:8). Egyszer sem gondolt arra, hogy visszaforduljon, bármilyen nehéz idők jöttek is, mert tudta, hogy ott ő már nem találná meg Istent. Jeftéről úgy emlékezik meg a Szentírás, hogy fényes győzelmet aratott az ammonitákon, és a csata előtt fogadalmat tett Istennek, amit nem volt hajlandó visszavonni: „… én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza” (Bírák 11:35).

Izráel a pusztában ragadt, mert folyton visszavágytak Egyiptomba. Valahányszor Isten azt mondta: „Menjetek Kánaánba!”, ők ezt mondták: „Ó, milyen jó dolgunk volt Egyiptomban…!”. Vannak, akik nem élvezik a keresztyén életet, mert arra gondolnak, milyen szórakoztató volt a világ. Izráelhez hasonlóan az egyiptomi hagymákra gondolunk, amikor a pusztában rekedve manna táplál. Ha te is így gondolkodsz, csak a köröket fogod róni! Lehet, hogy a múlt vonzónak tűnik, de Isten már nincs ott – Ő a jövődben van! Olvasd hát el ezeket a szavakat figyelmesen: „… ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsidók 11:15-16). Ha Istennel jársz, nincs visszaút!

 

 

Őrizd meg a békességed!

 

„A felülről való bölcsesség először is… békeszerető…” (Jakab 3:17)

Előfordult már veled, hogy istentisztelet előtt vitába keveredtél, és aztán képmutatónak érezted magad az egész alkalom alatt? Értsd meg ezt: az ellenség tudja, hogy Isten Igéje csak „békességben vettethetik el” (Jakab 3:18), éppen ezért mindent meg fog tenni azért, hogy ne kapd meg, és ne nyerj áldást általa. Ezért kell megtenned mindent annak érdekében, hogy meg tudd őrizni a békességedet. A békességben erő van! Ha az ördög nem tud felzaklatni, akkor nincs hatalma feletted. Csak akkor tud az uralma alá hajtani, ha te elveszted az önuralmadat. Az a terve, hogy feldühítsen, hogy elrabolhassa a békességedet, összezavarjon, és rávegyen arra, hogy körbe-körbe futkoss. Ne hagyd!

Jakab azt írja: „A felülről való bölcsesség először is… békeszerető…”. Eugene Peterson kifejtő szentírásfordításában, a The Message-ben [Az Üzenet] ez így hangzik: „Az igazi bölcsesség, Isten bölcsessége, szent élettel kezdődik, és az jellemzi, hogy jól kijön másokkal. Gyengéd és belátó, irgalommal és áldásokkal teljes, nem forró az egyik napon és hűvös a következőn, nem kétarcú. Csak akkor tudtok egészséges és erős közösséget kialakítani, amely megáll Isten előtt, és élvezi a következményeket, ha felvállaljátok annak a nehéz munkáját, hogy kijöttök egymással, és egymás iránt tiszteletet és megbecsülést tanúsítotok.” (17-18. vers TM). Jegyezd meg, hogy kemény munkába kerülhet az, hogy másokkal kijöjj!

Ha tehát legközelebb valami felhúz, kérdezd meg magadtól: „Mit próbál ezzel elérni az ellenség? Mi lesz a következménye annak, ha megadom magam ezeknek az érzelmeknek?” Ha felidegesíted magad, akkor elveszted az örömödet, és ha elveszted az örömödet, akkor elveszted az erődet, mert „…az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehémiás 8:10 Károli). Tehát ma imádkozz, gyakorolj önuralmat, és őrizd meg a békességed!

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.