„Én-itisz”

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.

Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!

 

Mi újság?


„… irgalma minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23)
Nehéz időkön mégy keresztül mostanában? Nem vagy egyedül! Izráel népének olyan nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta, hogy a Siralmak címet adta neki. A pozitív gondolkodást, érezd jól magad életstílust hangsúlyozó világban ezzel a címmel nem igazán számíthatna arra, hogy az eladási listák élére kerül. Jeremiás Isten népét az „özvegy” és „rabszolga” jelzőkkel illette, és azt mondta róla: „…barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak” (Jeremiás siralmai 1:2). Tovább olvasva a könyvet, a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, ahogy Isten népe learatja, amit vetett. Aztán egyszer csak a jajok és panaszok közepén, amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem jöhet, Jeremiás ezt írja:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Hát nem csodálatos? Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan számlája sohasem lett befagyasztva, semmit nem kell hozzátenned, és kitart, míg csak élsz. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. Legközelebb, ha valaki megkérdi tőled: „Mi újság?”, mondd neki: „Isten szeretete, irgalma és hűsége.” Mi az irgalom? A szív gyengédsége, ami arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a sérelmeket, és a sértő féllel ne úgy bánjon, ahogy az megérdemli, hanem jobban. Tehát minden nap, amikor felébredsz, imádkozz úgy, ahogy egyszer egy hölgy tette: „Uram, örülök, hogy irgalmad minden nap megújul, mert biztos vagyok benne, hogy a tegnapi adagot már mind elhasználtam.”

 

 

TARTSD KINCSNEK CSALÁDODAT!

 

„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:4)

Ha kedvesebb vagy az idegenekkel, mint saját családoddal, akkor komoly problémád van, amely figyelmet igényel. Tehát olvasd el ezt: „A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra – egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Meg­csináltam” – gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald’s-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem min­dent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csoki­fagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasznál­tam – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt. Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: “hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« – válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról.” A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belse­jében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:3-4)

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.