Boldog szemek

Írta: Latinovits Ágota

Arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, a legtöbb ember azt válaszolja, hogy boldog. A boldogság-kívánás a legtöbb esküvői, születésnapi, házassági vagy névnapi köszöntésben is előkelő helyen szerepel.
Miért olyan fontos számunkra ez az állapot, és mi tesz bennünket boldoggá? Vajon boldogságunk a körülményünktől, sikerünktől, az egészségi állapottól vagy egy kapcsolattól függ? Kétségtelen, hogy ezek mind nagyon fontos dolgok, amik nem ellenségei boldogságunknak, de vajon csak akkor lehetünk boldogok, ha mindezeknek birtokában vagyunk? Lehetünk-e boldogok súlyos betegségben, elhagyatva, magányosan, kudarcokat átélve? Mi a boldogságunk záloga? Mire vagy kire fókuszálunk?
Ha csupán körülményeinkre, akkor egy idő után bizonyosan boldogtalanokká válunk, ha viszont folyamatosan Jézusra emeljük tekintetünket, boldogok lehetünk, bármi is vesz körül bennünket.
Boldogtalanokká akkor válunk, amikor levesszük tekintetünket Jézusról, és lelépünk arról a kőszikláról, ami ő, maga.

Jézus Krisztus szavai: “A ti szemetek boldog, mert lát…” (Mt 13,10-17)


Meghallgatásra ajánljuk:
http://www.youtube.com/watch?v=WkHRZ4Pknwk

 

BŰNTUDAT SZÉGYENÉRZETTEL

 

Középiskolás voltam Pancsován, ahol a szerb nyelvtan és irodalom órán a kiváló, egyébként pravoszláv vallású, irodalomkedvelő tanárnőm (férje közismert rendező volt) az egyik regény alapján beszélt a férfi és nő kapcsolatát beárnyékoló bűntudatról és szégyenérzetről.

Házasságban élő nőként, személyes tapasztalatként említette meg ezt a látását. Minden bizonnyal nem ismerte – legalábbis erről nem beszélt – a jelenségnek biblikus hátterét, azaz, hogy a bűneset negatív következménye hatással van a férfi és nő kapcsolatára a házasságban is.

Akkor én sem értettem még ennek a tapasztalatnak a valódi okát, sem azt, hogy ez nem fátumszerű ítélet az emberen. Először is, Isten bőrruhát készített gyorssegélyként Ádámnak és Évának (1Móz 3,21). Az állat életébe került, hogy nekik ruházatuk legyen. Istennek ez a gondoskodása előrevetíti azt a teljes körű megváltást, amelyet Jézus Krisztus helyettes, engesztelő áldozata teremtett meg. Urunk életét adta azért, hogy nekünk kegyelemből, igazzá nyilvánítás által tiszta, fehér ruhánk lehessen.

Krisztusban új alapokra helyeződik a férfi és a nő kapcsolata. A bűnbocsánat és az új élet által – a bűntudat és szégyen megszűnésével – a házasságban a férj és a feleség egy testté válhat, és kiábrázolhatja a Krisztus és menyasszonya, az egyház közötti titokzatos kapcsolatot, amelyről Pál apostol úgy beszél, mint „felette nagy titokról” (Ef 5,32a – Károli).

Vajs Tibor /Ászár

Pál apostol tanácsa: „Ti is azért valamennyien, ki-ki úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5,33)

 

 

“De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak…”

Jeremiás 22,17

A szerzés vágya

Az önzés olyan primitív!
A szerzés vágya oly kegyetlen!
Akit ISTEN megigazít,
az mindkettőtől visszaretten.

 

Urunk, Istenünk!
Ne engedd, hogy a szerzés önző vágya, a “nem elég” kínja és a veszendő javak féltése uralja és tegye sivárrá gyermekeid életét. Mutass rá Igéd által újra meg újra örökkévaló kincseinkre, melyeket hatalmad őriz számunkra. Köszönjük, ATYÁNK, hogy terveidhez igazodhatunk, s a JÉZUS KRISZTUS által gazdagon adatik nekünk a Te országodba való bemenetel.
Ámen.

 

 

Kit válasszak?

Írta: Szász Lídia Dóra

 

A napi híreket hallgatva egyre több buzdítást hallunk, hogy melyik pártra, és személy szerint kire szavazzunk. Részletes beszámolókkal találkozhatunk arról, ki rontotta le az addig róla kialakított képet, vagy tett (esetleg tenne majd) nagyszerű dolgokat az országért. Választási kampányidőszakban sok család békéje felborulhat, mindenki a neki tetsző politikust védi, a nem tetszőt támadja.
Keresztyén emberként felelősek vagyunk országunkért és azért a településért, ahová Isten állított bennünket. Fontos, hogy imádkozzunk vezetőinkért, és Isten bölcsességét kérve tegyük majd a hitünknek és meggyőződésünknek megfelelő helyre a két egymást keresztező vonalat a szavazólapra. Istent ismerve bátran léphetünk a helyes irányba, munkálva a békességet, döntésünkkel is képviselve Jézust, a teremtett világ kormányzóját.

„Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!” (Zsoltárok 119, 173)




Sóvárgás a tökéletes után

 

Egy embernek volt egy kedvenc kutyája, nagyon ragaszkodott hozzá. Történt egyszer, hogy el kellett utaznia, és kutyáját nem vihette magával. Úgy döntött, otthon hagyja, és megkéri szomszédjait, vigyázzanak a jószágra. Ahogy a lakás ajtaja becsukódott emberünk mögött, a skót juhásszal többé nem lehetett bírni. Folyamatos nyüszítéssel és vonyítással jelezte elégedetlenségét. A kutyát végül a TV elé ültették, és gazdájáról egy felvételt vetítettek le neki. Mire az ember visszatért, a kutyája már nyugodtan ült a szőnyegen, és mozdulatlanul nézte őt – a DVD-ről. Látszólag teljes volt a kutya öröme. Mivel nem mehetett gazdája után, és nem is lehetett vele, beérte ezzel a tökéletlen megoldással.

Látszólagos örömünkbe gyakran keveredik szomorúság, amikor reményeink beteljesülését emberektől, tapasztalatoktól, tárgyaktól várjuk. Várakozásunk már majdnem beteljesedik, de mégis tovább sóvárgunk.

Persze, szükségünk van arra, hogy a nehéz időkben segítséget, támogatás kapjunk másoktól. Az együtt szenvedés csodálatos dolog, mert összekapcsol valakivel. Közben megismered őt, akiről őszintén el tudod mondani: Igen, teljesen megértelek, mert én is ugyanezeken mentem keresztül! Mégis, előbb vagy utóbb rájövünk, hogy a másik nem tökéletesen ért bennünket. Ekkor újra egyedül érezzük magunkat, hiszen eddig úgy gondoltuk, végre találtunk valakit, aki valóban megért bennünket.

Talán derengeni kezd, hogy senki nem érthet meg száz százalékig, mert mindent a saját személyes élettörténeteden keresztül dolgozol fel. Te nőttél fel a saját életedben, és érezted, amit éreztél, tapasztaltad meg, amit megtapasztaltál. Életem legnehezebb helyzetein emberek már nem segíthetnek át. Ott magamra maradok, és végre eljutok oda, hogy kettesben vagyok a „Gazdámmal”. Csak Jézus és én. Senki nem tud úgy a mélyére ásni dolgaimnak, mint ő. Lelki egészségem legnagyobb része ezen a ponton múlik.

Sok barátunkat, ismerősünket szabadíthatjuk fel a teher alól, hogy nem várjuk el tőlük, töltsék be számunkra Jézus szerepét. Nem várjuk már el tőlük, hogy olvassanak gondolatainkban és érzelmeinkben. Isten bensőségesen ismeri gondolatainkat, szívünket. Tudja és látja azt is, amikre mi már nem is emlékszünk. Ő kapcsolatokkal vesz körül bennünket. Testvéreket ad mellénk, hogy együtt haladjunk a hosszú úton, és megosszuk egymással tapasztalatainkat. A közösség Isten ajándéka. De lelkemnek csak Jézus tudja megadni, amire szüksége van.

Weberné Zsikai Mária / Budapest

„A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.” (Pld 14,10)

 

 

“Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogy ez minden népnél szokás!”


(1Sám 8,5)

Egy ködös, párás reggelen, hosszú, fáradságos út után hajóztak felfelé az Amazonas torkolatában. A kis, tengerjárt hajó kapitánya legénységével együtt egyre sopánkodott, hogy tüstént szomjan halnak, olyan régen elfogyott már a vizük. Aztán észrevettek egy másik hajót, jelezni kezdtek neki, és amikor hallótávolságba kerültek, vizet kértek tőlük. De nagy meglepetésükre azok így kiáltottak vissza: “Csak bátran, merítsetek! Hisz már nem a tengeren, hanem a folyón vagytok. Körülöttetek mindenütt édesvíz van.” Sokan így kiáltnak, félve attól, hogy elvesznek: “Mit tegyek, hogy üdvözüljek?!” Pedig Krisztus mindent elvégzett már a pokoltól, elveszéstől rettegő bűnbánókért. Pontosan érettük vitte végbe a kereszten váltságművét. Ne félj, tökéletesen kész az! Parányi, gyertyányi, pislákolva kigyúló hited megragadhatja az örökélet szabadon felajánlott, ingyenes ajándékát.

Bár a szülők, az idősebbek nem mindig értik meg ezt – a fiatalokban nagy a szomjúság. Vágynak kiteljesedni, boldognak lenni. Azért csapódnak oda könynyen bármilyen társasághoz, csoporthoz, genghez. “Mindegy, csak fogadjanak el, csak adjanak vizet, mert halálosan megszomjaztam. Bárki legyen a bandavezér, csak vezessen valaki, akire boldogan rábízhatom magam.” De annak a fiatalnak, akinek átkiáltottak, hogy “ott az Isten szeretetének és kegyelmének élő vize körülötted”, és kész merítni magának hittel, annak nincs már szüksége arra, hogy alávesse magát egy Krisztust nem ismerő bandának és vezetőinek. Akinek szomját Isten maga oltotta, nem szorul rá más tekintélyre. Sőt, ha alkalmasint kész lesz szembefordulni saját volt bandájával és főnökével is, megtagadva a csordaszellemet, feladva a drogozást és a közös ivást, hamarosan olyan élő vízhez jut, mely minden eddiginél jobban kielégíti. Van-e erre bátorságod? Egy város ostromakor a védők vízkészletének utolsó cseppje is elfogyott már. Fontolgatták, hogy megadják magukat. Ekkor az ellenség aknája becsapódott az egyik magas domb tetejébe, s a gödörben, amit a lövedék a földbe hasított, hirtelen bővizű forrás fakadt. A védők boldogan ihattak, majd új erőre kapva visszaverték a támadókat. Bizakodj, mert a mi Királyunk képes javunkra fordítani a környezetünk vagy régi barátaink befolyását is (Péld 16,7). A harc “létszükséglet”, a harc nyomán fakadó források oltják a szomjunkat, ha nem pártolunk el Tőle – bármilyen nagy is az ellenség ereje. Ne akarj más vezért!
(Horváth Levente)

 

 

TISZTA SZÍVVEL

 

Valahol Európában, annak is a keleti felén, egy tanteremben történt. A tanító néni bátran bizonygatta a gyermekeknek, hogy nincs Isten. A Gagarinnak tulajdonított elhíresült mondásra utalt: „Odafenn jártam, és sehol sem láttam Istent”.

Ekkor az egyik kisfiú jelentkezett, és megkérdezte: Tiszta volt Gagarin bácsi szíve? Mire gondolsz? – kérdezett vissza a tanító néni. A kisfiú folytatta: A Biblia azt tanítja, hogyha tiszta a szívünk, akkor meglátjuk Istent.

Weberné Marika / Budapest

A Hegyi beszédben Jézus valóban ezt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Kategória: Heti | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.