Amikor adakozol, számíthatsz rá, hogy Isten válaszol

 

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”

Máté 7:11

Ha ezt mondod Istennek: „Istenem, úgy tekintek rád, mint az én segítségem egyedüli forrására; amikor szükséget szenvedek, elvetek majd egy magot” – akkor nyugodtan számíthatsz arra, hogy Isten megadja majd a termést.

Isten megadja majd az elvetett mag gyümölcsét, de nem azért, mert te őrültre dolgoztad magad, vagy mert nagy izgalommal várod; egyszerűen azért, mert ő Isten. Isten hűséges, nyugodtan rábízhatod magad. Betölti majd a szükségeidet, ahogyan az ígéreteit is mindig beteljesíti.

Most egyszerűen csak értsd meg ezt: Isten nem egy automata. Nem egy dzsinn, aki minden kérésedre azonnal ott terem, mert nem a szolgád. Ő egy szerető atya, aki folyamatosan beteljesíti ígéreteit, amelyeket Igéjében adott. Felsorakoztatja azokat a bibliai személyeket, akik hittek benne és így szóltak: „Akkor is adni fogok, ha nekem sincsen. Nem számít, hogy időt, pénzt, energiát, ötleteket vagy együttérzést.”

A Biblia azt mondja: „Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7:11) és „melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle?” (Lk 11:11)

Egyik sem! Isten szereti az ő gyermekeit, és arra vár, hogy olyan dolgokat cselekedjen a te életedben is, amilyeneket el sem tudsz képzelni!

 

 

Ne kétségeinkre, hanem Istenre hallgassunk

 

„Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” Zsid 11:7

Amíg az Isten által kirendelt célok felé haladunk, négy megpróbáltatással kell szembenéznünk: kulturális elterelések, a kétség hangjai, csábító kibúvók és elbizonytalanító késlekedések.

A mai áhítatban a kétség hangairól szeretnék beszélni. Egyszerűen csak „álomrombolóknak” szoktam nevezni őket. Abban a pillanatban, amikor célokat állítasz fel a megélhetésedben, munkádban, családodban és lelki növekedésedben – egy perccel sem később – megjelennek olyan emberek, akik azt kérdezik: „Ki a csudának képzeled magad?” „Nem tudod megcsinálni, felejtsd el!”.

 

Az álmainkat lerombolhatják kritikák és cinikus megjegyzések. Ezek a körülöttünk levő kultúrából erednek. Származhatnak a barátainktól, családunktól, de a legveszélyesebb álomrombolást mi magunk tudjuk végezni; azzal, ahogy magunkkal bánunk.

Úgy állhatunk ellen a kétség hangainak, hogy Isten hangjára figyelünk inkább. Isten hangjára kell figyelnem, nem a kétségeimére. Amikor azt tervezgetem, hogy hova szeretnék eljutni az eljövendő időkben, akkor arra kell hallgatnom, amit Isten hangja szól hozzám; nem a kételkedőkre, kétségeskedőkre, cinikusokra, és álomrombolókra.

Képzeljük el Noé életében a kételkedők tömegét. Mit szolnál, ha most ő lenne a szomszédod? „Ez a Noé azt gondolja, hogy Isten szólt hozzá. Azzal, hogy nekiállt építeni ezt a bárkát az előkertjében, teljesen elrontja az utca összképét.”

Képzeljük azt a nyomást, amit Noé átélt a családja részéről is: „Miért nincs neked rendes munkád?”

A legeredményesebb álomrombolást mi magunk hajtjuk végre. A szavak, amik elhagyják a szádat a mindennapi életben, arról is árulkodnak, hogy szólunk önmagunkhoz. Gyakran nem helyes módon szólítjuk meg önmagunkat.. Ha úgy beszélnél a barátaiddal, ahogy magaddal szoktál, akkor nem lennének barátaid. Magunknak ilyeneket mondunk: „ Meg kell tennem”, „Muszáj”, „Kell”, „Miért nem csináltam meg?”, „Nem vagyok jó semmire.”, „Nem tudom megcsinálni.”, „Nem teszem meg”, „Nem fog sikerülni.”

Szép lassan, újra és újra, lebeszéled magad Isten tervéről és látásáról az életedben.

Az igazság az, hogy nem számíthatunk magunkra, ha az igazság hangját akarjuk meghallani az életünkben. Nem bízhatunk a barátaink véleményében sem. Az egyetlen hang, amire építeni lehet, Isten hangja, az igazság hangja.

A Biblia arról beszél, hogy Noé hallgatott Istenre. Mit hallott Tőle? Meghallotta Isten figyelmeztetését, hogy ez a világ elpusztul. Olyat hallott, amit szemeivel még nem látott. Ez a hit: a nem látható dolgokról való meggyőződés.

Nem látom, mit akar Isten az életemmel az eljövendő 10 évben, de biztos vagyok benne, hogy munkálkodik. Reménykedek, bizakodok és van hitem abban, amit Isten tenni fog.

Holnap arról beszélünk, hogyan hallgassunk Istenre, de most imádkozzunk:

„Jézusom, Rád szeretnék hallgatni és nem a kétségeimre. Tudom, hogy sok olyan emberrel találkozom majd, akik el akarnak bátortalanítani. Én szeretnék megmaradni, mint Noé, és hallgatni Rád. Azt szeretném pontosan tenni, amit Te kérsz tőlem és nem akarom feladni, csak azért mert úgy érzem magam. Ragaszkodni szeretnék az álomhoz, amit Te adtál nekem.”

 

 

Végezd lelkesen a munkádat

 

Bármilyen tennivalót is talál a kezed, csináld teljes odaadással. (Préd.9:10, NIV fordítás)

Ha azt akarod, hogy Isten megáldja a munkádat, a legelső dolog, amit tenned kell az, hogy elkezded lelkesen végezni.

A lelkesedésnek nincs semmi köze ahhoz, hogy mennyire jó a munkád vagy mennyit fizet; azon múlik, hogy miért teszed azt, amit csinálsz. Igazából maga a lelkesedés szó görög eredetű, és azt jelenti, hogy “Istenben”.

Ha lelkesen akarod végezni a munkádat, ne felejtsd el a következő 3 dolgot:

* A munkád egy próba Istentől. “Akire kicsi dolgokat rá lehet bízni, arra sokat is rá lehet bízni… Ha nem voltál megbízható másnak a tulajdonával, ki fog neked saját tulajdont adni?” (Lukács 16:10-12)
* Isten figyeli, amit csinálsz, még akkor is, ha más nem. “Dolgozz keményen, hogy Isten azt mondhassa, “Jól van!” “Légy jó munkás, olyan, akinek nem kell szégyenkeznie, amikor Isten megvizsgálja a munkáját.” (2Tim.2:15, LB ford.)
* A hozzáállásod határozza meg az örömödet. “A szorgalmas szabadságot talál munkájában; a lustát elnyomja a munka. (Péld. 12:24, MSG ford.)

Nem leszel addig sikeres az életben, amíg nem változtatod meg a hozzáállásodat azzal a munkával kapcsolatban, amit most végzel. A Rómabeliekhez írt levél 12:11-ben ez áll: Soha ne légy lusta, hanem dolgozz keményen, és szolgáld az Urat lelkesedéssel.” (NLT ford.)

Beszéljünk róla:

* Miért csinálod a mostani munkádat?

* Milyen módon tudod kifejezni lelkesedésedet a munkád iránt?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Élj Isten terve szerint!


“Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való…” (2Péter 1:3)
A Biblia azt mondja: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2Péter 1:3,5-8). Íme, tíz szentírási alapelv segítségül arra, hogyan lehet Isten eltervezett szándéka szerint élni:
1) Vigyázz, mit mondasz! Kevesebbet beszélj, többet gondolkozz, és az emberek tisztelni fognak.
2) Óvatosan bánj az ígéretekkel, de ha valamit már megígértél, azt tartsd meg, és az emberek bízni fognak benned.
3) Ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy valami kedveset mondj, mert egy napon majd örömmel tekinthetsz vissza erre, nem pedig azon bánkódva, hogy nem tetted meg.
4) Őszintén érdeklődj mások sorsa felől, hallgasd meg őket figyelmesen, és mutasd meg, hogy értékeled őket!
5) Légy derűs, vidám! Ne panaszold folyton fájdalmaidat, mindenkinek vannak problémái. Vannak olyan emberek a közeli kórházban, akik szívesen cserélnének veled.
6) Légy nyitott a dolgok megismerésére, próbálj minden elérhető információt beszerezni! Vitasd meg a kérdéseket, de ne vitatkozz! Tanuld meg, hogy lehet egyet nem érteni és mégis kedvesnek maradni! Add meg másoknak az ártatlanság vélelmének jogát!
7) Vedd el a kedvét a pletykálkodóknak, ez romboló magatartás!
8) Légy tapintatos mások érzéseivel! Ha így teszel, bölcsnek fognak tartani.
9) Ne figyelj oda a rólad szóló rosszindulatú megjegyzésekre! Élj úgy, hogy senki se higgyen nekik!
10) Ne aggódj amiatt, hogy kié az érdem, csak add a tőled telhető legjobbat, és légy türelmes! Isten mindent feljegyez, és Ő megjutalmaz!

 

ELVESZTETTED A LELKI NYUGALMADAT?


„Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 213:3)

Amikor az élet elborít minket, általában két dolgot keresünk. Egyik esetben valakit, aki megadhat minden választ. A gond csak az, hogy ha bárki másnál keressük azt, amit csak Isten adhat meg, akkor eleve kudarcra ítéljük azt az embert, magunkat pedig csalódásnak tesszük ki. Másik esetben egy kevésbé problémás helyet keresünk. Paul Harvey írta: „Miután az Andrew hurrikán letarolta Dél-Floridát, Patricia Christy megesküdött, hogy a legelső repülőgéppel elhagyja azt a helyet. Elhatározta, hogy pihentető nyaralásra megy, olyan messzire a hurrikán okozta szörnyűségtől, amennyire csak tud.” Harvey így folytatja: „Most hallottam Patricia Christyről. Éppen friss vízért állt sorba Kauain, a Hawaii-szigetek egyikén, amelyen most söpört végig az Iniki hurrikán!”

A juhok idegesek lesznek, amikor vihar támad, ragadozók üvöltenek, vagy amikor arra kényszerülnek, hogy ismeretlen területre költözzenek. Hogyan birkóznak meg az ilyen helyzetekkel? Közelebb mennek a pásztorhoz! Ma úgy érzed, hogy elvesztetted a lelki nyugalmadat, oda a békességed? Olvasd el a következő igeverseket, segíteni fognak közelebb kerülni a Pásztorodhoz. „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Öröké ujjonganak, mert oltalmazod őket…” (Zsoltárok 5:12). „Hajlékod az örök Isten teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra” (Náhum 1:7). „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani” (Zsoltárok 115:12).

 

Legyél gyomirtó!


„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róma 6:12)

Amikor az életünkben lévő bűnről van szó, a Biblia nem próbálja szépíteni a dolgokat:

„A régi életmódunk megfeszíttetett a kereszten Krisztussal, így egyértelműen véget ért az a bűn nyomorában tengődő élet – többé nem ugrunk, ha a bűn egyet füttyent! Mi a következőt hisszük: ha Krisztus bűnt legyőző halálával mi is meghalunk, akkor életmentő feltámadásában is részesülünk. Tudjuk, hogy amikor Krisztus feltámadt a halálból, az a „véget jelentő halál” végét jelezte. Soha többé nem lesz a halálé az utolsó szó. Amikor Jézus meghalt, levitte magával a bűnt a halálba, most pedig, hogy él, Istent hozza le nekünk. Mostantól így gondolkodjatok erről: a bűn egy holt nyelven beszél, amely semmit sem jelent számotokra; Isten pedig az anyanyelveteken beszél, és ti csüngtök minden szaván. Halottak vagytok a bűn számára, Isten számára pedig élők… Ez azt jelenti, hogy ne szavazzatok a bűnre az életviteletekkel! Ne adjátok neki a nappalotokat! Egészen apró dolgokat se tegyetek meg, amelyek a régi életmódotokhoz kapcsolódnak! Vessétek bele magatokat teljes szívvel és teljes időben – (ne feledjétek, a halálból támadtatok fel!) – az Isten szerinti dolgok végzésébe. A bűn nem mondhatja meg nektek, hogyan éljetek. Végtére is már nem éltek az alatt a régi zsarnokság alatt. Ti Isten szabadságában éltek” (Róma 6:6-14 TM).

A bűn olyan, mint a gyomok. Ha szereted a rózsákat, akkor gyűlölöd a gyomokat. Háborút hirdetsz ellenük, és gyökerestől kitéped őket, mielőtt még megnőnének. Miért? Mert ha nem figyelsz oda rájuk, akkor átveszik az uralmat a kerted fölött, és elpusztítanak minden jót, ami ott nő. A mai ige tehát számodra ez: Legyél gyomirtó!

 

 

Mondj igazat!


„Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!” (Efézus 4:25)

Jude Werra, egy kutatóközpont vezetője, álláskeresők önéletrajzait vizsgálja, és dokumentálja a csalásokat. A felmérései szerint készült „Hazudozók Indexe” nemrég elérte az utóbbi öt év eddigi legmagasabb értékét. Többek között egy tekintélyes főiskola dékánja is a csalók között szerepelt, aki állította, hogy három különböző intézményben is tudományos fokozatot kapott, ám valójában az általa felsorolt intézmények egyikében sem sikerült ezt megszereznie. Salamon azt mondta: „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája” (Példabeszédek 20:17). Pál figyelmeztet azokra az emberekre, akik olyan „jól” és olyan régóta hazudnak, hogy már képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól (ld. 1Timóteus 4:2). Dr. Harold Sala írja: „Vannak emberek, akik annyira jók az igazság elferdítésében, hogy önmagukat is meggyőzik… A megrögzött hazudozó számára annyira életstílussá vált a hazugság, hogy nehézséget okoz neki felismerni az igazságot… és nem csupán arról van szó, hogy Isten az ilyen életvitelt megveti, de a hazudozó saját szavahihetőségét is rombolja… Ahhoz, hogy a tisztességtelen életmódtól el tudj fordulni, fel kell ismerned, hogy komoly problémád van: nem gyógyíthatatlan, de makacsul ellenálló. El kell ismerned, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül.” Ha nehezedre esik igazat mondani, ezt a négy lépést kell követned: 1) Bánd meg! „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja” (1János 1:9). Isten bocsánatával pedig segítsége is vele jön. 2) Legyél elszámoltatható! Keress valakit, aki nem fél attól, hogy nehéz kérdéseket tegyen fel neked! Ne feledd, hogy az igazságtól először általában nyomorúságosan érzed magad, mielőtt megszabadít. 3) Szabadulj meg ettől a magatartásformától! Nem lehet hazudni arra számítva, hogy Isten majd úgyis megbocsát. Ezzel leértékeled a kegyelmét. „Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róma 6:1-2). 4) Maradj szigorú elszámolásban Istennel! Ha elszúrod (és időnként mind el szoktuk rontani), hozd rendbe gyorsan Istennel és azokkal az emberekkel, akiket félrevezettél!
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Alázat…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy növekedjek hitben és szeretetben, hogy járni tudjam a nekem rendelt, Hozzád emelő álázat-utamat! Ámen
Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.” De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Mt 23,5-12
A kis virágok a fűszálak között teremnek, s ahhoz hogy észrevegyük őket, le kell hajolnunk… ezt nevezhetjük alázatnak, aminek semmi köze nincs a tekintélyvesztéshez. Az ember azonban büszke teremtés lévén igen nehezen viseli az ilyetén helyzetet. Bizony olyanok akarunk lenni mint Isten – eritis sicut Deus! Persze nem vagyunk azok, még akkor sem, ha félistent játszunk: atommal, s a gének manipulációjával, amikor állati és növényi géneket “micsurinozunk” össze… (Bocsánat, Micsurin elvtárs! Te még csak gyümölcsfákon és konyhanövényeket “nemesítettél”, s ha ma élnél, akkor joggal elborzadnál, hogy mi mindent “barkácsolunk” a saját emberi genomunkkal!!!)
Tény, hogy többségünk nem vidéken, ha városban él – néhány éve tudjuk, hogy a világon most már többen élnek városban, mint falun, azaz: több azoknak a száma, akik a természettől távol élnek, mint azok, akik magában a természetben. Aki természetközeli életet él – s ez (lenne!) a természetes -, az sokkal alázatosabb, hiszen az évszakok váltakozása, az elmúlás közvetlen megtapasztalása, hogy ti. “elszárad a fű, s virága lehull” áttételesen a saját végességével is szembeállítja. Aki városban, betonon és bakancsban tanult meg járni, s nem füvön és mezítláb, az másképp viszonyul a természethez, az élethez! Szociológiai tény, hogy az elmúlt másfél városi generáció alapjaiban más, mint korábbi generációk… aggódnak is a társadalomtudósok/politikusok, hogy hogyan sikerül majd integrálni ezeket az embereket a társadalomba, hiszen érezhetően növekszik a kulturális intolerancia, a szociális kontaktusokban az agresszivitás, újra szárnyal a vallási fundamentalizmus, a politikai radikalizmus, s tarol a mindent csírájában elfojtó közömbösség…
Jézus URunk arra tanít, hogy a felmagasztalásnak nagy ára van: bukással kell fizetni érte! Akiben nincs részvét, aki nem érzi a szelídség szükségességét, aki áthágja az írott és íratlan szabályokat egyaránt, az idővel maga is az erőszak áldozatává válik, hiszen: aki kardot ránt – azaz háborúzik az élet normalitását semmibe véve -, az mag is kard által vész el. Ez nem isteni önkényességen alapuló sorskeverés, hanem törvény! Annak a törvénye, hogy a bűnt követi a büntetés… s aki elmulasztja a jót megtenni – s ugye ez is bűn -, annak számolnia kell a mulasztásának következményeivel. Isten figyelmeztet minket, hogy a fa tetején vékonyak és törékenyek az ágak, de megengedi, hogy felmásszunk a tetejébe… Krisztus URunk ugyanakkor arra tanít mindannyiunkat: “Ne kísérd Istenedet, a Te URadat!” Akinek van füle a hallásra, az meghallja…
Élet… 
A mai nap imádsága:
Uram! Megengedted, hogy rácsodálkozhassam az életre, s álmélkodjak annak számtalan csodáján. Kérlek tégy bölccsé, hogy alázatosan elfogadjam akaratodat, s belesimuljak látható és láthatatlan országodba! Ámen.
“hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk”
1 Tim 4,10a
Amíg élünk, remélünk! – mondogatjuk néha, erősítve a régi felismerést: aki nem remél, az már nem is él… Mindenki reménykedik valamiben vagy valakiben. Van aki reménységét a múlandó világba veti, ezért igyekszik élvezni annak javait. A “Jajj, csak le ne maradjak erről!”-érzés mégis fogságban tartja, hiszen nem lehet megfoghatóval pótolni a megfoghatatlan utáni vágyakozást. Ez utóbbi pedig mindannyiunk lelkében ott mozgolódik. Igényünk a szépre, a jóra, a hétköznapok békességes pillanat-csodáira – mindannyiunk életében fontos mozgató erő. Vannak különösen erős motivációink, melyekért élünk-halunk: ilyenek gyermekeink… A gyermek – a jövő ígérete – ékesen példázza azt, mire is van szükségünk. Igazából arra, amit csak ajándékként kaphatunk. Hiába is próbálunk mindent megtenni, hogy kijátsszuk/kierőszakoljuk Isten akaratát – értsd fogamzásgátlás és mesterséges megtermékenyítés – éppen a gyermekáldással kapcsolatban vetődnek fel legnagyobb etikai kérdéseink. Ki miben vagy kiben reménykedik…
Legújabb tudományos kutatások szerint a gyermek egészséges magzati fejlődését a kismama lelki állapota alapvetően meghatározza. “Szerelemgyerek” – mondták a régiek, amikor egy gyermek különösen is szép volt… Nyilvánvaló, az a nő, aki őszinte “sors-szerelemben”, biztonságban, elrejtettségeben él(het) Isten-adta párja mellett, annak gyermeke egészen mást él át a méhen belül, mint az a gyermek, akinek anyukája éppen aktuális szociális krízisét éli át, “barátja” élettársa otthagyta vagy éppen nem is tudja, hogy ki leendő gyermekének apja… Csoda-e hát, ha ilyen sok a pszihotikus, különböző zavarokkal küszködő fiatal manapság? A madárkák is – pedig nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mégis mielőtt tojásokat melengetnek, előtte fészket raknak… Jóllehet a természetben is akadnak érdekes kivételek – lásd kakukk -, de még a kakukkmadár is tudja, hogy fiókáinak fészekmelegre van szükségük…
MIndez azt jelenti, hogy az élet alapvető, Isten-alkotta törvényeit nem lehet büntetlenül kijátszani. A teremtés rendjét nem fogja megváltoztatni az Isten a 20-21. századi ember kedvéért sem! S ha feldobjuk aktuális (bűn)kövecskéinket az ég felé, s azok visszahullanak fejünkre, s fájdalmat, sérülést, esetleg tragédiát okoznak, se Istent, se a gravitációt ne kárhoztassuk, csakis egyedül magunkat!
Érző szívért .
A mai nap imádsága:
Uram! Jó fogni kezedet! Kérlek akkor se engedj el, ha fájdalmasnak érzem szorítását! Ámen.
Megszaporított engem Isten nyomorúságom idején.
1Móz 41,52b
Aki nem ismeri a Gondviselés Himnuszait, azaz a József-történeteket – felszisszenhet. Hogyan mondhat ilyet valaki egy mondatban: nyomorúság és megszaporítás? József kisebbik fiát nevezte így: Megszaporít, azaz Manassé. Elsőszülött fiát pedig így nevezte Efraim, azaz Elfelejteni. József rabszolgaként került Egyiptomba, s az Isten gondviselése a legmagasabb pozícióba emelte. Mindez mintegy 3500 évvel ezelőtt történt… Milyen üzenetet adhat nekünk úgy százhúsz generáció távlatából ez a történet? Vagy talán mai csúcstechnológiás világunkban elveszítette már érvényességét? Semmi esetre sem… A történet ugyanis Isten előrelátásáról (pro-videntia), gondviseléséről tudósít.
Életünk folyamán hullámhegyek és hullámvölgyek sokaságát éljük meg – örülünk és bánkódunk. Ha mégis minden “simán megy”, akkor pedig közömbösség leselkedik ránk. Mikor fiatalok vagyunk szeretnénk birtokolni a múlandót, amikor a múlandóságot kezdjük érezni, akkor pedig szeretnénk birtokolni a fiatalságot. Ha pedig valaki fiatalon gazdag, akkor az esetek igen kicsiny részében képes megállni – etikus emberként. Számtalan fiatal, akiknek szülei kész egzisztenciát ajándékoztak gyermekeiknek – csupa jó szándékból és gondoskodásból – rövid időn belül kiégnek, s keresik az “élet értelmét.” Legtöbbször nem a legjobb helyen… “mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak…” – mondja Jézus Urunk. Aki a nyugalmat keresi a világ megnyerésében, az elveszíti azt, mert az élet mindig is dinamikus: egyszer fent, másszor lent. Nem csapás ez, hanem törvény, az élet rendje, mint a születés és a halál is.
Ami mindig nagy kérdés az Istent keresők számára: hogyan fogadhatja el az ember a rosszat, a keresztet? Nemde az a “normális”, hogy perlekedik, tiltakozik ellene és igyekszik kibújni alóla? Az elfogadás stációit a hívő ember is végigjárja, de eközben reménysége van afelől, hogy Isten a rosszból is a jót hozza elő. Bizony nagy “tudás” a Gondviselésbe vetet hit, mert átsegít a hullámvölgyeken. Amikor lefelé csúszunk, tulajdonképpen akkor is felfelé tartunk, mert tudjuk: az Övéi vagyunk és Hozzá igyekezünk. Életetünk első és utolsó sinus-ritmusát Isten kezében tudni: kegyelem. A közte lévő kétmilliárdnyi szívütést Benne, Általa és Érte megélni pedig: kiváltság.
Etikus élet…
A mai nap imádsága:
Uram! ! Add, hogy Téged szeresselek és féljek, hogy életem ne kerülhessen zsákutcába! Ámen
Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!
3 Móz 19,11
A Mózes-korabeli zsidóság viszonylag egységesnek mondható. Ugyanazt a közös sorsot – egyiptomi rabszolgaság, vándorlás viszontagságai – élték át, az együttátszenvedett megpróbáltatások bizonyára nemcsak negatív érzéséket váltottak ki egyesekből (vágyakoztak vissza az egyiptomi húsosfazekakhoz), de össze is kovácsolták a zsidó népet. Azt a népet, mely a történelem folyamán sokat szenvedett -, persze nemcsak ők élték át a nemzetirtás borzalmait… örmények, kurdok és afrikai tuccik, hogy csak a 20-századiakat említsük. A történelem folyamán sokszor vádolta meg egyik nemzet a másikat azzal, hogy az meglopja, kisemmizi… Ebből a szempontból a kárpátmedence egy különlegesen toleráns hely volt. A magyar vendégszeretet világhírű, bőkezűek vagyunk – hiszen a természet is bőkező hozzánk! Minden van itt, ami “szem-szájnak ingere”, nem véletlenül vált az oszmánok és habsburgok prédájává Magyarország évszázadokon át…
Az, hogy egyik nemzet meglopja a másikat, az bizonyos körülmények között még érthető is. (A zsidók pl. a kivonulás előtt az egyiptomi szomszédaiktól kértek arany és ezüst ékszereket, pedig jól tudták, hogy azt nem fogják visszaadni… Kárpótolták magukat az elszenvedett rabszolgaságért!) Az Ószövetség bizonyos részeinél fel-felszisszen az ember, de egyet nem lehet az Ószövetségre mondani, hogy ne lenne őszinte… Azt is megírja, ami nem szép, ami rossz fényt vet a “választott” népre. Ilyen őszinte mondat a ma reggeli igénk is: “Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!” S ezt azért kellet tiltani, mert gyakorlat volt… Azaz: saját “fajtáját” – ahogy szoktuk mondani -, a velük azonos sorsot hordozókkal tették ezt a gyalázatot: meglopták egymást, hazudtak egymásnak és megcsalták egymást… Nos, ha valaki azt gondolja, hogy ez a csúnya magatartás zsidó tulajdonság – akkor téved!
Sajnos ez a “hozzáállás” a másikhoz egyetemes, emberi tulajdonság, gyaníthatóan a bűneset óta ránkragadt “átok”, kitörölhetetlen készség a rosszra. Ha ez nem lenne bennünk, akkor a megváltásra sem lenne szükségünk, hiszen akkor minden “rendben lenne” – ezzel ellentétben , sajnos a világ pont az ellenkezőjét mutatja. Egyre több “disznóság” derül ki, nemcsak a közelmúltból, de a régmúltból is – lám, az Írásnak igaza van ebben is: egyszer minden napvilágra kerül!
Csak úgy, magáért az “érzésért” kevesen vállalják fel az etikus életet. A mindenkori politikai vezetés abból indul ki – magukat jól ismerve(!) -, hogy a társadalom jelentős része “lop, csal, hazudik”, s bizonnyal nem akarja a királynak megfizetni az adót sem… s ezért kriminalizálja a modern állam is az átlagembert, pedig a többség az mindig a hallgatag áldozat szerepébe kényszerül.
Jogi értelemben a szankció nemcsak a büntetést, de a jutalmat is jelenti – bár ezt alig értjük e szó alatt. A keresztény ember nem azért nem csal, nem lop és nem hazudik, mert fél a királytól, hanem azért, mert tiszteli az Életet Adó, s Teremtő Mindenható Istent. Ez a tisztelet, s az ebből fakadó méltósága megakadályozza, hogy etikátlanul éljenek a krisztuskövetők. És hogy az egyház kétezeréves történelmében a nagyobb részt a harácsolások és hatalmi törekvések tették ki? Ez tény, de nem ezért szent az egyház, hanem azért, mert Istené… S aki Istenhez tartózónak vallja magát, az nem lesz deviáns és értékromboló, hanem értékteremtő, a társadalom hasznos tagja, akinek erejéből még arra is telik, hogy gyengéket, s az egymást meglopókat-megcsalókat hordozza…
Imádság…
A mai nap imádsága:
URam! Taníts minket imádkozni, hogy mindinkább lelki emberekké válhassunk! Ámen
De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!
Zsolt 69,14
Életünk második felében, amikor már oly sok mindent megismertünk, megtapasztaltunk a világból, sőt arra is rájöttünk, hogy ez a földi világ számunkra nem örök, akkor elkezdünk foglalkozni a magunk sorsával, s szeretnénk megérteni: kik is vagyunk valójában, s miért éltük addigi életünket úgy, ahogyan… Ilyenkor hirtelen fontossá válnak szüleink, nagyszüleink, az ősök, mert úgy véljük, hogy készségeinkben, személyiségünkben, mozdulatainkban és döntéseinkben valahogyan, titokzatos módon, de ők is benne vannak… egyszóval nagyon fontossá válik az “Én”…
“De én hozzád imádkozom…” – Bizony nem tudjuk félre rakni az “Én”-t! Ahogyan Illés is azt hitte, hogy a nyomorúság idején egyedül maradt meg hűségesen az Istennél – pedig rajta kívül még volt hétezer igaz Izráelben – ugyanígy mi is azt érezzük néha, hogy egyedül maradtunk az Istennel, pedig rajtunk kívül még sok-sok lélek veti bizodalmát az ÚRba. Ilyenek vagyunk (ilyen az ember!); szavaink és cselekedeteink “árulkodnak” rólunk, azaz jól megmutatják milyenek is vagyunk valójában.
Istent arra kérni, hogy szeretettel hallgasson meg minket és hűségesen segítsen – tulajdonképpen hiábavalóság. Isten ugyanis ezt folyamatosan teszi. Ha nem tenné, akkor nem lenne Gondviselő Isten, márpedig Ő az, velünk van életünk minden pillanatában. Nyilvánvaló, hogy a mi erős “Én”-ünk – mint a zsoltárosnál -, mondatja ki velünk a föntihez hasonló nagyon is emberi kérést: szeretettel és hűséggel legyen irántunk az Isten; jóllehet nekünk kellene szeretni és hűségesnek maradni…
A hívő ember nagyon jól tudja: omnia est gratia, azaz minden kegyelem. Kegyelem az egész élet, s benne azok a kiváltságos pillanatok, amikor kimondott és ki nem mondott gondolatainkkal odahajlunk Isten felé. Amikor lendületét veszti a fiatalkori görcsös akarásunk (Minden történésben benne lenni, csak nem lemaradni semmiről!) – azaz elkezdünk bölcsülni -, akkor visszatekintve látjuk meg Isten mentő szeretetét életünkben, s tágul ki az előttünk álló ismeretlen jövő. Ha nincs meg életünkben ez a felismerés, hogy az Isten az Isten, akkor már a holnap is aggodalommal tölt el, a holnapután, a személyes végünk, a halál pedig végképp rettegéssel… Az imádkozó, hívő ember azonban minden gondját Mennyei URának kezébe tesz le, s minden megoldást onnan fogad el, s ezért nemcsak hogy nem fél, de az előtte nyiladozó jövőben, annak minden történésében is Teremtőjének gondviselő szeretetét látja…
Szavaink…
A mai nap imádsága:
Uram, add nekem az elfogadás készségét, a jobbítás szándékát, s a jó cél megvalósításhoz szükséges erőt! Ámen
Megszólat a témáni Elifáz: Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja magába fojtani a szót? Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted… Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?
Jób 3,1
A beszéd mindig segít, de fáraszt… Miért is? Gyakran megtapasztaltuk, ahhoz, hogy elhangozzék a hiteles szó, bizony sok hiteltelen szómak is el kell hangoznia. Olyan egyszerűen nem virágzik ki az őszinte szó az emberek ajkán, mint ahogyan azt a szentek életéből megtanultuk. Az átlag-ember vakarja a fejét, tördeli a kezét, bizonygatja, hogy “az az igazság…” – de mire kiderül, mi is az igazság igen sok ferdítés, csúsztatás is elhagyja száját. Az őszinte beszéd tehát soha nem fáraszt, csak az őszinteség látszatába bújtatott, s mindig csak a hazug szavak lopják meg életünket, az igazak soha.
Akár akarjuk, akár nem, a testi-, s lelki szenvedésből minden embernek, így nekünk is kijut a magunk része. Hazugság áltatni magunkat, “de mi azért képesek vagyunk” felkészíteni magunkat a fájdalomra, életünk megtöretésére. A “keserű poharat” csak a Mester tudta kiinni – mi erre nem leszünk képesek soha, hiszen “nem lehet nagyobb a tanítvány Mesterénél”. Amikor csapás ér minket – ha egy pillanatra is – de mindenki megzavarodik. Megszédülünk, sőt talán el is esünk… Ha mégsem, akkor az Isten kegyelme, mert belénk karolt, mert kapaszkodhattunk ígéreteibe.
Korunk a dialógusok válságát éli. Nincs egyezség se pártok, se kultúrák között. Mindenki csak győztes akar lenni, ezért megpróbálja akaratát kíméletlenül rákényszeríteni a másikra. Mindenki a győztes pozíciójába törekszik, a kölcsönös előnyöknek, az ésszerű kompromisszumoknak már csak a megcsillantását is a gyengeség jelének veszik. Kooperáció nélkül, egymás kiegészítése nélkül márpedig nincs normális élet, nincs béke, csak békétlenség és érdekek háborúja.
A témáni Elifáz – a másik két baráthoz a súahi Bildádhoz, s naámi Cófárhoz hasonlóan – megmagyarázza Jóbnak, hogy miért sújtja őt Isten büntetése. Sokszor vagyunk mi is így, rációt viszünk oda, amihez kevés a mi eszünk, logikát keresünk ott, ahol nem az emberi számtan alapján alakulnak a dolgok. Magyarázzuk másoknak, s leginkább, hogy mi miért van, s nem hisszük el, hogy Isten közvetlenül beavatkozik életünkbe, s minden az Ő akarata szerint történik. Mi azt hisszük, hogy (fel)ismertük a jót és a rósszat, de az igazi ismeret csak az Istennél van. Ő irányít mindent a világban, s benne minket is. Ez az Ő gondviselése.

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Ádám a test akaratát kereste, Jézus halálra adta testét.

Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.

Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.
Teréz anya

Bennem sötét van, nálad azonban világosság.
Egyedül vagyok, ám te nem hagysz el.
Kishitű vagyok, nálad a segítség.
Nyugtalan vagyok, nálad a békesség.
Bennem keserűség, nálad türelem.
Nem értem útjaid, de tudod, milyen úton kell mennem.

Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel D.)

Határozz, mit kell tenned! Hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál. (Benjamin Franklin)

 

„Krisztus Jézusban van bátorságunk és szabad utunk bizalommal a benne való hit által.” (Ef 3,12) Zöld a lámpa, szabad az út – szorongás nélkül mehetek át az utca túloldalára. De nem minden átmenet ilyen egyszerű. Vannak utak, amelyeknek megnyílása nem magától értetődő. Egy világ választ el minket egymástól, és szenvedünk attól, mennyire járhatatlan az út lélektől lélekig közöttünk. „Másvilág”, mondjuk az Isten országára, és csak szorongunk, hogy ki visz át a túlsó partra. Jézus haláltusája után a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Húsvét hajnalán pedig sírjának bejáratáról a kő el volt hengerítve. Isten járhatóvá, szabaddá tette utunkat magához. Jézus megbocsátása, feltétel nélküli szeretete bátorít sötétből világosságra, megkötözöttségből szabadságra, töredékesből a teljesség felé, halálból életre. (Cserhátiné Szabó Izabella)

 

MEGSZÓLÍT A CSEND
Ha megszólít a csend, az elfeledett régi jó barát,
figyeld csak, Ő majd átölel, hallgasd szavát!
Ha megszólal a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.
Hová mész, merre tartasz barátom?
Elveszett álmokat kergetsz, úgy gondolom…
Állj meg és nézz a keresztre!
Állj meg, állj meg és láss, ne csak nézz
és hallgass, mert megszólít a csend!
Megszólít a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.

Nagy bizalmam van a Gondviselésben, de Ő is akarja, ha nagy erőfeszítés árán is, de megtegyük a magunkét.

… nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)

 

„Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.” (Zsolt 146,3) Bízni… Gyermekeinknek azt tanítjuk: ne bízz meg senkiben! Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy bizalomra épített családok, házasságok, barátságok mennek tönkre, mert valaki visszaélt a bizalommal. Félelmetesnek tűnik a bizalmatlanság a világban, és fel kell tenni a kérdést: meg lehet-e még bízni bárkiben is? Ézsaiás próféta ezt írja: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Az Úrban jó bízni… (Pongrácz Máté)

 

„Öljétek meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol 3,5) Sok embertől hallottam már, hogy ő nem bűnös: nem lop, nem gyilkol, nem hazudik, nincs dolga a rendőrséggel, bírósággal. Isten sokkal szigorúbban határozza meg a bűn fogalmát. Szerinte nemcsak a köztörvényes börtöntöltelékek a bűnösök, hanem mindnyájan azok vagyunk. Fel kell tehát ismernünk magunkban a nem helyénvaló cselekedeteket és jellemvonásokat. Sőt: meg kell ölnünk azokat, vagyis véget kell vetnünk rossz szokásainknak, szenvedélyeinknek. Önmagunktól ez nem sikerül, de Istennel együtt győzedelmeskedhetünk, hogy megszülessen bennünk az új ember, aki Krisztushoz hasonló. (Juhászné Szabó Erzsébet)

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.

Tűzben látszik meg, mi arany, s bajban, ki igaz s barát.

Vannak, kiket szenvedélyeik elvakítanak és kikben a bűnök fojtják el Isten szavát. Másokat viszont dolgaik és terveik kötnek le, úgyhogy szinte nem is tudják lelküket Isten igazságainak és Jézus életének szemléletére emelni. Ez a veszély megvan az én életemben is. Munkáim és tevékenykedésem néha sűrű ködként terül lelkemre, melyben nem látni mást, csak magát ezt a ködöt, melyben az égi napfény is csak halványan, elmosódva világít. Ki tudná megszámlálni, hány ilyen ködös napja van életemnek, amikor napi teendőim ahelyett, hogy Istenhez emelnének, elhomályosítják gondolatvilágomban Őt és igazságait? Ügyeim és munkáim lármája mellett meghallom-e még a kegyelem szelíd szavát?
Ha Istenre akarok figyelni, csöndben kell lennem. Ki kell bontakoznom a köznapi lármából és elvonulnom oda, ahol senki sem zavar. Ha ezt megteszem, a csend beszélni fog, az igazságok, melyeket újra átélek, megvilágosítanak s lelkemről felszáll a köd, bölcsebb és erősebb leszek. A megvilágosítást Isten a csend magányában adja. Ebben érti meg és át igazán az ember a megváltás nagy jelentőségét, értelmét, a bűn rútságát, a teremtés fölséges célját és Isten végtelen szeretetét.

Endrődy László S. J. „Szeretettel, szenvedéssel…” című könyvének alapján.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Az adakozás hit kérdése

 

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”(Péld.11,25)

 

Amikor másokkal megosztod a javaidat, Isten is megosztja veled az Ő javait. A világ azt mondja: “Szerezz meg mindent, amit csak lehet, hogy anyagi biztonságban legyél.” A Biblia pedig azt mondja, hogy oszd meg a szegényekkel amid van, és azt fogod aratni, amit vetettél: “Adjatok, és adatik nektek.” (Lk. 6, 38)

Isten azt mondja, hogy ha valakinek adsz, az nem kidobott pénz. Ez egy befektetés a másik ember életébe. Az Úr azt mondja, hogy aki kész adni abból amije van, sokkal többet fog visszakapni: “Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”(Péld.19,17)

Ha találkozol olyan eberekkel, akik szükséget szenvednek valamiben és adsz nekik abból, amid van, az Úr úgy tekint erre, minha Neki adnál kölcsön. Ő azt mondja erre: “Én visszafizetem neked.”

Az Úr mindig gondoskodni fog rólad, Ő szem előtt tartja a te szükségleteidet. Elhiszed, hogy ez igaz? Az adakozás hit kérdése. Szaván fogod az Úrat?

 

 

Engedd el a kétségeidet, hogy önbizalmat építs

 

“Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” Józsué 1:9

A magabiztosság legnagyobb ellensége a kétely. Behatárolja a lehetőségeidet. Halogatást okoz. Miatta elmulasztod Isten legjobb szándékát. A Jakab 1:6 azt mondja, hogy “aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.” Amikor kételkedsz, megengeded a körülményeidnek, hogy uralkodjanak feletted.

“Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” (Józsué 1:6) Isten azt mondja Józsuénak: “Szabadulj meg azoktól a kételyektől! Űzd el!” Az elűzés azt jelenti, hogy kirakod, kidobod az ablakon. Láthatáron kívül eső helyre teszed. Nem foglalkozol többé vele. Megszabadulsz tőle.

Nézzünk meg két dolgot, amelyek elrabolják a magabiztosságunkat és kételkedést okoznak:

1.Önmagunk másokhoz való hasonlítása kételyt ébreszt. A 2. Korinthus 10:12 szerint azok az emberek, akik önmagukat másokhoz hasonlítják bolondok. Nem kellene soha önmagadat másokhoz hasonlítanod, mert egyedi vagy. Isten azért alkotott, hogy önmagad légy, és Ő nem akarja, hogy te valaki más legyél. A legtöbb ember eredeti egyéniségként kezdi az életét és úgy végzi, mint egy indigómásolat.

Isten két ok miatt mondja, hogy ne hasonlítgasd magad: Először is, mert mindig találsz olyat, aki jobban teljesít nálad, és ez el fog bátortalanítani téged. Másodszor, mindig fogsz olyan személyt találni, akinél te magad jobban teljesítesz, ez pedig büszkeséggel fog eltölteni. Ne hasonlítgasd magad! Egyedi vagy, így összehasonlíthatatlan!

2. A múlt bukásai kételyt okoznak. Néhányan azt gondoljátok, hogy mivel bizonyos dolgok történtek veletek a múltban, Isten nem tud használni benneteket. Olvastad már a Bibliát? A Biblia lelki vezetői nem igazán vizsgáztak csillagos ötösre. Mózes gyilkos volt. Dávid házasságtörő volt és gyilkos. Ábrahám kétszer is eladta a feleségét! Jákób ellopta testvérétől a családi örökséget. Pál egy vallásos terrorista volt. Péter egy kemény hajtó, keményen ivó, keményen élő halászember volt – egy sós tengeri kutya! És valószínűleg nyakas volt. Isten színes múltú embereket használ, mert egyikünk sem tökéletes. Isten átlagos, hétköznapi embereket használ. Ha Isten tökéletes embereket használt volna, mit tudott volna csinálni ebben a világban?

Nem számít hol voltál már. Az számít, hogy lábaid milyen irányban állnak most.

Beszéljetek róla:

* Ha Isten azt mondja, hogy üzd el a kétkedést, akkor választási lehetőséged van. Kétségbe vonhatod a kétségeidet, ahelyett, hogy hinnél bennük. Ma kezdd el meghonosítani magadban azt az új szokást, hogy felismered a kétségeidet, majd úgy döntesz, hogy nem hiszel nekik. Hogyan beolyásolja ez az önbizalmadat?
* Higgy a Bibliának, amikor azt mondja, hogy Isten használni akar téged és amikor azt mondja, hogy még mielőtt megszülettél volna, már ismert volt Isten előtt, hogy mi célból helyez téged erre a földre, és hogy Isten szolgálatra hívott el téged. Hogyan engedheted, hogy kétségeid visszatartsanak attól a szolgálattól, amire Isten hívott el?

 

 

Változtass azáltal, hogy megváltozol!

 

„Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.(…) De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.”(1Mózes 6:5-6,8)

Isten látta, hogy az emberi gonoszság átlépett minden határt. Az emberek gonosz dolgokat gondoltak, képzeletüket a gonoszság, gonoszság, gonoszság, gonoszság foglalkoztatta reggeltől estig. Isten megbánta, hogy megteremttette az emberiséget; összetörték a szívét… De Nóé más volt. Istennek tetszett az, amit Nóéban látott.

Négyféle csapda vár rád azalatt az idő alatt, amíg az Isten által neked kirendelt célok felé haladsz: kulturális elterelések, a kétség hangjai, csábító kibúvók és elbizonytalanító késlekedések. Mind a négy csapda megtalálható Nóé életében és megtanulhatjuk tőle, hogy hogyan kezeljük ezeket.

Az első próba a „kulturális elterelések”. Ezek alatt azokat a körülöttünk zajló dolgokat értem, amik megzavarnak bennünket abban, hogy az Isten által adott álmainkat elérjük. Például:

* A népszerűség elterelő hatása: ha állandóan azzal vagy elfoglalva, hogy mások mit gondolnak rólad, ez elterel a célodtól.
* Az élvezet elterelő hatása: teljesen rendben van, ha jól és kényelmesen érzed magad, de ha ez az életed fő célja, sosem fogod beteljesíteni az elhívásodat.
* A profit elterelő hatása: semmi gond nincs azzal, ha profitot szerzel. A Biblia azt írja, hogy Isten megáld minket, ha bölcsen és becsületesen üzletelünk, de az is írja, hogy nem tudod egyszerre Istent és a pénzt szolgálni. A profitszerzés nem lehet életünk fő célja.
* A tulajdon elterelő hatása: Ha azalapján méred a sikeredet, hogy mennyi mindened van, az arra indít, hogy megszerezz és megtarts minél több javat. Egész életedet azzal töltheted, hogy ezekkel a dolgokkal vagy elfoglalva, és közben veszni hagyod az életed célját, tervét és a sorsodat.

Ha szeretnél valami igazán fontosat véghezvinni az életedben, ez a kultúra ellenére fog történni, és nem a kultúra következményeként. A mostani kultúra a rövidtávú gondolkodásra csábít. Legtöbbünk nem gondolkodik tíz évre előre; nem nagyon gondolunk még a jövő évre vagy a jövő hónapra sem. A mában élünk.

Tudom, hogy nehéznek tűnik, hogy erőltetem, hogy tíz évre előre gondolkozz, de ahogy tegnap már megjegyezhettük, „a bölcs ember előre néz” (Példabeszédek 14:8a).

A kulturális elterelés ellenszere ez: merned kell különbözni a többiektől. Ha eléred az álmodat a következő évtizedben, ha betöltöd a végzetedet, ha eléred a céljaidat és látod a látásodat valóággá válni, merni fogsz különbözni.

Amíg rendbe nem hozod ezt az ügyet magadban, addig nem fogod betölteni a sorsodat, mert nem hajthatsz végre változásokat úgy, hogy te magad nem változol meg. Nem lehetsz az, akivé Isten akar tenni, ha másoknak akarsz megfelelni.

Nóé különbözött. Istennek teszett, amit Nóéban látott. Minden a pusztítás felé haladt, de két szó megváltoztatta a történelmet: „de Nóé”. Ez egyetlen ember ereje. Ez egyetlen személy hatalma. Ez az az erő, amivel te is rendelkezel, ha úgy döntesz, hogy különbözni fogsz és Jézus tanításait követed.

Imádkozz: Istenem, bevallom, hogy sokszor azzal voltam elfoglalva, hogy mások mit gondolnak, ahelyett, hogy a helyes dolgot tettem volna. Ahogy elkezdem ezt az új évtizedet, szeretnék különbözni másoktól. Szeretnék öröm lenni számodra. Szeretnék megváltozni, hogy megváltoztathassak dolgokat.

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

ISTEN OTT LESZ SZÁMODRA

 

„… csendes vizekhez vezet engem.” (Zsoltárok 23:2)

Philip Yancey mondja: „A hit azt jelenti, hogy előre bízol olyasmiben, ami majd csak visszatekintve nyeri el értelmét”. Ha félsz a jövőtől, nézz vissza, és lásd, hogyan viselte gondodat Isten a múltban! „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! …Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz” (Jeremiás siralmai 3:21-25). Azt mondod: „Nem tudom, mit fogok csinálni, ha szeretteim meghalnak”. Tudni fogod, amikor eljön az ideje. Azt mondod: „Nem tudom, miből fogom kifizetni ezeket a számlákat”. Jahve Jire, a Gondviselő Úr ott lesz számodra – amikor eljön az ideje. Azt mondod: „Alkalmatlan vagyok erre, annyi minden van, amit nem tudok”. Lehet, hogy túl hamar akarsz tudni mindent. Isten ad neked bölcsességet – amikor eljön az ideje. A titok nyitja, hogy a ma problémáival a mai erőddel küzdj meg – a holnapot pedig hagyd Isten kezében! A II. világháború idején Arthur Sulzberger, a New York Times tudósítója alig tudott aludni a gondolataiból kiűzhetetlen félelemtől, amíg magáévá nem tette ezeket a szavakat a Lead, Kindly Light* kezdetű énekből: „Nem kérem, hogy láthassam a távolt, egy lépés elég nekem”. Isten neked sem fogja engedni, hogy a távoli képet lásd. Nem , Ő azt ígéri, hogy lámpás lesz ösvényeden, nem pedig azt, hogy a jövődet mutató kristálygömb. „Ő vezet engem” – és ez elég mára. Holnap pedig? „…kegyelmet találunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).

*A Lead Kindly Light (Vezess, kedves fény) című éneket John Henry Newman bíboros (1801-1890) írta, magyar műfordítása nem ismert – a fordító.

 

 

JÓL FOGSZ KIJÖNNI BELŐLE!

 

„Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.” (Jób 11:15)
A világon számos sikeres embert valamikor teljes csődtömegnek tartottak. Egy lowa állambeli bankár kinevette Alexander Graham Bellt, és felszólította, hogy távolítsa el azt a „játékszert” az irodájából. A játékszeren a telefonkészüléket értette. Ennyit a kihagyott lehetőségekről! Egy filmproducer az „Elutasítva” szót firkantotta az Elfújta a szél forgatókönyvére. 1906-ban Henry Ford egyik legnagyobb befektetője eladta a részvényeit, mert nem hitte, hogy a vállalat valaha is viszi valamire. Képzeld csak el, milyen lehet ennek az emlékével együtt élni! Mr. Roebuck eladta a Sears and Roebuck vállaltból a részét 25000 dollárért, mert azt gondolta, ennél többet úgysem fog érni. Pedig később jóval többet is ért, volt olyan nap, hogy másodpercenként 4000 dollár értékben adtak el árut! Értsd meg: megvan mindened, amivel a történelem során a nagy győztesek rendelkeztek – és még ott van számodra Isten is! A Vörös-tengert kettéválasztó, a veremben az oroszlánok száját befogó és a Jerikó falait leromboló Isten a te Istened! Ne nézz tovább a visszapillantó tükörbe, kezdj el előre tekinteni! Örülj annak, hogy még élsz! Lehet, hogy az ördög megpróbált elpusztítani, de a jó hír az, hogy kudarcot vallott. Mindazok ellenére, amin keresztülmentél, Isten kegyelmének két lábon járó, beszélő, élő, lélegző csodája vagy. Bizonyára okkal tartott itt, tehát találd meg, mi a terve veled, és szánd rá arra az életed! Azt mondod: „Jób szenvedései semmik az enyémhez képest.” Lehet, de Jób bízott Istenben, és végül sokkal jobban járt, mint elképzelni tudta volna! Könyvében ezt olvassuk: „Ha hozzá [Istenhez] fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet… Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.” (Jób 11: 13-15).
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Belátásért.

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm, hogy nevelsz a mai napon is… Köszönöm hogy megengeded, hogy eszközöd lehetek teremtett világodban, s engem is felhasználsz a mai nap apró történéseiben is világod jobbításában. Ámen.

 

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg,
és nincs meg bennünk az igazság.
1Jn 1,8

A teológia az ártatlan csecsemőt is bűnösnek mondja. De miért, hiszen ő még nem követett el semmilyen vétket? Valóban, a gyermek jogi értelemben ártatlan, nem terheli semmiféle rossz vagy a jónak elmulasztása. Mivel azonban az ember a fogantatás pillanatától ember, s a fogantatás pillanatától lélek kezd tapadni az osztódó sejtekhez, ezért emberi habitusa is van. Az embernek megvan a készsége a jó és a rossz cselekvésére is, de amíg a jóért küzdeni kell, a szép meglátásáért, megvalósításáért hosszú évekig nevelni kell, addig a rosszért semmilyen áldozatot nem kell hozni, csak hagyni kell… fejlődik az magától is, mint a gyom. A hegyoldalon megtartani a hordót mindig energiát igényel, följuttatni a csúcsra különösen. A lejtőn lecsúszás készségét nevezi tehát a teológia “eredeti/eredendő bűnnek”…

De miért jó, ha “bűnösnek” mondjuk magunkat? Azért, mert ezzel megvalljuk, hogy egyrészt nem vagyunk tökéletesek, másrészt kinyilvánítjuk, hogy tanulni, fejlődni szeretnénk. Azaz akarunk nagyobbak lenni szeretetben és alázatban. Ha valaki a “nekem mindig igazam van” hamis pózában tetszeleg, akkor alapvetően elhibázza emberi kapcsolatait. A “majd én” lendület szép lassan alábbhagy, amikor mégsem sikerül úgy “megnevelni” a másikat, ahogy az én igazam azt kívánná. Így futnak zátonyra házasságok, mert nem sikerül a férj kezéből “kinevelni” a borospoharat, így sikkadnak el nagyívűnek tervezett gyereknevelési ambíciók is. Akárhogyan is tiltakozunk, a bűn a második legnagyobb hatalom ebben a világban. Nem számolni vele – oktalanság. Számolni a bűnnel, de nem számolni az Istennel szintúgy botorság.

Az emberek sokmindenért képések áldozatot hozni. Sokat megtesznek azért, hogy jól éljenek. Még több lemondást vállanak csakhogy életben maradjanak, de szinte minden áldozatra készek, hogy az igazuk érvényre jusson. Az igazságtalanság ugyanis békétlenséget szül, s még beteggé is tehet, az igazság azonban megelégít és erőt ad. Isten jól megszerkesztett világának törvényei ezek. Alávetni magunkat az Ő rendjének nem az igazunk feladása, hanem annak beteljesülése – Őbenne.

 

Éneklés…

A mai nap imádsága:
Uram! Adj a szívekbe, s lelkekbe vágyat, hogy énekeljenek az emberek! Add, hogy ne a gonoszság zűrzavaros zakatolása, hanem a boldog élet harmóniája zengjen az egész világban! Uram, add, hogy énekelhessek Neked én is tiszta szívemből, s dícséretedből erőt meríthessek minden nap! Ámen

 

Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
Zsolt 96,1

A “civilizált” világban egyre ritkábban énekelnek az emberek… inkább csak hallgatják a zenét. A fitalokra ez különösen is igaz. Szinte nincs is olyan tinédzser, akinek ne lenne valamilyen lejátszó-apparátja, ami mára sikeresen egybeolvadt a mobiltelefonnal. Sajnos halásos balesetek is voltak már ebből, hogy a zenét – igen komoly hangerővel – hallgató nem vette észre a közeledő autót, a külvilág zaját…

A zene világa különösen csodálatos világ. Akik nem hallanak, azok számára elzárt világ ez, magyarázni a zenét nem lehet, azt hallgatni kell. A zenét még érteni sem kell, csak hallgatni, s ha valami őszinte, szívből jövő és igaz, akkor szép is – mindegy, hogy “világi” vagy egyházi zene szólal meg. A zene szavak nélkül szól, az érzelmek egyetemes nyelvén. Ezért nincs egyetlen ország vagy törzs sem a dzsungel mélyén, ahol ne ismernék a zenét. Aki érez, annak kell a zene! Zene nélkül persze lehet élni, de egészen más az; gyanítom, hogy sokkal, de sokkal nehezebb! Aki ugyanis bánatos, az búját zenével feledtetheti, aki pedig örül, az zenével/énekléssel kitolhatja örömének határait…

Ha elégtelen a hétköznapi szó érzéseink tolmácsolására, akkor segítségünkre siet a költészet, s ha elfogy a szó irodalmi ereje, akkor a zene még komoly lehetőségekkel bír. Egyszer azonban elfogy a zene kifejező ereje is, s olyankor érkezik meg a csönd… Az a fajta csönd, amiben az Isten szól. Az ilyen csöndben születik meg a költészet és a zene “házasságaként” az ének… Az emberi énekszónál nincs csodálatosabb hangszer! Aki hallgatott már gospelt, spirituálét vagy hatalmas kórusműveket, annak nem kell magyarázni miről is van szó…

A tudósok agyunkban eleddig hiába keresték az ún. “zene-centrumot” – nem találták. A beszédcentrumot azt igen, a különböző mozgásokért és egyéb funkciókért felelős részeket már megtalálták, de a zene olyannyira komplikált és összetett, hogy abban az egész testünk és lelkünk és értelmünk “benne van”, arra rátalálni talán sosem fognak. Tudjuk, hogy a zene is “számtan”, különböző rezgések matematikailag jól de

finiálható együttese. Amíg azonban a matematikához szükségeltetik minimum az egyszeregy, az alapműveletek, s a számok általános ismerete, a zenéhez nem szükséges semmiféle “előtanulmány”.A zenét egyszerűen csak hallgatni kell… Már az anyaméhben élvezhetjük a dallamokat, s bizonyított, hogy az állatok is – igaz másképpen -, de “értik” a zenét. (A madarak vagy a bálnák éneke szinte mindenkit lenyűgöz…)

A világban két számunkra megtapasztalható objektív igazság van: a matematika és a zene. Talán azért adta Isten mindkettőt, hogy felismerjük bennük az Ő végtelen szeretetét… S, aki megtapasztalta, hogy Isten szeret, az maga is éneklésbe kezd, szüntelenül dícséri az Istent, hogy az Élet, az emberlét csodáján kívül még egy ilyen csodával is megajándékozott minket Teremtőnk – mint a zene…

 

Jócselekdetek…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy meg ne fáradjak a jó cselekvésében! Ámen

 

Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.
1 Pt 2,15-16

“Ami jó, az jó! – Jó bornak nem kell cégér!” -, s lehetne még sorolni azon szólásainkat, melyek a magától értődő igazságokat hangsúlyozzák. A szó elszáll, az írás megmarad, de amit “odafent is adminisztrálnak” – azok a jó cselekedeteink! Jóllehet a jócselekedetek nem érdemszerzőek – ezt megtanultuk hittanórán -, de Jézus URunk mégiscsak követésre hívta el övéit. Jól tudjuk, a Mestert nem követte mindenki, aki hívást kapott: pl. a gazdag ifjú “szomorúan elballagott, mert nagy vagyona volt”. Bizony “sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”! Krisztus követését kereszténységnek nevezik, s az (a jó/igazi?) keresztény, aki nemcsak hallgatja, de meg is tartja Jézus tanítását.

Jézus tanítványait nem egyetemi katedrán való elvont elmélkedésre hívta el, és nem is arra, hogy dogmatikus okoskodásokat találjanak ki – amit az emberek ‘rendre’ nem értenek -, hanem követésre. Arra, hogy úgy éljenek, cselekedjenek, ahogyan Ő tette: azaz szolgáljanak, s legyenek hiteles bizonyságtevői az isteni önfeláldozó szeretetnek. Sajnos az egyház nemcsak szédítő magasságokat, de gyalázatos mélységeket is megjárt az elmúlt kétezer esztendő során, s minden korban – így mostaniban is – vannak olyanok, akik miatt gyalázzák Krisztus Egyházát; hatalommal való visszaélések, szexuális- és pénzügyi botrányok rontják a kereszténység jó hírét, s nincs egyetlen felekezet sem, ahol “tiszták” lennének. Az pedig nem lehet vigasz, hogy: “De hát, más vallásokban, s mindenhol, ahol emberek vannak ugyanez a helyzet!” Jézus és az Ő tanítása természetesen megmaradt továbbra is tisztának, követendőnek, csak ember sározódik be újra és újra…

Amikor az egyházi közösségekben is különösképpen lendületét veszíti a jézusi lelkület, s megsokasodik a bűn, a közömbösség, amikor elveszíti erejét a szó, akkor egyetlen lehetőség van a hitelesség visszanyerésére: a szavak nélküli szolgálat. Ahogyan Jézus URunk is némán, szeretettel(!) megmosta tanítványai lábát, ugyanúgy nekünk, mai krisztuskövetőknek is, szolgáló szeretettel kell odafordulnunk felebarátainkhoz. Segítő jobbot nyújtani azonban másoknak nem is olyan egyszerű, hiszen ha megfogjuk valakinek a kezét, onnantól kezdve bizonyos fokú felelősséget is vállalunk érte…

Jót tenni jó, mert mindenki emelődik általa: az is, aki megcselekszi, s az is, akivel jót tesznek. A jócselekedetek kérdése azonban nemcsak két ember ügye, hanem mindenkié, mert ha történik a jó, akkor az a közösség is emelődik általa, s javul a világ… ez pedig Isten teremtői akarata!

 

Őszinteség…

A mai nap imádsága:
Szavaim kuszaságát ne nézd Uram! Add meg Istenem, hogy felismerjem mások szavai mögött valódi érzéseiket, hogy ne azt halljam, amit mondanak, hanem azt értsem, amit valóban éreznek! Ámen

Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
Jób 3,1

A példázatbeli Jób is csak ember, az ő tűrőképességének is van határa. Hosszú ideig szótlanul viselte a testi megpróbáltatásokat is, de egyszer nála is betelt a pohár! Fájdalmas kiáltását nem befelé, hanem kifelé “engedi”… hogy végre megkönnyebbüljön egy kicsit. A szavak ugyanis mindig segítenek! Jób feleségének problémamegoldó tanácsa “Átkozd meg az Istent, s halj meg!” ismerős nekünk, hiszen sokak szerint ez a megfelelő reakció… Milyen élet az, amiben nyomorúság ér nyomorúságot, amikor Isten már nem áld, hanem csak ver? Akkor már jobb – gondolják sokan -, ha az eutanáziánkat (jó halál) tervezgetjük…

A halál soha nem jó, de lehet szép. Szép akkor, ha Isten kinyújtott kezébe belekapaszkodunk, szép lehet, ha nem istentelenül, hanem Istennel együtt lépünk át ebből a világból, abba a világba. Jób elkeseredésében igencsak átkozódik, de átkait nem Istenre, hanem önmagára zúdítja. Istent meghagyja Istennek… Jól tudja, hogy Isten “szuverenitása” mindenek felett álló. Nem oktatja ki Teremtőjét, hogy mi lenne most jobb neki. Jól tudja, hogy ami jót eddig kapot, az nem kegyességének megérdemelt jutalma, hanem áldás, ajándék volt csupán. Ami szenvedést most el kell viselnie, az nem más, csak az ami egyébként is minden embernek “járna”, hiszen bűnösek vagyunk, eltorzítjuk istenképűségünket… Ezért mondja Jób: “Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” Jób 2,10b

Sokan azt gondolják, hogy az igazi önuralom, s kegyesség, ha a negatív érzelmeket nem mondjuk ki. A Biblia éppen arra tanít – lásd panasz-zsoltárok -, hogy igen is ki kell mondanunk, ki kell énekelnünk magunkból fájadalmainkat, mert ha nem tesszük, akkor a negatív emóció, s nem az Isten fog uralkodni rajtunk. Ahogyan a tinédzser gyerek duzzog, ahogyan házastársak időnként morognak egymásért, azért teszik, mert a családban, a párkapcsolati közösségben relatíve biztonságban érzik magukat. Jelek ez, melyek arra kell hogy késztessenek minket, hogy segítsünk a másik fájdalmának elhordozásában. A legnagyobb baj az, hogy ezeket a zsörtölődéseket legtöbbször személyünk elleni támadásnak vesszük, s védekezésbe kezdünk, azaz támadásba lendülünk…

Isten mindenütt velünk van, soha nem hagy magunkra. Az Ő szövetsége nem emberi ígéret, ami idővel, nehézségek között megkophat, az Ő ragaszkodása hozzánk kompromisszum nélküli, s mindent megtesz értünk, hogy eljussunk Őhozzá… akár így, akár úgy, a módszer csak a mi számunkra fontos, az Ő számára nem, hiszen az Isten, az Isten . Mindörökké.

 

Szenvedés…

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy mindig csak annyi terhet kell elhordoznom, amennyit elbírok. Add, hogy ne perlekedjek Veled sorsom miatt, hanem kegyelmed révén felfedezzem minden nap szereteted rám vetülő sugarait! Ámen

Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
Zsid 12,11

Testben élünk – tehát szenvedünk. Nincs ember, aki élete folyamán ne találkozna a szenvedéssel, kijár az mindenkinek, a testi is meg a lelki is. Baj az egyik is, nyomorúság a másik is, nincs sok értelme összehasonlítani melyik a rosszabb. A szenvedést mindig az egész-ség hiánya adja, azaz valami/valaki hiányzik a teljességhez, hogy egész, hogy kerek legyen az életünk. Sokan éppen ezért célként tűzik ki a szenvedéstől való megszabadulást, pedig ez eleve kudarcra ítélt próbálkozás. Lemondani a világról, kivonulni a sivatagba, belépni egy kolostor zárt világába vagy éppen aszkéta életet élni – mind ugyanabból az emberi akarásból fakad: leküzdeni a hiányból fakadó fájdalmunkat.

Bármit is igyekezünk megtenni a cél érdekében – a hiány mindvégig hiány marad. Mindig lesz valami, ami hiányozni fog az életünkből, hiszen ilyen az élet, a benne lévő számtalan vonzás is mind a hiányból fakad. Aki azt mondja, hogy már kívánságok nélkül él (nincs hiányérzete, nem szenved) és mindig boldog, az önmagát ámítja és másokat is becsap. Az élet szépségei ugyanis mindig szenvedésekkel vannak ‘körítve’, s aki ezeket megpróbálja kiiktatni téveszmékkel, hamis ideológiákkal, fanatikus hittel vagy éppen drogokkal – annak mindezért (mindennek végén) borzalmas nagy árat kell fizetnie és rettenetesen szenvedni fog…

A szenvedés ugyanolyan titok, mint maga az élet, s mivel élni akarunk, megpróbálunk együttélni a szenvedéssel. A keresztény ember sem tartja örvendetesnek a szenvedést, olykor ő is keservesen kínlódik emiatt, de tudja, hogy mindent, a jót is meg a rosszat is Odafönntről kapja. S mivel életét igyekszik Gondviselő Istenének a kezébe helyezni, ezért saját életvezetési hibáinak, vétkeinek, mulasztásainak következményeit, az azokból fakadó gyötrődéseket nem Teremtőjének rója fel, hanem igyekszik fegyelmezetten elhordozni, hogy békessége legyen – elsősorban önmagával. Azokat a szenvedéses pillanatokat pedig, melyeket nem ért, miért hasítanak bele életébe, azokat pedig igyekszik méltósággal elhordozni, bízva a sokszor megtapasztalt igazságban, hogy a Mennyei Atya nem kísért minket erőnkön felül… A tudat, hogy Isten a rosszból is tud jót előhozni, nemcsak erőt ad a hétköznapjaink küzdelmeiben, de lelkünk békességét, a teljességet is munkálja…

 

Tartás…

A mai nap imádsága:

URam! Kihez menekülhetnék, ha nem Tehozzád? Téged kereslek, beléd kapaszkodom… Gondviseléseddel ölelj át ma is! Ámen
   
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Zsolt 33,4
Jézus URunk ezt a mondatot ugyan az imádkozásba belebóbiskolt tanítványainak mondja, többnyire mégis akkor szoktuk ezt a mondatot idézni, amikor a megoldandó feladatok súlya nyom minket. Az eszünk tudja, hogy mit kellene tennünk, de a testünk, a kezünk mégsem lendül a megoldás irányába… “Hát igen, a test erőtelen!” sóhajtunk vagy egyszerűen felvállaljuk “Az utóbbi időben nagyon elfáradtam…” Valójában nem testi fáradtságról van szó, mert az – normális életvitel mellett – kipihenhető, hanem lelki elerőtelenedésről, megfáradástól.
A megfáradás még nem depresszió – bár sokan mégis így fogadják/kezelik -, jóllehet ez inkább egy természetes reakció a természetellennes életvitelre. Statisztikák szerint a nők többször megfáradnak, s kerülnek depresszióközeli helyzetbe, de ennek oka nem abban keresendő, hogy ők a “gyengébbik nem”, hanem egyszerűen abban, hogy sokkal több terhet kell elhordozniuk, mint a férfiaknak. A régi klasszikus szerep szertefoszlott -, hogy a nők feladata “csak” a gyerek-háztartás-templom háromszögében keresendő – s az elmúlt 60-70 esztendőben természetessé vált, hogy a nők is ledolgozzák a napi nyolc órájukat, s ezután vetik bele magukat a háztartás “menedzselésébe”… Míg a menedzser másokat írányít, az ön-menedzselés (értsd: saját magunk noszogatása) természetszerűleg nem folytatható a végtelenségig. Ilyenkor megfárad a lélek, s vele együtt a test is. S ha valaki testét nem kímélve, összeszorított fogakkal, “csakazértis”, hosszú éveken át teszi azt, ami tulajdonképpen természetellenes – az bizony betegségbe fut bele, mert ha a lélek nem jut szóhoz, nem beszélhet, akkor beszél a test… félreérthetetlenül!
Mi lenne a megoldás? Le kell(ene) cserélni férjet, feleséget? Ki kell(ene) lépni a családi kötelékből? Szomorúan hangzik, de néha ilyen súlyos döntéseket is meg kell hozni, mert az nem természetes, hogy az embernek a természetellenest kell elhordoznia! Isten nem szenvedésre, mártíromságra hívta el az embert, hanem arra, hogy istenképűségét (szeretetreméltóságát) megélve boldogan éljen. Isten ugyanis nem szenvedés-, hanem élet-párti! Nem azt kívánja az embertől, hogy inaszakadtáig küzdjön önnön sorsával, s így megállja a próbát, hanem azt, hogy hús-vér életében boldogan kiteljesedjék. Ehhez szükség van persze nem csak a felebaráttal, s a választott társsal való együttműködésre, de szükség van még – s ez a hívő ember “tudása” – a JóIstennel való kooperációra is. Nélküle ugyanis semmit nem cselekedhetünk, Vele együtt azonban még a lehetetlen is lehetségessé válik…
A léleknek ugyanúgy szüksége van pihenésre, mint a testnek. Ami a testnek a pihentető alvás, az a léleknek az Isten iránti bizalom naponkénti megélése. Aki Isten tenyerébe hiszi bele mindennapjait, annak életében a félelmek eltörpülnek, sőt teljesen eloszlanak. Az, aki Isten kezéből veszi sosrsának alakulását, az biztonságot, elrejtettséget, nyugalmat tapasztal, mert átéli, hogy az “Istenben bízóknak minden javukra van”…
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.

Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.

Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.

Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)

Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)

Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen

 

„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13) Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)

 

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)

 

„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)

KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.

Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz

 

Néhány sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kihűl, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit eltűrni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.

Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. október 19. A VILÁG MA NEM GONDOL ALKOTÓJÁRA

1996. szeptember 23.

Uram, hálát adok Neked,
hogy megmutattad dicsõségedet
nekem, a méltatlannak.
Te, Uram, szóltál, de a világ
nem figyel Rád.
Bár mindenütt
kinyilvánítod dicsõségedet,
a világ nem akar látni és hinni

 

Sokáig kell-e még küzdenünk?
Bár nem nélkülözzük jeleidet,
a világ szándékosan pusztítja
saját lelkét.

 

Szólásra nyitottam ajkamat és beszéltem, gyõzõdjetek meg róla… de a világ ma nem gondol Alkotójára, szívében nincs hely Teremtõje számára… a világ hûtlensége azonban nem fogja kioltani az én hûségemet.
Lelkem hatalmával megújítom a rászorulót, ezért mindazt, amit háromszorosan Szent Lelkemben tesznek az emberek, azt dicsõítésünkre fogják tenni. Továbbra is kiárasztom rátok kegyelmeimet, hogy ámulatba ejtsem a ti idõtök bölcseit és tudósait. Egyetlen ember sem képes igazán értékelni és teljesen megérteni Szentlelkemet.
Lelkem különféle módon munkálkodik, de mindig a jó érdekében.
Éppen ezért igyekezz áldást adni Szentlelkem nevében! Lelkiismereted legyen teljes egységben Szentlelkemmel, hogy amit teszel, azt a Szentlélek által jusson kifejezésre. Engedd, hogy Szentlelkem átjárja lelkedet, de ennek érdekében meg kell halnod önmagad számára! Minél alázatosabb leszel, annál könnyebben fog utat találni benned Szentlelkem.
Mi ketten? IC

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bölcs ember előre néz


“Az okos bölcsessége, hogy megértse az ő útját, a bolondok esztelensége tévelygő.” (Példabeszédek 14:8, Káldi)

Sokan jól kezdik az életüket, de szegényen végzik, mert nem készülnek fel az akadályokra. Pedig a Biblia azt mondja: a bölcs ember előre néz.

Ezen héten szeretném, ha beszélnénk az akadályokról; azokról, amik visszatartanak tőle, hogy az következő 10 évben azzá válj, akinek Isten látni akar. Ezek a dolgok tarthatnak vissza attól, hogy betöltsd a rendeltetésedet.

Négy alapvető akadály van, amivel mindannyian szembesülünk: kulturális zavaró tényezők, a kétség hangjai, csábító rövidebb utak és elbátortalanító késedelmek. Ezek mindegyikét megtaláljuk Noé életében. Noénak sikerült legyőznie ezeket, ahogyan te is képes leszel, ha az ő leckéit a magad életére is alkalmazod.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Isten számodra is egy bárka építését fogja kitűzni célul. De fog adni egy víziót, egy álmot a következő 10 évedre. És ahhoz, hogy az elérd ezt az álmot, ugyanazzal a négy próbával fogsz szembesülni, mint Noé. Ezek a kísértések közösek mindannyiunk életében.

A Biblia azt mondja: a bölcs ember előre néz. Ezáltal nem csak arra leszünk képesek, hogy kiszúrjuk az előttünk megjelenő akadályokat, hanem arra is fel leszünk készülve, hogy alkalmazzuk ellenük az „ellenszereinket”. Ahogy a Biblia mondja: csak a bolond nem néz előre.

De ma egyelőre csak egy kérdést szeretnék feltenni neked: Imádkoztál az elmúlt hét egyes lépései alatt? Ha nem, akkor most kérd Istent, hogy segítsen célokat kitűzni a következő évtizedre. Ezután már kész leszel arra, hogy megtanuld, hogyan győzd le az akadályokat, amik távol tarthatnak attól, hogy eljuss az Istentől kapott célig.

 

Pénzügyi fitness: Aki bőven vet, bőven is arat


“Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.” (Példabeszédek 11:24)

Ha bőkezűen vetek, az meg fog térülni, mert bőven is fogok aratni.

Minden gazda jól ismeri ezt az igazságot. Ha a gazdának van egy zsák magja a csűrben, akkor az üres termőföldet látva nem kezd el panaszkodni: “Nincs termés! Bárcsak teremne a föld!” Egyszerűen csak kimegy a földre, és elkezdi elvetni a magokat. Ha valamilyen szükséged van, ültess te is egy magot.

“Nem hangzik túl logikusan… Szükségem van, és még én adjak?”

Isten vajon miért így tervezte meg a dolgokat? Azért, mert ő maga az, aki ad. Ő ad a világon a legbőkezűbben, és azt akarja, hogy te is tanulj meg olyan lenni, mint ő. Építeni akarja a jellemedet.

A Biblia azt mondja: “Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából.” (Példabeszédek 3:9) Ez a tized elve. Ez az elv mondja azt, hogy ha keresel 10.000 Ft-ot, abból az első 1000 Istent illeti.

A tized fizetése Isten dicsőítésének egy módja. Ezzel is Istennek adunk. Mintha azt mondanánk: “Úgyis tőled kaptam az egészet.” Isten azt kéri: “Tegyél engem az első helyre az életedben, és nézd, mit teszek.” Talán azt gondolod most, hogy te nem engedheted meg magadnak a tizedet. Pedig ha őszinték akarunk lenni, pont azt nem engedheted meg, hogy nem adod oda azt a 10%-ot Istennek.

 

Változtasd az imáidat beszélgetésekké


“Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: “Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?” (Máté 26:40)

Mondd el a mai áhítatot imádságként:

Segíts Uram, hogy erősebb imaéletem legyen. Tudom hogy belsőséges kapcsolatra vágysz velem, és azt szeretnéd ha ébren maradnék és együtt imádkoznánk. (Máté 26.40)

Mégis Uram, úgy tűnik nem találok időt mély, buzgó, állhatatos, kitartó imádságra. Ami a leginkább térdemre kényszerít, az az, amikor problémám van, szeretnék kérni tőled valamit, vagy a segítségedre van szükségem.

Átnézem a naptáramat, a kötelességeimen idegeskedve, te pedig csak időt szeretnél tölteni – velem. Segíts, hogy az imáimat hadd tudjam veled való beszélgetésekké változtatni, amit egész nap folytatunk – egy olyan folyamatos kommunikációvá, ahol sosem mondok “ámen”-t.

Tarts a közeledben, bármibe is kerül. Nem vagyok biztos benne, hgy ezt akarom imádkozni; vannak sérüléseim a bármibe-is-kerül tanítványság miatt, de megintcsak bevallom, ezeknek a perceknek az ütközései tanították meg, hogy tegyem magam a kőre, mielőtt a kő esik rám.
És ez vitt közelebb a szeretethez ami engedelmességre késztet, ez vitt közelebb hogy eggyé váljak a szíveddel. Ezért arra kérlek, hogy változasd meg amiket szeretnék, amíg a legmélyebb vágyam az nem lesz hogy veled legyek.

Ezzel együtt arra kérlek, hogy tégy a kérésemhez méltóvá, és hogy a te erőd töltsön be minden jó célt, amit előkészítettél nekem, és járja át mindazt, amit hitben teszek. Az az imádságom, hogy a te életed mutatkozzon meg az arcomon, a tetteimen, a gondolataimon, a szavaimon. Tudom hogy a te kegyelmed megteszi ezt. (2Thessz 1: 11-12)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!