A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)

A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.

A Sátán egyik célja az, hogy visszatartsa a keresztényeket az imádkozástól. Semmit nem fél az ima nélküli igetanulmányozástól, az imátlan munkától, az imátlan vallástól. Nevet fáradozásainkon, kigúnyolja bölcsességünket, de reszket, amikor tiszta szívvel, böjtölve imádkozunk.

A velünk együtt nevetőket könnyen elfeledjük, de soha nem feledjük el azokat, akikkel együtt sírtunk.

Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz.

Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle.

Kempis Tamás

 

„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16)

Sokkal kevesebb az életünkben az öröm, mint a szomorúság; a megelégedettség, mint a panasz; a remény, mint a dolgok föladása. Énekeink közt is több a szomorú, mint a vidám. Pedig a bűnbánat szomorúságát a bűnbocsánat örömének kell fölváltania. Úrvacsoravétel előtt is bűnbánatot tartunk, de boldogan jövünk el az Úr asztalától. Nagy bajunk, hogy sokszor csak a bűneinkkel bajlódunk, de nem jutunk el a bűnből való megszabadulás felszabadító élményéhez. Csak az az ember tud ujjongó örömmel járulni az Úr elé, akit megtisztított és megvilágosított. És csak az a nép boldog, amely Istenre hallgat, és az ő vezetése alatt él. (Széll Bulcsú)

Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.
(Ambrosius Theodosius Macrobius)

Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ravasz László

 

„Jézus így válaszolt: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”” (Jn 14,6)

Sokféle utat járunk végig életünk során. Vannak kitaposottak és már-már járhatatlanok. Egyenesek és kanyarokkal tarkítottak. Van út, amely zsákutcába, és van, amelyik célhoz vezet. Jézus az út. Ő nemcsak utat mutat, hanem maga válik úttá. Kitaposott, járható, hazafelé vezető úttá. Jézussal biztos cél felé haladunk. Vele megtalálható és elérhető az elveszített atyai ház. Jézusban már itt a földön, a nagy találkozásra várva, az otthon melegéből élhetünk. (Baranyayné Rohn Erzsébet)

Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De kinyílni, odaadni magad, vállalni azt, hogy rád taposhatnak… nos, ehhez kell az erő.

 

„Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8.10)

A hívő sorsa ugyanaz, mint Uráé. Ha őt megvetik, minket is. Ha őt bántják, minket is. Ha őtőle kérnek segítséget a nagy bajban, akkor (az ő nevében) tőlünk is. Ha ő meghalt bűneinkért, nekünk is halálba kell adnunk régi énünket. És ha ő feltámadt, vele mi is új életre támadunk, majd üdvösségre jutunk… Ha Jézusé vagy, mindaz a jó és rossz a tied is lesz, amit ő átélt. És ha lesznek is bajaid, nem lesznek úrrá fölötted. Nem egyedül kell elhordoznod őket. (Széll Bulcsú)

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)

MINT A MADÁR SZÁRNYA

Teher a szárnyad, suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz – fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt, a Krisztus keresztje?
Lehet, gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz – fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Túrmezei Erzsébet

Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

…ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

Hajdú Zoltán Levente

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A Biblia tudományosan pontos

 

“Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.” (Zsolt. 148:4-6)

Lehet, hogy valaki egyszer, valamikor azt mondta neked, hogy a Biblia a tudomány szempontjából nem pontos. Annak az embernek, aki ezt mondta, nincs igaza. Soha nem tanulmányozta a Bibliát, vagy soha nem foglalkozott a tudományokkal.

Isten állította fel a tudomány alapjait; Ő biztosította magát arról, hogy az Ő Igéje ne mondjon ellent a tudomány szabályainak.

Johannes Kepler, a híres matematikus és csillagász egyszer ezt mondta: “A tudomány egyszerűen csak követi Isten gondolatait.” Más szóval, Isten létrehozta a fizika szabályait, mi pedig felfedezzük őket.

A Bibliát nem tudományos szöveggyűjteménynek szánták. Nem a Bibliát kell tanulmányozni ahhoz, hogy építhess egy rakétát. A Biblia nem használ tudományos nyelvezetet. De a Biblia sosem sugall hamis tudományt! Még az alatt az 1600 év alatt sem adott alapot hamis tudományra, amikor a Bibliát írták. Valójában mindig a tudomány előtt jár.

Néhány példa:

* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy a föld lapos. Isten azonban megmondta 2600 évvel ezelőtt az Ézsaiás 40:22-ben, hogy Isten trónja a föld pereme fölött van (angolul a Földgömb fölött – a fordító megjegyzése).

 

* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy valami tartja a földet. A hinduk úgy hitték, hogy egy óriási elefánt. A görögök úgy hitték, hogy Atlasz az, aki tartja a földet. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy öt oszlop tartja a földet. A Biblia soha nem mondta sehol, hogy bármi is tartaná a bolygót.

 

* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy a csillagok száma véges. Jeremiás 33:22-ben azt olvassuk, hogy a csillagokat nem lehet megszámolni.

1861-ben megjelent egy híres könyv, melynek címe: 51 vitathatatlan bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Biblia tudományosan pontatlan. Ma nem találsz egyetlen tudóst a földön, aki egyetértene a vitathatatlan tények közül akár eggyel is. A tudomány mindegyiket megcáfolta.

A Biblia ezt mondja: “Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.” (Zsolt. 148:4-6)

A termodinamika második törvénye nem ma és nem holnap működik. Mindig is működött, mert igaz volt és Isten hozta létre.

Az igazság nem változik.

Beszéljünk róla

*Keress ma a Bibliában olyan igazságokat, amelyek megerősítik azt, amit látsz magad körül, a természetben
*Hogyan válaszolsz valakinek, aki azt mondja, hogy a Biblia tudományosan pontatlan? Mit gondolsz, Isten mit szeretne, hogyan válaszolnál?

 

A harag ára


A balgának, aki a saját családját ingerli haragra és neheztelésre, semmi maradandó értéke nem marad. Példabeszédek 11:29 (LB)

Ha észben tartod, hogy mivel is jár a kontrollálatlan harag, motiváltabb leszel, hogy elrendezd azt. Kevésbé leszel hajlamos dühbe gurulni, ha rájössz: a haragnak mindig ára van.

Hány igevers van az alábbiak közül, ami valamilyen emléket ébreszt benned?

“Az indulatos ember viszályt szít…” (Péld 15:18a)

“… a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el.” (Péld 14:29b)

“A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.” (Péld 29:22)

És mi a helyzet ezzel?

“A balgának, aki a saját családját ingerli haragra és neheztelésre, semmi maradandó értéke nem marad. (Péld 11:29)

Valahányszor elveszíted a türelmedet, vesztettél. Elveszítheted a hírneved, mások megbecsülését, a munkádat, a családod szeretetét. Még az egészségedet is elveszítheted. A tested nem úgy lett megtervezve, hogy kezelni tudja a haragot. Isten nem akarja, hogy haragot hordozz magadban. Ha ezt teszed, beteg leszel. Nagyon sok ember elhagyhatná a kórházat, ha a szívükben nem hordoznának bűntudatot, neheztelést, haragot.

Mindig van ára a haragnak.

Sokszor használjuk a haragot, hogy másokkal elvégeztessünk feladatokat. Miért? Mert működik – rövid távon. A szülők különösen nagyon gyorsan megtanulják, hogyan félemlítsenek meg gyerekeket, annak érdekében, hogy azt tegyék, amit mondanak a haragon keresztül. De a hosszútávú hatás nagyon romboló. Hosszútávon három következménye van a haragnak: mégtöbb harag, apátia és elidegenedés.

Sokunk gyerekeivel ez történt, főleg a tinédzserekkel. Úgy gondolják, “Nem tudok a szüleim kedvére tenni, mindig mérgesek”, így hát teljesen befásultak lesznek, közönyösek.

És ha folytatod, hogy állandón haragszol valamiért, akkor elkezdenek elidegenedni, hogy megvédjék magukat. Ekkor a kapcsolatotok megtörik.

A haragnál gyorsabban semmi sem teszi tönkre a kapcsolatokat. Döntened kell, hogy mérges leszel-e valakivel, vagy sem. Mielőtt döntesz, gondold végig az árát. Megéri?

Beszéljétek át:

* Mit gondolsz, mit akarnak az emberek a haraggal elérni?
* Hogyan hatott a harag a kapcsolataidra? Milyen árat fizettél?
* Hogyan hatott a harag az egészségedre? Hogyan hat rád a neheztelés, a fel nem oldott harag mentálisan, érzelmileg és fizikailag?


 

Az Ő parancsolatai nem nehezek

“…az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1János 5:3)

“Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.” (Máté 13:20-21)

2020-ban járunk.

A mai napon a gyülekezetben hálát adtunk Istennek azokért a dolgokért, amelyeket az elmúlt évtizedben végzett el az egyes embereken és a kis csoportokon keresztül. Olyan sok történet hangzott el a megváltozott életekről, és arról, ahogy az emberek betöltötték a küldetésüket, hogy a végére minden kétséget kizáróan meg voltam győződve arról, hogy Isten valódi, hatalmas, és aktívan munkálkodik az életünkben.

A legtöbben arról beszéltek, mennyire fontos, hogy végig kövessük azokat a célokat, amiket Isten adott nekünk. Majd kristálytisztán magam előtt láttam az én saját elmúlt tíz évemet, ahogy az egyik dologtól a másik felé bukdácsolva, valójában soha nem összpontosítottam Isten tervére az életemben.

Emlékszem, amikor 2011 januárjában kitűztem néhány célt. Nagy örömmel töltött el, amikor arra gondoltam, hogy egészségesebben élek majd. Azt mondtam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek, szembenézek azzal, hogy milyen is a hitem a valóságban, és megtanulom Jézustól, hogyan kell úgy látnom és gondolkodnom, ahogyan Ő teszi.

De később, februárban már a lelkesedésem alábbhagyott. Visszacsúsztam a megszokott mintákba, nem cselekedtem a jó elhatározásaim szerint. És hirtelen azon vettem észre magam, hogy a következő évtized anélkül telt el, hogy egy lépéssel is közelebb kerültem volna a küldetésem betöltéséhez.

A mai nap: a döntés ideje

Azt már láthattad, Isten hogyan változtatja meg az életedet és vezet a céljaid felé. Lehet, hogy hitben élsz, és naponta tűkön ülve kérdezed: “Mi a következő lépés, Jézus? Ma mit akarsz tenni rajtam keresztül?”

Ám jónéhányan vagyunk olyanok, akik nagy lelkesedéssel indultunk el, de azután kizökkentünk, és elkezdtünk visszasüllyedni a régi életmódunkba. Ha nem hagyjuk abba ezt a visszacsúszást most rögtön, akkor az a veszély leselkedik ránk, hogy a következő évtizedünkön egyszerűen csak áttántorgunk. Azt mondogatjuk, hogy lesz még időnk a céljaink elérésére, és közben szép lassan a hónap összeállnak évekké, az évek pedig egy évtizeddé.

Isten azt akarja, hogy győztes légy, és betöltsd a küldetésedet, amelyet ő gondolt ki a számodra. Kitűzted már a céljaidat? Kitartóan követed őket? Továbbra is komolyan akarod, hogy Isten változtassa meg az életedet?

Ha nem, térj vissza a kitűzött útvonaladra még ma. Nem holnap, nem a következő héten. Jézus azt akarja, hogy különleges életed legyen, tele kegyelemmel és igazsággal. “És az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1János 5:3)

 

 

Isten áldásának négy törvénye


“Megáldalak…és áldás leszel” (1Móz 12,2)

1. A kapott áldás másra is kell, hogy áramoljon.

A Biblia arra tanít, hogy áldottak vagyunk nem csak azért, hogy jól érezzük magunkat, nem csak azért, hogy boldogok legyünk és kényelmesen érezzük magunkat, de azért, hogy mi is áldássá legyünk mások számára. Isten így szólt Ábrahámhoz: “Megáldalak…és áldás leszel.” (1Móz 12,2) Ez az áldás első törvénye. Mások felé is kell, hogy áramoljon.

Hogy válhatsz áldássá mások számára? Úgy, hogy segíted a rászorulókat akár fizikai, akár lelki támogatással, anyagi segítséggel vagy gyakorlati tanáccsal. “Feledkezz el magadról, hogy segítő kezet nyújthass.” (Fil 2,4 MSG fordítás)

2. Mikor áldással vagyunk mások számára, Istennek gondja van a mi szükségleteinkre is.

Isten megígéri, hogy ha arra koncentrálunk, hogy áldássá váljunk mások számára, akkor gondja lesz a mi szükségleteinkre is. Szinte semmi nincs, amit Isten ne tenne meg azért, aki igazán akar másoknak segíteni. Isten garantálja ezt az áldást. Lukács evangéliumának 18. fejezetében Jézus így szól: “Senki sincs, aki elhagyta [mindenét] az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” (Lk 18, 29-30)

Ha törődsz mások megsegítésével, Isten felelősséget vállal a gondjaidért. És ez igazán áldás, mivel Ő sokkal jobb a nehézségek kezelésében.

3. Áldásunk mások számára visszaszáll ránk.

Minél inkább áldással vagy mások számára, minél jobban segítesz másokon, annál jobban áldja meg Isten életedet. Lukács 6,38 írja: “Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok!” (Lk 6,38 Egyszerű fordítás) Istenen nem lehet túltenni az adakozásban. Minél többször próbálsz áldássá válni a körülötted levők számára, annál többször mondja Isten: “Áldásomat öntöm rád. Egy kis játékot játszunk most. Lássuk, ki győz. Lássuk, ki tud többet adni. Minél inkább áldással vagy mások számára, annál inkább áldalak meg téged cserébe.”

4. Minél több áldást kapunk Istentől, annál inkább elvárja tőlünk, hogy segítsünk másoknak.

Jézus így szól: “Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) Áldást kaptunk, hogy mások számára áldássá váljunk.

Beszéljetek róla

* Életed során kapott áldásokat tekintve, mit mondanál, mit vár el tőled Isten?
* Milyen hiányosság van körülötted, amiben áldássá válhatsz, kapott ajándékaidat felhasználva?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A VESZTESEK A KUDARCRA NÉZNEK-A GYŐZTESEK TÚLLÁTNAK RAJTA!

„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Példabeszédek 4:25)

Minden sikertörténet mögött ott találod a következőket: az álom beteljesüléséhez hozott áldozatokat; az elveket, melyek irányítják az életet a nyilvánosság előtt és a magánéletben is; a képességet, amely egyetlen győzelemből sikerek sorozatát képes kovácsolni, és végül a folytonos törekvést a személyes növekedésre. Egy bibliatanító ezt írja: „Kisgyermek koromban szerettem nézni, ahogy az idős emberek dámáznak.* Egy napon egyikük hívott, hogy játsszak vele. Először könnyűnek tűnt. Elkaptam egyet, majd egy másikat is korongjaiból. Aztán hirtelen ő vette le az én egyik korongomat, és sajátjával végigugrálva a táblán így kiáltott fel: „Dáma!” Ezzel a dámával folytatva a játékot, leradírozott a tábláról. Aznap megtanultam valamit a távolba látásról. Senki sem bánja, ha elveszít néhány korongot, miközben az előrelépés felé tart!”

Mi tartotta életben Mózest a pusztában? A látomása! „…kitartott, mint aki látja a láthatat­lant” (Zsidók 11:27). Az Istentől kapott látomás mozgásban tud tartani akkor is, amikor már semmi más. A Biblia azt mondja: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad… Ne térj le se jobbra, se balra…” (Példabeszédek 4:25-27). Mit látsz a jövődben? Sohasem tudod megragadni, amíg nem látod meg! Tehát írd le magad­nak a látomásod, mindazokat az okokat, melyek miatt be akarod teljesíteni, és azt is, mire vagy hajlandó, min vagy kész keresztülmenni azért, hogy elérd. Aztán írj le minden kihívást, amiről úgy gondolod, hogy le kell küzdened a beteljesedés érdekében. Ha ezt megteszed, sok mindenre felkészülhetsz, ami rád vár. A győztesek és a vesztesek közti különbség az, hogyan tekintenek a kudarcra. A vesztesek a kudarcot látják, a győztesek túllátnak rajta!

* A dámában bábuk helyett korongok vannak, csak átlósan lehet haladni és csak előre. Sem lépni, sem ütni nem lehet hátrafelé. Ha egy korong eléri a tábla túlsó felét, akkor „dáma” lesz. A dáma már bármerre léphet és üthet.

 

Hála Istennek a Vérért!
„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)
A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!

 

 

Keresd a mézet!

 

„…méz volt ott! Kiszedte a markába…” (Bírák 14:8-9)

Dan Sullivan és Catherine Nomura a The Laws of Lifetime Growth [Az élethosszig tartó növekedés törvényei] című könyvükben kifejtik: „A folyamatos tanulás nélkülözhetetlen az élethosszig tartó növekedéshez. Lehet, hogy jó sok tapasztalatod van, mégsem okultál azokból, amiket tettél, láttál vagy hallottál. A tapasztalat önmagában nem garancia az egész életen át tartó növekedésre. De ha rendszeresen átalakítod az élményeidet új leckékké, akkor életed minden napját a növekedés forrásává teszed. Azok az emberek a legokosabbak, akik még a legkisebb eseményt vagy helyzetet is képesek úgy kezelni, hogy áttörést hozzanak gondolkodásukban és tetteikban. Tekints az egész életre iskolaként, és minden tapasztalatra leckeként, így tudásod mindig nagyobb lesz, mint a tapasztalatod.”

Egy régi képregényben Charlie Brown a tengerparton egy pompás homokvárat épít. Valóságos műremek. Ahogy hátrébb lép, hogy megcsodálja, egy nagy hullám hirtelen lerombolja. Az utolsó képkockában Charlie ezt mondja: „Ennek biztosan van valami tanulsága, de életemre mondom, nem tudom, mi az”. Sokan érzünk így egy potenciálisan értékes tapasztalat után. Átéljük, de nem növekszünk. Részt veszünk olyan összejöveteleken, amelyek arra szolgálnak, hogy segítsenek minket a tanulásban, aztán semmit sem kezdünk azzal, amit hallottunk, miután becsuktuk a jegyzetfüzetünket. Ne a képzések iránt lelkesedj, hanem a tanulás iránt! És amíg nem alkalmaztad, addig nem tanultad meg igazán.

Néhány nappal azután, hogy megölt egy oroszlánt, Sámson visszatért győzelme helyszínére, és két dolgot fedezett fel a tetemben: a) méheket, amelyek megcsípnek, és b) mézet, ami édes. És azt kiszedte a markába. Az életben lépj túl a fájdalmon, és keresd a mézet!

 

NE KÉTELKEDJ MAGADBAN!

 

„…erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” (Efezus 6:10)
Ne lepődj meg, amikor Isten arra hív, hogy hitben elindulj, és megtegyél valamit, amire úgy érzed, nem vagy alkalmas. Pont ez az ő szokásos munkamódszere. Azért teszi, hogy őrá egyre jobban támaszkodj, magadra pedig egyre kevésbé. Azt jelenti ez, hogy nem fogsz hibázni? Nem, azt, hogy valószínűleg fogsz. Ám ahelyett, hogy elcsüggednél, a hibáidat a tanulási folyamat részének fogod látni, és tovább fogsz haladni nagyobb dolgok felé. Gyakran előfordul, hogy egy feladatra tekintve ezt gondoljuk: „Kizárt dolog, hogy ezt meg tudjam csinálni.” Várj csak! Fordítva tartod a távcsövedet! Magadra nézel ahelyett, hogy Istenre néznél. Amikor Isten elhívta Józsuét, hogy vegye át Mózes helyét, megígérte neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). Márpedig, ha Isten megígérte, hogy veled lesz, akkor veled is lesz, és ez minden, amire szükséged van. Az ő ereje éppen a te erőtlenséged által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9). Bármiben is van hiányod a látható világban, meríthetsz a szellemi világban lévő számládról. „…erősödjetek meg az Úrban [erősödj meg a vele való kapcsolat által] és az ő hatalmas erejében [meríts erőt az ő erejéből, melyet végtelen hatalma biztosít].” Milyen hatalom áll a rendelkezésedre? Végtelen hatalom! Honnan merítheted? Az egyetlen igazi forrásból: Istenből! Ha vele munkálkodsz, rendelkezni fogsz minden szükséges erővel és felszereltséggel, tehát ne becsüld alá magad! Az ő erejével felfegyverkezve sokkal többre vagy képes, mint gondolod, és sokkal többre, mint amennyit valaha is véghezvittél a múltban. Vesd hát bizalmad Istenbe, és ne kételkedj magadban!

 

Tudd, hogy mire hívott el Isten!


„Ki vagy?” (János 1:22)
Amikor bemerítő Jánostól megkérdezték, hogy „Ki vagy?” (János 1:22), ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak…” (János 1:23). Miután egy darabig Jánost hallgatták, tanítványai otthagyták őt, és Krisztust kezdték követni. Jánosnak ez nem esett rosszul, mert tudta, hogy az ő elhívása mire szólt. Te tudod? Enélkül csak próbálkozol dolgokkal. Egyszer el kell jutnod odáig, hogy felfedezed, mire hívott el Isten, aztán pedig teljesen bele kell adnod magad. Úgy tűnik, Pál nem volt különösebben nagyszerű szónok: „És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok…” (1Korinthus 2:3-4). Ám ami hiányzott Pálból szónokként, azt bőven kiegyenlítette íróként. Olyan ihletett írásai voltak, melyek másokat képessé tettek az igehirdetésre!
Pál írásaiból valami olyan hatalmas erő áradt, hogy még mikor börtönbe zárták is, nem ügyvédet vagy rendes ételt kéretett, hanem papírt, hogy tovább tudjon írni. Egészen élete végéig írt. Ennek köszönhetően ma is megváltoznak életek. Micsoda hagyaték! Mindez azért, mert egy ember felfedezte elhívatását, és odaszentelte magát rá. A kérdés az, te felfedezted-e már elhívatásodat, és odaszántad-e magad rá? George Bernard Shaw írta: „Az élet számomra nem egy kurta gyertya. Inkább egyfajta fényes fáklya, amit néhány percig kezemben tarthatok, és azt szeretném, hogy olyan ragyogóan égjen, amennyire csak lehet, mielőtt továbbadom a következő generációnak.”

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Adakozás…
A mai nap imádsága:
Istenem! Te látod, mennyire szeretném a nap huszonnégy óráját meghosszabbítani. Hiába küszködöm, mégsem sikerül. Kérlek szabadíts meg mindannyiónkat a teljesítmény kényszerétől, a javak elvesztésével vagy megszerzésével kapcsolatos aggódásoktól! Adj nekünk alázatos szívet, hogy merjük megosztani egymással a legdrágábbat, a Tőled kapott időt. Életünk napjait engedd bölcsebben élni a holnapban, mint ahogyan azt tegnap tettünk. Ámen
41Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”.
Márk 12,41-44
Nemegyszer hallottam gyerekkoromban: “Nem ér ez egy lyukas kétfillérest sem!” (Fiatalabbak kedvéért szükséges megemlíteni, hogy 20 és 40 fillérért egy falatnyi csokoládét lehetett vásárolni a hatvanas években… s ennek a tizede, azaz két fillér akkor sem volt valami nagy összeg.) Jézus korában a két fillér a legkisebb váltópénznek (lepton) a kétszerese volt, tehát hasonlatos a mostani kétforintosunkhoz, amit éppen bevonnnak. Így aztán igen nagy megdöbbenést váltott ki Jézus kijelentése, miszerint “a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”
Az adakozás szép gesztusát – amióta civilizáció létezik – gyakorolja az ember. Az adakozás jó. Annak is aki ad – hiszen van miből adnia -, s annak is, aki részesül az adományban. A pénz általánosan elfogadott helyettesítővé vált az élet minden területén. Olyannyira, hogy az emberek joggal gondolhatják, a pénz “kulcsa” minden ajtót megnyit. Sajnos ennek a tévhitnek az elterjedtsége táplálja a mindenkori korrupciót. Pedig nem így van, a pénz csak elhiteti, hogy minden ajtót kinyit…
Ennek a hibás látásmódnak köszönhetően gondolják sokan: Akinek sok a pénze, aki gazdag, az boldog, hiszen mindent elérhet, mindent megkaphat. Ha a “mindent” a megfoghatóra, a megehetőre-megihatóra, az élvezhetőre korlátozzuk, akkor valóban “mindent” elérhet a tehetős ember. Az egy másik kérdés, hogy hiába feszíti a pénztárcát sok-sok színes papíros, ha mindeközben a szív meg kong az ürességtől…
Miért ácsingózik mégis majd minden ember arra, hogy több pénze legyen? Azért mert a pénzért, a fizetésért lemondunk a legeslegdrágábbról: az időről, hogy azután a pénzen visszavásároljuk azt. Hiszen időt nyerünk, ha mobilissá válhatunk, időt nyerünk, ha valamilyen gép nemcsak megkönnyíti a munkánkat, de esetleg el is végzi azt helyettünk – lásd automata mosógép. Így aztán ha materiálisan megkurtítanak minket, “Isten ments!” lopnak tőlünk, akkor megrövidítik az életünket, hiszen azt a megfizethetetlenül drága időt lopják el tőlünk, amit már nem hozhatunk vissza soha, hiszen az már rég elmúlt…
S miért adott legtöbbet a templom perselyébe az özvegyasszony? Azért, mert az “semmi két fillér”, neki a mindene volt! Ő nem csak fölösleges idejét “áldozta” oda az Isten ügyének, hanem minden idejét. Számára Isten nem “hab a tortán” vagy “delikátesz az asztalon”, fűszere, kiegészítője az életérzésének – ahogyan Kierkegaard fogalmaz -, számára az élet maga az Isten volt. Ezért volt mindenkinél boldogabb, ezért nem kötötték az anyagiak, s az ezzel összefüggő aggódások. Valószínűsíthető, hogy az ilyen özvegyasszonyok számára sok evilági ajtó zárva marad, de a legfontosabb, az Isten ajtaja az ő szívükben tárva-nyitva áll… s ezzel, ha semmilyük sincs, akkor is minden az övék.
Félelem…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy csak Téged féljelek, hogy ne féljek semmitől és senkitől, s így igazán szeretni tudjak! Ámen
Ne fél, ne rettegj!
Józs 8,1a
Amióta kikerültünk a Paradicsomtól – értsd: el/ki-kerültünk Isten közeléből – életünket alapvetően meghatározza a félelem. Az ismeretlentől mindig is féltünk, magyarázatokat kerestünk az érthetetlenre és ez az információ-robbanásos, digitális, modern világunkban sincs másképp. Bizony, Isten után a legnagyobb Erő: a Félelem. Alábecsülni ezt az erőt nagy balgaság, “túlmisztifikálni”, azaz Istennél is nagyobbá tenni súlyos iránytévesztés.
Félelmeinknek számtalan arca van. Van, aki fél a sötétségtől a póktól vagy az egértől, de az “igazi” félelmet az kelti bennünk, ha nem látunk előbbre, ha kiszámíthatatlan számunkra már a közeljövő is. Ha ráadásul ebbéli bizonytalanságunkban még egyedül is vagyunk – előre “jósolható” életminőségünk romlása. Elég az emberektől elvenni a reménység lehetőségét, az álmodozás szabadságát és rögtön kiszolgáltatottá válnak. Sajnos ezt igen jól tudják a “magas”-politika deformáltjai – ettől szenved világunk még a technikaiforradalmas 21. században is! Nem véletlen, hogy nincsen nap “krimi” nélkül, hogy a “csaknekünk-csakmost-csakértünk”-csinált hírekben mindig a negatív hírnek van “hírértéke”, s hogy az így “gyártott” információnak a döntő többsége nem lelket emelő, hanem félelmet keltő.
Aki elveti Istent, s Vele együtt a reménységét is, az joggal félhet: laboratóriumokban kitenyésztett madárinfluenzás vírusoktól – mert ugye eddig nem ment át az csúnya vírus állatról emberre, de hightech-el megtámogatott virulógusaink megoldották ezt a problémát is… nehogy a terroristák a hegyekben a kalasnyikovokkal rohangálva, ahol se víz, se villany nincs, s még a fű is csak ritkán nő… hamarabb kitenyésszék azt a hyper-veszélyes törzset… akkor most ki is bio-terrorista? Az Istent, s annak jó rendjét elvető ember joggal félhet attól, hogy a határokat nem ismerő, hatalomtól megbolydult torzult lélek, a leleményes emberi gonoszság újra lángba borítja a világot… De ha valaki reménykedik is az emberben – ahelyett, hogy az Istenben bízna -, az még ha emberi meggyőződésében áll is, vigyázzon, hogy el ne essék…
Az ismeretlentől mindig félünk, de a legnagyobb ismeretlen mégsem az Isten, hanem a jövő! Pontosítsunk: a személyes jövőnk, hiszen mindenki a saját sorsán keresztül ítéli meg a világot. Megtalálom-e a boldogságomat, sikerül-e legalább relatív-harmóniába kerülni ezzel a megromlott világgal, tudok-e jobb jövőt gyermekeimnek, unokáimnak hátrahagyni, mint amilyet én örököltem? Ezek a kérdések bizony végső, egzisztenciális kérdéseket vetnek fel… Lám-lám, a ma embere sem volt képes kikerülni az “Isten-ember, ember-Isten”-problémát! Aki őszintén keresve az igazságot foglalkozik az ember-kérdéssel az idővel “belebotlik” az Istenbe, s aki hasonlóan keresi a válaszokat az Isten-kérdésekre, az nem kerülheti ki az ember-kérdéseket… Így válik eggyé sorsunk az Istennel, s fedezhetjük fel létünk értelmét. Akit azonban nem hatnak meg se Isten-, se ember-kérdések, az nem érzi jó magát a közösségben, s a sehova sem tartozó, istentelen ember a legfélelmetesebb teremtmény, mert olykor istennek képzeli magát…
Isten országának eljöveteléért.

 

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod, hogy hová fejlődött ez a világ – Nélküled… Szánj meg minket, hogy szereteted igazsága megnyilvánuljon mihamarabb! “Jövel, Uram Jézus!” Ámen
Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.
Róm 12,16b
A bölcs ember – tapasztalásai okán – nem okoskodik. Jól tudja, hogy a világ dolgai nem attól lendülnek előre, ha valaki “jól megmondja az igazságot”. Az igazságnak egyik oldalát hangsúlyozni lehet, sőt népszerűséget is jelenthet, de az igazság csak a törvénnyel együtt éri el a célját. A törvény pedig kijátszható, és sajnos élnek is ezzel a lehetőséggel, azaz a jogosság látszata mögé bújnak, jogtalan igényeik érvényesítése végett. Nem mai problémáról van szó, ez a törekvés egyidős az emberrel.
Lehetünk tehát bölcsek – a világ szerint is -, de ennek alapfeltétele a világ dolgaitól való távolságtartás. Mai igénk azonban óv ettől. A bölcsességtől persze nem, mert az olyan állapot, melyre törökedni nemcsak szép célt ad az életben, de öröm és békesség is fakad belőle. Hogyan lehetséges akkor mégis a világban bölcsen élni? Ennek egyetlen járható útja van – Salamon király után: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme.” Félni az Istent nem jelent más, mint életem fölötti Legfőbb Formáló Erőnek elismerni Teremtőmet. Aki a bölcsőben fekszik, (még) bölcs-ő, mert tudja, élete, az életben-maradása az Istentől, s attól a szeretettől függ, mely a körülötte lévő emberek szívében lakozik… De mi van a szívekben?
Szívtelen világ ez a mai. Nem csoda, hiszen a többség kizárta érzelmeiből az Istent. Médiában hallom a hírt, hogy a 14 éves kortól “engedélyeznék” a pornográf felvételek készítését… Nos, jelen általános helyzetünkben ez most a legfontosabb bevégezendő feladata “bölcs” honatyáinknak! Hatályos jogunk szerint a 14-18 év közötti személy korlátozottan cselekvőképes, azaz a szülők tesznek jognyilatkozatot gyermekeik helyett, mert ők még nem látják teljesen kijelentéseik, vállalásaik következményét. Megjegyzem, angolszász országokban az alkoholfogyasztás tilalma 21 éves korig tart… mert ott a törvényhozás úgy gondolta, hogy legalább ennyi idősnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy belássa cselekedetének káros következményét… Nálunk az “okosaink” úgy gondolják, hogy Magyarországon a 14 éves gyermek már látja magatartásának következményét, képes belátni, hogy nem másnapra elmúló alkoholos mámor, hanem akár egész életére kiható események örvényébe kerülhet: azaz bármiféle betegséget szerezhet nemi úton, hogy még AIDS-es is lehet… de nehogy valaki azt gondolja, hogy ezek ókonzervatív riogatások, hangsúlyozni szeretném, hogy a mellékhatások nélküli, kvázi “tökéletes” fogamzásgátlást csúcstechnológiás világunk sem fedezte még fel. Nyilvánvaló, hogy nemcsak abberáns emberek társadalomromboló magatartásának adnak táptalajt az efféle “törvények”, hanem nyilvánvalóan mocskos hatalmi érdekek húzódnak meg emögött is: azaz, a moslékra szoktatott lélek nem kívánkozik magasabb esztétikai célok elérésére, ezáltal könnyebben manipulálható.
Ki a bölcs? Aki tudja, hogy Isten mindent számon kér rajtunk. A Szentírásban olvashatjuk: “Aki pedig azt gondolja magában” »sőt mondja, s úgy él« “hogy nincs Isten” – azt az Írás, és a távlatban gondolkodó ember is “bolondnak” tartja, hiszen számolnia kellene az Istennel, de mégsem teszi, ezzel pedig önmaga fölött mond ítéletet.

Örök élet…
A mai nap imádsága:
Uram! Csodálkatosak a Te útjaid… Nem is értem, hogy miért járok rajtuk, de köszönöm Uram, hogy járhatok! Te adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy mindenben felismerjelek Téged, s gondviselő jóságodért hálát adjak életem minden napján! Ámen
“Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Lk 10,25b-27
Vannak helyek, helyzetek és pillanatok, amikor valóban őszintén felvetődik a kérdés: Mi lesz velem halálom után? Az esetek többségében kérdésünk csak spekulatív: Mi van akkor, ha…? – s nem pedig provokatív, ahogyan ma reggeli igeszakaszunk is elénk adja egy okoskodó farizeus és Jézus párbeszédét.
A huszadik század utolsó harmadában ránkszakadt túlnyomórészt negatív információ-zuhatagban egyre kevesebbeknek fontos az örök élet “problematikája”. Az izgató kérdés ma így hangzik: “Mit tegyek, hogy elnyerjem az életet?” Melyek azok a metódusok, melyek biztosítanák a folyamatos (örök) boldogságot – itt a földön. Akadnak jónéhány millióan kicsinyke hazánkban is, akik a lottó vagy a szerencsejátékok igen széles palettájának valamelyik színében véli látni egyéni boldogságának biztosítékát. Megint mások a magányosság keresztjét hordozzák évekig, s amikor végre társra találnak, kiderül: az sem hozza meg várva-várt teljességet. Hol a hiba? Mit csinálunk rosszul?
Jóllehet naponta imádkozzuk “Jöjjön el a Te országod”, de az Isten országa ha “történik” is közöttünk, de az még nem a mennyország, csak a teljesség rövid ideig tartó előíze. Az Isten országa szeretet és igazság, a mennyország pedig az a hely, ahol nincs bűn, csak Isten, s a lelkek fájdalomnélküli közössége. Ezért minél inkább törekszünk szeretettel megvalósítani az igazságot, annál közelebb jutunk a teljes élethez, s annál inkább megértjük, mit jelent az örömhír: van folytatás, van odaát, van mennyország, s hogy meghívásunk van az örök életre…

Persze amíg minden más fontosabbank tűnik, addig nehéz nekünk “zöld ágra vergődni” ebben a kérdésben. Isten – mint igazi “gentleman” hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Nélküle hozzuk meg döntéseinket… Nehéz helyzetbe nem akkor kerülünk, amikor el kell hordoznunk életvezetési hibáink következményét, hanem akkor, amikor elfogy az erőnk, amikor földi vándorutunk végére érünk. Ott a betegség-, a szenvedések, a megválaszolatlan, de sokkal inkább meg nem fogalmazott kérdéseinek gyötrelmeiben meg kell tapasztalnunk azt a végtelen magányt, amit egyedül csak az Isten oldhat fel… Ezért “boldogok azok, akik az Úrban húnytak el”, mert tudják, hogy nem a “semmibe” mennek, hanem Mennyei Atyjuk felé görbül létük… A valódi Isten-tudat (nem a szavakon lovagoló okoskodás!) mindig tudatos emberléttel párusol. Ebben benne van az erő, a józanság és a szeretet, amely eloszlat minden félelmet…

 

A mai nap imádsága:
Uram! Csodálkatosak a Te útjaid… Nem is értem, hogy miért járok rajtuk, de köszönöm Uram, hogy járhatok! Te adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy mindenben felismerjelek Téged, s gondviselő jóságodésrt hálát adjak életem minden napján! Ámen
“Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Lk 10,25b-27
Vannak helyek, helyzetek és pillanatok, amikor valóban őszintén felvetődik a kérdés: Mi lesz velem halálom után? Az esetek többségében kérdésünk csak spekulatív: Mi van akkor, ha…? – s nem pedig provokatív, ahogyan ma reggeli igeszakaszunk is elénk adja egy okoskodó farizeus és Jézus párbeszédét.
A huszadik század utolsó harmadában ránkszakadt túlnyomórészt negatív információ-zuhatagban egyre kevesebbeknek fontos az örök élet “problematikája”. Az izgató kérdés ma így hangzik: “Mit tegyek, hogy elnyerjem az életet?” Melyek azok a metódusok, melyek biztosítanák a folyamatos (örök) boldogságot – itt a földön. Akadnak jónéhány millióan kicsinyke hazánkban is, akik a lottó vagy a szerencsejátékok igen széles palettájának valamelyik színében véli látni egyéni boldogságának biztosítékát. Megint mások a magányosság keresztjét hordozzák évekig, s amikor végre társra találnak, kiderül: az sem hozza meg várva-várt teljességet. Hol a hiba? Mit csinálunk rosszul?
Jóllehet naponta imádkozzuk “Jöjjön el a Te országod”, de az Isten országa ha “történik” is közöttünk, de az még nem a mennyország, csak a teljesség rövid ideig tartó előíze. Az Isten országa szeretet és igazság, a mennyország pedig az a hely, ahol nincs bűn, csak Isten, s a lelkek fájdalomnélküli közössége. Ezért minél inkább törekszünk szeretettel megvalósítani az igazságot, annál közelebb jutunk a teljes élethez, s annál inkább megértjük, mit jelent az örömhír: van folytatás, van odaát, van mennyország, s hogy meghívásunk van az örök életre…
Persze amíg minden más fontosabbank tűnik, addig nehéz nekünk “zöld ágra vergődni” ebben a kérdésben. Isten – mint igazi “gentleman” hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Nélküle hozzuk meg döntéseinket… Nehéz helyzetbe nem akkor kerülünk, amikor el kell hordoznunk életvezetési hibáink következményét, hanem akkor, amikor elfogy az erőnk, amikor földi vándorutunk végére érünk. Ott a betegség-, a szenvedések, a megválaszolatlan, de sokkal inkább meg nem fogalmazott kérdéseinek gyötrelmeiben meg kell tapasztalnunk azt a végtelen magányt, amit egyedül csak az Isten oldhat fel… Ezért “boldogok azok, akik az Úrban húnytak el”, mert tudják, hogy nem a “semmibe” mennek, hanem Mennyei Atyjuk felé görbül létük… A valódi Isten-tudat (nem a szavakon lovagoló okoskodás!) mindig tudatos emberléttel párusol. Ebben benne van az erő, a józanság és a szeretet, amely eloszlat minden félelmet…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Uram! Mennyire másképpen látjuk mi, emberek egymást, mint Te bennünket. Mi bizony csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van – vagy olykor még azt sem. Te viszont azt nézed és látod, ami a szívben van. Uram! Te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet. Gondod van minden utamra… Ámen

Uram! Most még tükör által homályosan látunk, de egykor szemtől szemben. Addig erősíts meg bennünket, akik hitben járunk, nem látásban, hogy a hit szemével Rád nézzünk szüntelen és ne tántorodjunk meg a Beléd vetett bizalomban! Ámen

Uram segíts a Te igádba hajtani a fejemet. Köszönöm, hogy ez az iga nem nehéz, hanem gyönyörűségekkel van tele. Ámen

Uram segíts, hogy amit a Te nevedben teszek, ne Nélküled tegyem. Köszönöm, hogy rátámaszkodhatom a Te kegyelmedre. Ámen

Uram segíts, hogy ha néha elismerés vagy dicséret vesz körül, ne ragadjon magával. Hadd lássam mindenben a Te orcádat, tanításodat magam előtt. Ámen

Uram, segíts, hogy ne csak szájjal, de tetteimmel is tudjalak Téged dicsérni. Ámen

Uram segíts, hogy tudjak beszélni Rólad. Add, hogy soha ne szégyelljek  Rólad bizonyságot tenni. Köszönöm, hogy bizonyságtételeimben is mellém állsz a Te Szentlelkeddel. Ámen

Uram szeretnék hűséges szolgád lenni, aki mások lelkére is odafigyel. Segíts, hogy viselkedésemmel, beszédemmel ne adjak alkalmat másoknak arra, hogy téged gyalázzanak. Köszönöm, hogy szent Fiadban kegyelmet nyújtottál számomra. Ámen

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

BENNE MARADNI

  “Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok.” (Jn 15:4)

Szükségünk van arra, hogy az isteni Lélek adományáért imádkozzunk, aki gyógyír bűntől sebzett szívünkre. A kinyilatkoztatás felszíni igazságait – melyek világosak és könnyen érthetőek – sokan elfogadják, gondolván, hogy ez minden, ami szükséges; de a Szentlélek, aki az elmében munkálkodik, komoly vágyat ébreszt a tévedésektől mentes igazság után. Aki valóban vágyik arra, hogy megtudja, mi az igazság, nem részesül elutasításban; mert a szorgalmas kereső jutalma a drága igazság. Szükséges éreznünk Isten kegyelmének átalakító hatalmát, és sürgetek mindenkit, aki eddig bezárta ajtaját Isten Lelke előtt, hogy nyissa meg azt, és kérje komolyan, hogy “Maradj bennem!” Miért nem borulunk le az isteni kegyelem trónja előtt azért imádkozva, hogy Isten Lelke töltessék ki ránk, ahogy az a tanítványokkal is történt? Az Ő jelenléte meglágyítja kemény szívünket, örömmel és vigassággal tölt be, és az áldások csatornáivá tesz bennünket.
Az Úr a hit gazdagságát adja minden egyes gyermekének. Ez a hit a Szentlélek elmében végzett munkájának a gyümölcse. Ő minden szívbe beköltözik, mely befogadja Őt, figyelmeztető szavakat intéz a megátalkodottakhoz, és Jézusra, az Isten Bárányára irányítja figyelmüket, aki elvette a világ bűneit. Fényt sugároz azoknak elméjébe, akik törekednek arra, hogy együttműködjenek Istennel, alkalmassá és bölccsé teszi őket az Úr munkájának végzésére.
A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására. A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez. (Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)
A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Február 20.

Alárendeltek és följebbvalók

“22Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. 23Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, 24tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. 25Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. 1Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.” (Kolossé 3,22-4,1)
Sokszor és sokféle módon fogalmazták már meg a ma oly divatos, de a Biblia eredeti üzenetétől nagyon távol álló gondolatot: “a hit magánügy”. Ezzel azt sugallva, hogy az ember Istennel való személyes kapcsolata nem tartozik senkire, az igazán csak az ember legbelsőbb titka. S bár az valóban igaz, hogy Istennel való közösségünk legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat is átformálja, a hit természete szerint nem maradhat elrejtve, titokban. “A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” (Mt 5,15)
A biblikus szemlélet első lépéseként a hívő embernek azt kell belátnia, hogy hite nem csak a vasárnapokra és ünnepnapokra terjed ki. Ő ugyanaz az ember hétfőtől szombatig, mint vasárnap. Nem élhet kettős életet. Az Istennel való hétköznapi közösség pedig nem csak arra terjed ki, hogy reggel és/vagy este egyéni csendességet tart, Bibliát olvas és imádkozik. Ez természetes, elengedhetetlen, de nem elégséges! A “szentlecke” ugyanúgy nem használ az embernek, mint az az iskolai tananyag, amit a diák csak a dolgozat idejére tud, vagy amit csak az iskola falai közt hasznosít. “Az életnek tanulsz!” – hangzik el sokszor az intelem, s ez igaz a hit dolgaira is! A hívő ember bensőjében megfogant hitnek látható, mások számára érzékelhető módon kell megjelennie az igével való találkozás után a mindennapokban. A hit ilyen, mások számára is érzékelhető megnyilvánulása nem megtanult szerepjáték, hanem a benső érzület lelepleződése. Nem kell és nem lehet takargatni!
Ha pedig a hit mindenképpen elárulja a hívő embert, hiszen mássá teszi irányultságát, értékválasztását, döntéseit, második lépésként arra igyekezzen, hogy hitét tudatosan élje meg! Továbbra sem szerepet játszva, hamis, kegyeskedő álarcot öltve, de önmagát folyamatosan emlékeztetve az igére. Helyzetéből adódóan arra, hogy “amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak … az Úr Krisztusnak szolgáljatok”, vagy arra, “hogy nektek is van Uratok a mennyben”.
A hit nem magánügy. Bár az személyesen egyedül a hívő embernek hoz üdvösséget, amíg annak mennyei kiteljesedése bekövetkezik, a közjót munkálhatja. Mint az utcai világítás az éjszakában. “Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16) /UG/

A kitartó Mózes

“23Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11,23-27)
Nem Mózessel kezdődött! Ahhoz, hogy az ő kitartásáról, hűségéről lehessen beszélni, szükség volt szüleire, akik “rejtegették Mózest születése után három hónapig”. Utána sem feledkeztek meg róla, hanem tervet készítettek megmenekülésére és arra, hogyan tudnák a legtovább gondját viselni. Mózesnek előrelátó, gondoskodó, bátor szülei voltak. Akik kitartónak és leleményesnek bizonyultak, így oldották meg – Isten segítségével – a lehetetlent.
Figyelemfelkeltő, ha valakinek csodával indul az élete. “Vajon ki lesz belőle?” Miért volt fontos Istennek, hogy ő megszülessen vagy életben maradjon? A csodálatos kezdet azonban még nem biztosítja az ugyanilyen folytatást és a kiteljesedést. Ahhoz többre van szükség az elindító csodánál, többre a szülők kitartó hűségénél. Szükség van a felcseperedő, ifjúvá majd felnőtté váló ember saját odaszánására, elköteleződésére is. Neki is akarnia kell, tudatosan választania kell azt az utat, amelyen elindították. Mózes akarta. Inkább választotta a vér szerinti szüleitől kapott örökséget, mint gyökereit feledve, a tálcán kínált lehetőséget a könnyű életre. Mózes nem vesztegette el azokat az éveket, lehetőségeket sem, amelyeket a fáraó családjába való adoptálása révén kapott. De amikor dönteni kellett, tudta, hogy mi a helyes sorrend, tudta, hogy mit minek kell alárendelni. Ahhoz, hogy Isten kezében alkalmas, jó eszköz legyen, szüksége volt mindarra, amit szüleitől nyert életének első éveiben, és mindarra, amit a fáraó udvarában tanulhatott meg. Napról napra Isten készítette, úgy, hogy Mózes nem is gondolhatott arra: mindaz, amit tanul, amit átél, a későbbiekben hogyan válhat részévé az Úrtól nyert szolgálatának.
Mindezek mellett: Mózes sem volt tökéletes, fogyatkozás nélküli ember! Egy sem volt hibátlan azok közül az emberek közül, akiket felsorol ez a fejezet. Emberek voltak, mint közülünk bárki. Kérdésekkel, kétségekkel, fizikai terhekkel, lelki vívódásokkal tele. Sőt, olykor ők is gyarlónak, esendőnek, – mondjuk ki – bűnösnek bizonyultak. Mégis hősök ők, a hit hősei, a hívő ember példaképei. Olyanok, akikre tekintettel bátorságot nyerhet ma is a hívő: “ha nekik sikerült, Isten segítségével, nekem is sikerülni fog”. Mert a bűn rendezhető, mert a rossz irányba tett lépések korrigálhatók, mert végül – Isten kegyelméből – a vargabetű is visszavezet a helyes ösvényre. De mindez egyedül csak hit által lehetséges! /UG/
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Február 20.

Távozz tőlem, Sátán! Bántásomra vagy nékem! Mert nem gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Máté 16,23

Uram! Mindig is kíváncsi voltam arra, mit tanult Péter ebből az összeütközésből, amelybe egészen jellegzetes – mondhatnám így is: ösztönös – emberi gondolkozása juttatta. Most is ez a kérdés foglalkoztatott, és ezért Bibliámban rálapoztam Péter írásaira. Ott olvasom a következőt: “Szeretteim ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek!” Így megváltozott! Aki ezt írja, egészen más. A szenvedéstől visszariadó és téged megkísértő ember – magad Sátánnak nevezted – a szenvedést örömmel vállaló tanú lett.

Uram! Te kitörülhetetlenül írtad bele emberi történelmünkbe az önmagáról elfeledkező szeretet példáját. Ez a szeretet a más javáért a legsúlyosabb szenvedés elhordozására is kész. Ezért: amíg önzően csak magamat szeretem, messze estem Istentől és az Ő gondolkozásától. A ma nyomorúságai között keresztyénekre van szükség, akik ismerik a szeretet áldozatát.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. február 20. KÖZÜLETEK KINEK A SZÍVE ERÕSEBB A HALÁLNÁL?

1992. június 10.

Béke legyen veled! A Szeretet szeret téged. Virágom, figyelj és írj! Miként az az ember, aki meghívja barátait, hogy vele egyenek, úgy hívlak titeket imádkozni ma, és arra is meghívlak, hogy vegyetek részt szenvedésemben, örömömben és vágyaimban. Ti alig várjátok, hogy meghallgassatok, és csendben figyeljetek arra, amit mondok. De ó! … Tudom, hogy mennyire szomjaznak egyesek közületek! Ezekben az idõkben még inkább kinyújtom felétek kezemet a magasból, hogy megmentselek a gonosz hatalmától, aki kész kioltani a bennetek megmaradt kis világosságot, és arra akar kényszeríteni, hogy éljetek sötétségben. Ne mondjátok ezért: “Senki sincs, aki megmentene, senki, aki pártomat fogná”, ne mondjátok, hogy nem kaptok segítséget! A szívetekkel hívjatok segítségül engem, és repülve jövök hozzátok…

Én vagyok a ti Barátotok!

Én vagyok az, aki titeket a legjobban szeret!
Én vagyok a Hûséges. Arra tanítottalak benneteket, hogy ne vonjátok meg a jóságot senkitõl, aki kéri. Nem tennétek meg nekem, ha azt kérném, hogy szedjétek ki a töviseket, melyek Szívemet szúrják? Ezért van szükségem jóságos lelkekre! Ma méginkább szükségem van áldozatot vállaló lelkekre, mint valaha. Maradt-e még közöttetek érzõ lélek? Közületek ki helyez engem pecsétként szívére? Közületek kinek a szíve erõsebb a halálnál?
Nem értetted még meg, hogy belebetegedtem az irántad érzett szeretetbe, nemzedék?
Nyissátok meg számomra teljesen szíveteket, nõvérem, fivérem, szeretteim, mert szájam szárazabb a pergamennél a szeretet hiánya miatt. Hagyatkozzatok rám! Miért féltek átadni magatokat? Hiszen Szent Isteneteknek adjátok át magatokat, annak, akirõl azt mondjátok, hogy szeretitek. Adjátok nekem teljesen szíveteket és mennyországgá alakítom, hogy dicsõítsetek engem, a ti Királyotokat. Ajánljátok fel magatokat Szentséges Szívemnek és dicsõítsetek! Ti mindannyian az én házam népe vagytok, és nem kívánom, hogy bárki is elvesszen. Ha bennem maradtok, élni fogtok. Továbbra is ismertessétek meg, kis bárányaim, testvéreitekkel a Szentséges Szívemnek szóló felajánlást és az Édesanyátok Szeplõtelen Szívének szóló felajánlást! Megáldalak benneteket, és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon.

Szent Édesanyánk üzenete:

Szeretett gyermekeim! Tegyetek meg mindent, amit Jézus mond nektek! Adjatok hálát Nevének hûséges szeretetéért! Emeljétek Isten felé fejeteket és ragyogni fogtok. Szegény gyermekeim! A magasból letekintek városaitokra, amelyekben nincs nyugalom, és nagy a felfordulás. Körülnézek, de nem találok elég szeretetet és nagylelkûséget. Több imára van szükségem, több nagylelkûségre és szeretetre, hogy segíthessek rajtatok. Oly kevés lelket találok, aki támogat engem imáimban. Mondjatok le gonosz útjaitokról, és éljetek szentül! Szükségem van imátokra, miként a szomjas talajnak az esõre, hogy segíthessek rajtatok, és széppé tehesselek benneteket Fiam számára. Ne késlekedjetek! Az ellenség elszánta magát arra, hogy könyörtelenül és irgalmatlanul öljön, és továbbra is kiûzze az embereket saját országukból. Rettenetes dolgokat láttam a magasból, és Szívem összeszorult. De csak akkor tudom helyreállítani az országokat és visszaállítani a békét a testvérek között, ha éberen figyeltek imádságot kérõ könyörgéseimre és áldozatot kérõ felszólításaimra. Akkor nem lenne többé elvesztett gyermek és megszûnne az özvegység is. Fogadjátok most szívetekbe üzeneteinket! Ajánljátok fel magatokat Istennek! Õ kézenfog és nevel benneteket. Szent képmásának tükörképévé fog alakítani titeket. Vele meg fogjátok tanulni: A szenvedés isteni, a megalázottságnak enyhítõ hatása van Isten szemében, az engedelmesség tetszik Neki. Vágyakozzatok arra, amit leginkább elutasít ez a világ:

Az Õ keresztjére!

Megáldalak benneteket anyai szeretetemmel.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!