A babérkoszorút elfújja a szél. A töviskoszorút a vihar sem tépi le a fejről.

A jutalom ígéretét kapják azok, akik elindulnak,
de magát a jutalmat azok nyerik el, akik kitartottak.

Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt harminc évet az életéből.

Áldott az az élet, melyből nála jobb, szebb életek fakadnak. (Ravasz László)

Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal.
Ha egyedül járod utadat, nehezen jutsz előre.
Nyiss társaid felé és ne csak füleddel hallgasd meg őket.
Adj magadból önzetlen és fogadd el a segítséget.

BOLDOG ÖREGKÖR

A legnagyobb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, ahol tenni vágyol.
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, sem reményvesztett,
Csenden viselni el a keresztet.
Irigység nélkül nézni végül
Mások tevékeny, erős életét.
Kezed letenni az öledbe,
Hagyni, hogy gondodat más viselje.
Járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.

„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”” (Mk 9,24)
A hit paradoxona… Értjük, mekkora erő, bátorság van ebben a mondatban? Valaki kimondta, s mi is megtehetjük! Az igazi Krisztus-hit hatalmas erőket mozgósít, és életünk minden területét átjárja. Az erő Krisztusé, nekünk nem kell mást tennünk, mint leborulni elé. Azt adni, azt vállalni, akik vagyunk. Hitetlen, de hitre vágyó lelkünket a kezébe tenni. Elfogadni a munkáját bennünk. Amikor elesünk, kérni, hogy segítsen fel. És hálát adni, hogy nem kell előtte másnak mutatkoznunk. Úgy szeret és fogad el, amint vagyunk – betegen, sérülten, bűneinkkel, hinni vágyó hitetlenségünkkel is. Rajtunk is tud Jézus segíteni. (Kőháti Dorottya)

Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre,
Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,
ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre.

Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.

„Jézus ezt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”” (Mt 17,20)
Szemléletes példa, mert a mustármag az egyik legkisebb méretű mag, a belőle kinövő fa pedig hatalmas. Az igazi hitből tehát nagyon kicsi is elegendő, hogy óriási dolgokat vigyen véghez. Az erős hit a természeti törvényeknél is hatalmasabb erő! Ezt Jézus bizonyította be, aki hitével legyőzte a természeti törvényeket is, gyógyított, feltámasztott, vízen járt. Ha csak egy kis hittel odamennénk Jézus elé, csodálatos megtapasztalásunk lenne! Ne restelljük, ha most csak egy pici mag van a szívünkben. Adjuk át, hogy az Úr fává növelje! Neki semmi sem lehetetlen. (Kőháti Dóra)

Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is.

„Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” (Jer 2,21)
A vetőmagokat, oltványokat korunk „vívmányaként” úgy nemesítik (sajnos nem ritkán génmanipulálják is), hogy betegségeknek egyre inkább ellenálló, egyforma, tartós és szép termést adjanak. A gondos gazda tudja, hogy a nemes, ősi fajták az igaziak, próbálja sok-sok munkával, törődéssel óvni az ültetvényeit. A vadhajtásokat időben kimetszi. Isten nagyon odafigyel ránk, és azt kéri, mi is maradjunk vele állandó kontaktusban. Nem érdemes jobb remények fejében felcserélni az igazit romlandó hamisra! (Bogdányi Mária)

Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)

 

„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Péld 4,13)
A 21. század nagy vívmánya az „élethosszig tartó tanulás”, a felnőttképzés új alapokra való helyezése. Régen nem elég már az életben való boldoguláshoz az, amit valaha az iskolában (gimnáziumban, felsőoktatásban) megtanultunk. Mindig tanulni kell, előrejutni az ismeretekben, de persze nem csupán elméleti szinten, hanem a hasznosíthatóság szintjén is. Röviden: nem elég tudni valamit, tenni, élni is kell! Vajon a hittanórákon, a konfirmációi vizsgával mi is „mindent” elsajátítottunk, és azóta is használjuk az akkor megszerezett ismereteket? Ne iratkozzunk ki Isten iskolájából, hanem legyünk és maradjunk is szorgalmas diákjai! (Bogdányi Mária)
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bölcs ember nem tér le a helyes útról


“Ne téveszd szemed elől (az én szavaimat). Engedd, hogy behatoljanak szíved mélyéig, mert életet és ragyogó egészséget hoznak azoknak, akik felfedezik azok értelmét.” (Példabeszédek 4:21-22, NLT fordítás)

Mikor azon vagy, hogy megvalósítsd a célod, az egyik csapda az életedben az a kísértés lehet, hogy “levágd az utat”, és megalkudj bizonyos dolgokban.

Az igazság az, hogy ezek az “útlevágások” csak letérítenek a helyes útról. Néha megalkuvásra hajlunk erkölcsi, etikai, szellemi vagy pénzügyi dolgokban, de néha emberi kapcsolatokban is.

Az “útlevágásaink” azonban elválasztanak minket attól, amit Isten tervez az életünkkel, sőt végül felemésztik az időnket, energiánkat, forrásainkat és a kreativitásunkat is.

Amikor “lerövidíti valaki az utat”, mindig szűklátókörűen gondolkodik. Isten azonban ezt akarja: “ne a közvetlenül a szemetek előtt lévő dolgokkal foglalkozzatok, hanem nézzetek fel és vegyétek észre, mi zajlik Krisztus körül – mert ott történnek a dolgok. Az Ő szemszögéből lássátok a dolgokat.” (Kolossé 3:1-2, MSG ford.)

Beszéljetek róla:

* Hogyan próbáltál megalkudni bizonyos dolgokban a múltban, amikor el akartál érni valamilyen célt?
* Hogyan okozhatnak a megalkuvásaink engedetlenséget Istennel szemben?

 

Az Igére fókuszálj, ne az aggódásra


“Szája mondása drágább kincs nekem, mint a napi kenyerem” Jób 23: 12/b NIV

A Biblia folyton arra ösztönöz minket, hogy azon gondolkozzunk, kicsoda Isten, mit tett, mit mondott. Lehetetlen Isten barátjának lenni anélkül, hogy tudnánk mit mond.
Nem szeretheted Istent anélkül, hogy ismernéd, és nem ismerheted Őt anélkül, hogy ismernéd a szavát. A Biblia azt mondja, hogy Isten “kinyilatkoztatta magát Sámuelnek az Igéje által.” (1 Sámuel 3: 23)
Isten még ma is ezt a módszert használja. Amíg nem töltheted az egész napodat a Biblia tanulmányozásával, addig tudsz azon gondolkozni a nap folyamán, visszaidézve azokat a verseket, amiket olvastál vagy megtanultál, és elmélkedhetsz rajta magadban.

A meditációt sokszor félre értelmezik, mint valami bonyolult misztikus rituációs gyakorlatot, amelyet elkülönített szerzetesek, és misztikusok csinálnak. De a meditáció egyszerűen csak fókuszált gondolkozás- egy képesség, amit bárki meg tud tanulni és bárhol használhatja.
Ha egy problémán gondolkozol újra és újra, azt aggódásnak hívjuk. Amikor az Isten Igéjén gondolkozol újra és újra, az a meditáció. Ha tudod hogyan kell aggódni, akkor már meditálni is tudsz. Csak el kell fordítanod a figyelmedet a problémákról a Biblia igéi felé. Minél többet gondolkozol az Isten szaván, annál kevesebb dolog miatt kell aggódnod.

Isten azért gondolt Jóbra és Dávidra közeli barátjaként, mert mindennél többre értékelték az Ő Igéjét, és egész nap azon elmélkedtek. Jób azt vallja: “Keblembe zártam szája mondásait.” (Jób 23: 12)
Amikor a Bibliádat olvasod, hallgatsz egy istentiszteletet, vagy egy CD-t, ne sétálj csak úgy el, elfeledve azt. Fejleszd ki azt a gyakorlatot, hogy az igazságot újra és újra átgondolod magadban. Minél több időt töltesz azzal, hogy átgondolod mit mondott Isten, annál inkább meg fogod érteni, az élet azon “titkait”, amit mások elmulasztanak.

 

Nézz Isten igazságai szerint a testedre!


„Az a legjobb a tested számára, ha elfogadod, amit Isten tesz érted.” (Róma 12,1 az angol kortárs bibliafordítás, a The Message alapján)

Az imádság, dicsőítés vagy igeolvasás mellett az is lelki önfegyelmet kíván, hogy gondot viselj a testedről. Isten azt szeretné, hogy 2014-ben ezen a területen is sikeres legyél.

Pál apostol azt mondja: Helyezd Isten elé áldozatként a mindennapi életed különböző területeit – az alvásodat, étkezésedet, munkába járásodat és minden programodat – az Ő segítségével! (Róma 12,1 MSG alapján)

Ha gondozod a testedet, azzal Istent dicsőíted. Sohasem késő, hogy elkezdd ezt a fontos feladatot! Mielőtt még elkezdenéd az egészséges életmódot, fel kell ismerned, hogy ez egy hitbeli lépés. Ahogy az is, amit Péter tett meg a hajóból a vízre, úgy minden egyes “hitlépés”, amelyet az egészséged megőrzéséért teszel, tovább növeli a bizalmadat Istenben. Minden lépés segít, hogy jobban bízz benne: mindenből a legjobbat adja neked. Ugyanez a bibliavers így folytatódik: “Az a legjobb a testednek is, ha elfogadod, amit Isten szán neked.”

A Biblia három fő igazságot jelent ki az egészséges életről. Ha megérted ezeket, mielőtt belevágnál, akkor teljesen meg fog változni az egészséges életről alkotott képed.

1. Isten alkotta a testünket. A Zsoltárok 139,13-ban ez áll: “Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében“. Legalább annyira a sáfársághoz tartozik az is, hogy odafigyelünk a testi egészségünkre, mint az, hogy mire mennyit költünk.

2. Jézus árat fizetett a testünkért. A Biblia ezt mondja: “Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 6,19-20) Jézus nem csak a lelkünkért fizetett a kereszten, hanem a testünkért is. Istent dicsőíted azzal, ha gondot viselsz a testedről.

3. A Szentlélek a testünkben él. A Biblia azt mondja, hogy ha hívő vagy, akkor tested a Szentlélek temploma, tehát a Szentlélek lakik benned (1Kor 3,16). Az egyik módja annak, hogy gondot viselj Isten templomáról az, ha egészségesen élsz. Ahogy az imaházat sem szeretnéd rossz körülmények között látni, ugyanígy szeretné Isten azt, hogy így tekints a testedre is.

Ha teljesen elfogadod Isten Szavának az igazságait a testedről, akkor gyökeresen megváltozott látásmóddal nézhetsz az új évre. Hitbeli lépést teszel azáltal, hogy odafigyelsz a testedre, mert Isten szemével nézel rá. Ez azt jelenti, hogy már nem azért szeretnél egészségesen élni, hogy pár évvel tovább élj, beleférj egy bizonyos ruhádba vagy hogy jobban nézz ki, hanem azért, hogy ezzel is dicsőítsd Istent.

Ez nagyon felszabadító és bátorító ok rá, hogy egészségesen kezdj élni 2014-ben!

Beszéljünk róla:

* A testünkkel kapcsolatban említett három igazság közül melyik motivál a leginkább az egészséges életre? Vajon miért az?
* Miért követel lelki fegyelmet az egészséges életmód?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

AZ EGÉSZSÉGES TANÍTÁS FONTOSSÁGA

 

„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással!” (Titusz 2:1)

Manapság az „egészséges tanítást” felváltotta az „érezd magad jól teológia”, és ez aggodalomra kell, hogy késztessen! A pilóták a fizika törvényei szerint és rögzített sza­bályokat követve repülnek; a sebészek meghatározott rend szerint operálnak. Nem örülsz annak, hogy ők fontosnak tartják a tantételeket? Egy pszichológiát tanuló diákot a hadseregben konyhai szolgálatra osztottak be. Elhatározta, hogy sárgabarack se­gítségével fogja megvizsgálni, hogy a katonák különböző csoportjai hogyan reagálnak dolgokra. Először a negatív megközelítéssel kezdte: „Ugye nem kérsz sárgabarackot?” 90% nemet mondott. Aztán a pozitív megközelítéssel próbálkozott: „Ugye kérsz sárga­barackot?” Több mint fele kért. A harmadik csoportnál választási lehetőséget kínált: „Egy tányér sárgabarackot kérsz, vagy kettőt?” Bár a legtöbb katona nem is szerette a sárgabarackot, 40%-uk két tányérral vitt, 50%-uk pedig egy tányérral. Légy óvatos: ha nincs saját biztos hitrendszered, meg fog tetszeni valaki másé! Pál így oktatta Timóteust: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem vise­lik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Timóteus 4:2-4). Amikor az érzéseid nem nyújtanak támaszt, az egészséges tanítás meg fog tar­tani, mert az egyik érzelmeken alapul, a másik Isten örökkévaló Igéjén.

 

Gondolatok a szent sátorról


„…gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve…” (2Mózes 25:2)
Az ószövetségi szentély építésekor Isten ezt mondta Mózesnek: „Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40). Akár kapcsolatot, akár karriert, üzletet, szolgálatot vagy gyülekezetet építünk, az mindig együtt jár néhány fontos elemmel. Az egyik ilyen alapelem az áldozat. A szent sátor építése ezekkel a szavakkal kezdődik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!” (2Mózes 25:2). Miért kér tőlünk Isten, aki olyan gazdag, hogy aranyból kövezhetné ki utcáit, felajánlásokat? Azért, mert csak akkor szánjuk oda teljes figyelmünket valamire, ha mi magunk is befektetünk valamit abba; akkor aztán kincsként őrizzük, első helyet kap fontossági sorrendünkben, és megvédjük mindenáron. Lelkipásztor, kérd el Istentől a tervet, aztán kérd el az emberektől a pénzt – nem pedig fordítva! Tanítsd meg népedet, hogy eszerint az alapelv szerint éljen: „Adj úgy, hogy fájjon; adj, amíg már nem érzed, hogy fáj; adj, míg jól nem esik adni!” Pál így írt a macedóniai keresztyének áldozatkészségéről: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Korinthus 8:2-5). Nos, hajlandó vagy áldozatot hozni?

„Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40)
A másik alapelem, amely az ószövetségi szent sátor építését fémjelezte: a kiválóság. Isten elítéli a perfekcionizmust*, mert az megfojtja kreativitásunkat és azt a hamis látszatot kelti, mintha semmit nem fejlődtünk volna. Jézus pedig elítélte azokat, akik azért adakoznak, hogy másokban jó benyomást keltsenek. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.” (Máté 6:2). Ha azonban emiatt azt gondolod, hogy bármit adhatsz Istennek, amihez csak kedved van, akkor nagyon tévedsz! A szolgálatban Isten azt várja, hogy a kiválóságra törekedj. Mózesnek azt mondta: „Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet… Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:3-9). Miért kér Isten aranyat? Mert ő nem fogad el holmi vacakságot, másodrendű dolgokat. Tudod, hol ült le Jézus, amikor a jeruzsálemi templomba ment? A persely mellett, és figyelte az emberek adakozását. Lukács feljegyzi: „Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.«” (Lukács 21:2-4). Add Istennek a tőled telhető legjobbat! *megszállottan, betegesen tökéletességre törekvés (korábban már többször volt róla szó a Mai Igében és a Győzelem… kiadványokban is)

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16:15)
A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Az eredeti elnevezés azt jelentette: „a találkozás sátra.” Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Mindenki saját sátrának ajtajából láthatta Istent munkálkodni. Miért? Mert Isten közöttük lakott, köztük munkálkodott. Fontos tanulság van ebben számunkra. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete, sárga vagy barna. Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…” (Máté 16:18 NIV). Arra kaptunk elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy felekezeti különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad kerítést építenünk köré! Jézus utolsó szavai ezek voltak tanítványaihoz: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15). És mit tettek a tanítványok? „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:20). Az, hogy a te gyülekezeted egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy te első osztályon utazhatsz, míg a többiek csak a poggyászkocsiban. Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsd el!

 

KEGYELEM

 

„…az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…” (János 1:16)
Isten kegyelmét ingyen kaptuk, tisztán, feltételek nélkül. Sőt, Isten sokkal elfogadóbb, és sokkal kevésbé ítélkező, mint közülünk sokan. Nem voltunk rá méltók, és nem érdemeltük meg, de mivel Krisztushoz tartozunk, „az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…”. Richard J. Neuhaus mondta: „Isten kegyelmének evangéliumát moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt, amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”
Amikor igazán megragadod a kegyelem lényegét: 1) újra értékelni fogod az Istentől kapott ajándékokat – a megváltást, a bűnbocsánatot, az élet ajándékát, az egészséget, a nevetést, a zenét, a szépséget és a barátságot. 2) Nem leszel többé annyira ítélkező, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy mit csinálnak mások. Hallottad már ezt a mondást: „Jól vagyok magammal, nincs szükségem arra, hogy mások rosszabbnak látszódjanak nálam?” Ha a kegyelemből eredő szabadság által élsz, nyugodtan tudod engedni, hogy más emberek saját maguk tervezzék meg útjaikat, és olyan döntéseket hozzanak meg, amilyeneket te talán nem hoznál. 3) Elfogadóbb leszel, és kevésbé törvényeskedő. Ahelyett, hogy a vallásos külsőségekre összpontosítanál, a hitelességet és az Isten iránti őszinte szeretetet fogod nézni. 4) Lelkileg növekedni fogsz. Dávid azt mondta: „Tágas térre vitt ki engem…” (Zsoltárok 18:20). A kegyelem kitágítja a horizontodat, így már nem fogsz tudni visszatérni oda, ahol valaha voltál.

 

 

Ne kívánd!

 

„Megláttam a zsákmány között… Megkívántam és elvettem őket.” (Józsué 7:21)

Jártál már úgy, hogy fényes papírra nyomott lakberendezési magazint nézegetve hirtelen úgy érezted, hogy az az otthon, amiért még egy órával korábban hálás voltál, olyan lepusztultnak tűnt? Vagy láttál egy ügyes autóreklámot a tévében, és a kocsibejáródon álló autó hirtelen egy roncsnak tűnt? Isten elvárja tőled, hogy legyenek céljaid, és gondoskodj a családodról, de óvakodj attól, hogy annyira megkívánj valamit, hogy megszállottja legyél, és mindenáron meg akard szerezni! Amikor Izráel támadást indított Jerikó ellen, Isten azt mondta, hogy a városban mindent el kell pusztítani; hogy lesújt a haragja a kánaániakra a bűneik miatt. De később, mikor Izráel ostromot indított Ai városa ellen, annak lakosai legyőzték őket. Józsué megkérdezte Istent, miért veszítették el a csatát, és Isten azt mondta, hogy azért, mert bűn volt az izráeliek táborában. Amikor Józsué utánajárt a dolognak, az egyik katonája, Ákán, végül beismerte: „amikor megláttam a zsákmány között… megkívántam és elvettem őket”. Amikor megpróbálta elrejteni bűnét azzal, hogy az ellopott javakat elásta a sátra alá, ez az ő és a családja életébe került.

Amikor valamit megkívánsz, megkérdőjelezed Isten hajlandóságát és képességét. Ehelyett, ha észreveszed magadon, hogy vágysz valamire, imádkozz érte, és bízz Istenben, hogy megadja neked – ha ez az Ő akarata! Közben pedig légy hálás azokért az áldásokért, melyekben eddig részesített! Watchman Nee azt írta: „Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg”. A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Tehát: „Ne kívánd!”

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Drága Istenünk, add, hogy hitünk szüntelen növekedjék, tudván, hogy te soha nem hagysz el bennünket. Ámen

Drága Istenünk! Elénk adtad az élet és a halál útját.
Segíts minket, hogy az életet válasszuk!

Drága Istenünk, mindenható Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Hálaadással megköszönjük Neked a mindennapi lelki táplálékot, amelyet szent Igéden keresztül nyújtasz nekünk. Hálával legyen tele a mi szívünk akkor is, amikor már elköltözött az örök mennyei hazába egyik szülőnk, nagyon váratlanul, emberileg ki nem számítható időpontban, a miértek helyett szeretném megköszönni Neked Istenem, hogy engedtél időt kegyelmedből, hogy édesapám velünk volt 82 éves koráig, föl tudott nevelni. Az Igét hirdethette élete utolsó percéig, hiszen akkor is, halála előtt, egy gyászoló családnak a virrasztása során hirdette a feltámadás és az élet örömhírét. Megköszönöm Neked, hogy Ő lehetett az édesapám, akitől mindig csak tanultam és együtt tanult velem kisdiákként, majd később legátusként, segédlelkészként kísérte és segítette a nem könnyű missziós munkámat. Áldott légy Jézus Krisztus, aki miérettünk nemcsak testet öltöttél, szenvedtél, meghaltál a mi bűneinkért, hanem feltámadtál, hogy örök életünk legyen, ez az öröm már kezdődjön el itt a földön, Igéd szorgos hallgatása, megtartása, nevedről való tanúbizonyság által.
Megköszönöm naponként a gyermekeimet Istenem, akik ajándékok Tőled, azt a rövid földi időt, amelyet nekem szántál, hogy édesanyaként én neveljem, szeressem, gondozzam őket, úgy tudjam betölteni, ahogy Te kéred az evangéliumban tőlünk. Köszönöm Istenem a szüleimet, hogy éppen ők és őáltaluk formáltál. Az édesanyámat, aki robotolt, hajnaltól késő estig, hogy nekünk mindenünk meglegyen, aki ma is nemcsak szeret, de úgy imádkozik érettünk, hogy meghallgattatik a kérése. Jézus, neked oly fontos minden ember élet ezen a földön, kérlek, támogasd és karold fel azokat az iskolákat, ahol Te vagy jelen, Rólad elmélkednek és szeretnek téged, függetlenül attól milyen felekezetű. Imádkozom a Nepomuki Szent János római katolikus iskola áldott tevékenységéért, áldd meg tanítóit, tanárait, diákjait, nemcsak az ökumené szent jelével, nívós és széphírű tevékenységgel, hanem sikeres és boldog gyerekeket neveljenek e mai széteső társadalomnak, örök példát mutatván!
Békét és nyugalmat árasztasz a szívembe Istenem, a Te Igéd nekem a sötétben szövétnekem. Ne hagyd el, segítsd és támogasd a magyar nemzetet. Áldlak és magasztallak, mindörökké! Ámen

Drága Istenünk, nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük, ahogyan a mindennapi eseményeken keresztül munkálkodsz életünkben. Ámen.

Drága Istenünk, segíts, hogy minden cselekedetünkben Jézus Krisztushoz legyünk hasonlóak. Bocsásd meg, amikor nem gyermekeidhez méltóan élünk. Ámen

Drága Istenünk, segíts hinnünk igédben, és engednünk, hogy életünk minden területére hasson. Szeretnénk mindenben engedelmeskedni neked, még anyagi életünket is szeretnénk fennhatóságod alá rendelni. Segíts, hogy pénzügyeinket is úgy rendezzük, hogy tudjunk visszaadni abból, amit tőled kaptunk! Ámen.

Drága Istenünk, segíts minden döntésben a te akaratodat keresnünk, és bíznunk a te vezetésedben. Ámen

Drága Istenünk, tölts meg minket keresztyén testvéreink iránti szeretettel, és minden ember iránti szeretettel. Mentő, cselekevő szeretettel. A Te szereteteddel. Ámen

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A LÉLEK A MI SEGÍTSÉGÜNK

  “Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8:26)

A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a Lélek esedezik értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. “A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek”; és a Lélek – mivel Ő is Isten – tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe. “Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11)
Ha Isten tanít bennünket, akkor az ő kinyilatkoztatott akaratával összhangban fogunk imádkozni, és úgy, hogy az általunk nem ismert akaratának alávetjük magunkat. A drága Igére hagyatkozva Isten akaratával összhangban kell imádkoznunk, bízva abban, hogy Krisztus nemcsak tanítványaiért, hanem tanítványainak is adta önmagát. Az Írás kijelenti: “rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket”. (Jn 20:22)
Jézus arra vár, hogy rálehelhessen tanítványaira, nekik adhassa megszentelő Lelkének ihletését, és éltető befolyását önmagából lelkükbe tölthesse. Szeretné megértetni velük, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak. Életük nem lehet megosztott. A hírnökökben Krisztusnak kell élnie, neki kell munkálkodnia képességeiken keresztül, és neki kell cselekednie adottságaik által. Akaratukat alá kell vetniük az Ő akaratának. Lelkétől áthatottan kell cselekedniük, hogy többé ne ők éljenek, hanem éljen bennük Krisztus. Jézus szeretné elméjükbe vésni azt az ígéretét, hogy Szentlelkének adománya által az Atyától kapott dicsőséget adja nekik, hogy Ő és népe egyek legyenek Istenben. Utunkat és akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának, tudván hogy az szent, igaz és jó. (Signs of the Times, 1892. október 3.)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Menekülsz Isten elől?

„El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön…” (Jónás 1:3)

Ninive körülbelül 550 mérföldnyire keletre volt Jónástól. Tarsís 2500 mérföldnyire nyugatra. Ahelyett, hogy 550 mérföldet ment volna Isten akarata szerint, Jónás úgy döntött, hogy inkább 2500-at megy az ellenkező irányba. Tettél valaha ilyet? Isten azt mondja: „Menj ide!”, de te inkább oda mégy. A rossz hír az, hogy ilyenkor nem csupán 2500 mérföldet kell megtenned visszafelé, de azt az 550-et is, amerre először küldött Isten. Sőt, bármikor futsz is Isten elől, mindig meg kell fizetned az árát. „…talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt…” (Jónás 1:3). Ha Ninivébe mégy, abban az a jó, hogy Isten állja a költségeket. Ha Tarsísba mégy, neked kell fizetned a számlát. Nagyon sokan hatalmas árat fizetünk a tarsísi utakért, miközben, ha Isten útját választjuk, ő állja a számlát.

Figyelj meg még valamit: ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal nem csupán magadat zavarod össze, hanem a körülötted lévők életét is. Azok a szegény tengerészek nem kértek Jónás problémáiból, mégis megkapták. Te is összezavarod mások életét a lázadásod miatt? Gondold végig: ha a szél, a tenger és a cet is Istennek tartozott engedelmességgel, mik voltak Jónás menekülési esélyei? Jónás nem fordult vissza, amíg el nem nyelte a tenger és a cet, és sokan közülünk nem kezdik el a helyes dolgot tenni, amíg minket is el nem borítanak a dolgok; amíg Isten nem hagyja a körülményeket olyan rosszra fordulni, hogy Hozzá fussunk, ahelyett, hogy Előle futnánk, mert már nem maradt más lehetőségünk. Nos, szól ma hozzád Isten?

„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1)

Jónás komolyan imádkozott a cet gyomrában; megbánta előítéleteit, és megtanulta szeretni azokat az embereket, akiket korábban megvetett. Ott dőlt el, hogy hajlandó olyan dolgokat prédikálni az embereknek, amiket azok nem szeretnek hallani. Figyelj meg még valamit: Isten nem lépett közbe, amíg Jónás meg nem tért. A legtöbben azt szeretnénk, ha Isten mozdulna, mielőtt még mi mozdulunk. Nem, Jónás cselekedett, és aztán erre Isten válaszolt; parancsot adott a cetnek, és az kiköpte Jónást a szárazföldre, ahol a szökevény próféta útbaigazítást kért Ninive felé. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzuk helyre a kapcsolatunkat, hanem átlépünk a következő házasságba. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzunk rendbe a dolgainkat, amíg ötvenévesek nem leszünk. Néha a lázadó lelkületünk miatt sokáig tart leküzdeni szenvedélyeinket, függőségeinket, pedig sokkal hamarabb is megbirkózhattunk volna velük. Jónáshoz hasonlóan el kell jutnunk a mélységekig. De bármibe is kerül, Isten el fogja végezni. Elmehetsz Ninivébe magadtól, vagy Isten visz el oda. De könnyebb, ha elsőre engedelmeskedsz.

Jónás története bizonyítja, hogy az Úr a második lehetőségek Istene. „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1). Jó hír: bár menekültél Isten elől, az életed hajótörést szenvedett, és úgy érzed, mindjárt megfulladsz, Isten megszabadít és helyreállít, ha hozzá fordulsz. Második lehetőséget ad a házasságodban, a szolgálatodban vagy a hivatásodban. De van egy feltétel: Isten nem fogja meggondolni magát, és nem fog alkalmazkodni ahhoz, amit te akarsz, tehát neked kell megváltoztatni a gondolkodásmódod és viselkedésed, és azt tenned, amit Ő mond. Rendben?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Január 18.

Ugyanazokat szenvedtétek

“14Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.” (1Thesszalonika 2,14)
Pál apostol a Krisztusban való hit bizonyítékának tartja azt, hogy a thesszalonikai hívőknek szenvedniük kellett hitükért a honfitársaiktól. Ezt először a Júdeában lévő – tehát az első – keresztyén gyülekezeteknek kellett megtapasztalniuk. Őket a zsidók, vagyis saját honfitársaik üldözték. A Thesszalonikában élő hívőknek is a saját honfitársaiktól kellett elszenvedniük hasonlókat. Így van ez ma is bármilyen etnikumhoz tartozók körében, ha az evangélium teret nyer, és hívővé lesznek emberek. Pál apostol missziós útjai alkalmával így “vigasztalta” az újonnan megalakult gyülekezetek tagjait: “maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (ApCsel 14,22). A hívőket ért bántalmazások oka az, hogy ők “idegen test” ebben a világban: “Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való” (Jn 17,16). A Krisztust követő hívő élettel együtt jár a szenvedés. Ez fokozottabban jelentkezik a küldetés útját járó tanítványok életében: “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (Jn 15,20). Sőt Jézus boldognak mondja az őérette üldözéseket szenvedő tanítványait, és bőséges jutalmat ígér nekik (Mt 5,10-12)! Fegyverkezzünk fel tehát azzal a gondolattal, hogy “mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12)! /SzT/
Szlovák Tibor

A hozzánk közel levő Isten

“1Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak benneteket, és cselekedjetek azok szerint, hogy élhessetek, és hogy bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek. 2Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3Saját szemetekkel láttátok, mit tett az ÚR Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az ÚR, mindazokat, akik Baal-Peórt követték. 4De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek. 5Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. 6Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!” (5Mózes 4,1-8)
A törvény megismétlése könyvében Mózes azzal tanítja, figyelmezteti és bátorítja népét, hogy Isten nagyon közel van hozzájuk. Azt is kérdezi tőlük, hogy “Melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr…?” (7. v.). Három dologgal bizonyítja Mózes ezt az állítását. Első: az Isten által adott törvények rendkívülisége (8. v.). Második: a Baál-Peórral történt affér (4Móz 25,1-9) után kik haltak meg és kik maradtak életben? “Akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek!” (4. v.) Harmadik: Isten mindig közel van hozzájuk, valahányszor kiáltanak hozzá. (7. v.). A 73. zsoltárban azt mondja Ászáf: “De nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73,28). Hiába volt a többi – Izrael körüli – nagy nemzetnek panteonja (bálvány isteneik szobraival teli templom), akkor sem tapasztalták meg azok közelségét, segítségét a mindennapi életükben. Izraelnek nem volt egyetlen istenszobra sem, de mégis beszélt hozzájuk Istenük, ők is kiálthattak hozzá bármilyen helyzetben, és ő meghallgatta őket. Hozzánk is ilyen közel van Isten, ha megmaradunk igéjében, és ha rendszeresen imádkozunk hozzá. De vajon tudod-e, hogy mit jelent egy ember számára Isten közelsége Jézusban?! /SzT/
Szlovák Tibor
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Az életért.

A mai nap imádsága:
Uram! Lassan láthatóvá válik , hogy önzésünkkel mivé tettük teremtett világodat. Elfordultunk Tőled, megtagadtuk életet védő törvényeidet. Kérünk, adj nekünk mégis lehetőséget, hogy Feléd fordulhassunk! Ámen
Eltörölt az Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat.
1 Móz 7,23a
Úgy tűnik, hogy az ember sosem értett a szóból… Az ember megkapta Teremtőjétől azt a képességet, hogy értelme révén felismerje mi a jó és rossz, történelme mégis a rossz megcselekvésének és a jó elmulasztásának történelme. Mikrokozmosztól a makrokozmoszig – bárhol is állunk és vizsgálódunk – Istennek törvénye tükröződik, azt megkerülni, kijátszani nem lehet, ha mégis megpróbáljuk átlépni a megszabott törvényi keretet, büntetés a következménye.
A görög istenségek – homéroszi tolmácsolásban – intrikusan szövögetik nagyon is emberi terveiket, melyek alakulásánál, ütközésénél az ember értetlenül áll: Miért kell éppen neki elszenvednie az istenek szeszélyes hatalmi harcainak következményeit? Ezzel ellentétben, a Biblia arról szól, hogy az Istentől (vagyis a rendtől) elfordulásnak mindig megvan a következménye – az özönvíz történetéből idézett mai mondat is erről tudósít. Régi felismerés: Isten időről-időre megítéli a világot. Nem azért mert már nem bírja tovább nézni az ember gonoszságát, ha Isten – márpedig az! -, akkor nem is gondolkodhat úgy mint az ember, hanem azért, mert betelt a teremtettségi mérték pohara…
Fotorealisztikus könyvek illusztrációi, számítógépes filmek megdöbbentő animációi vizionálják a világvégét… Kénköves esőt a Földre zúdító angyalseregek pusztítják, mindazokat, akik nem ismerték fel az Istent… Érdekes elképzelések, melyek szektás naivitása azt sugallja, hogy az “igazak” viszont érintetlen szemlélődőként élik át a végidőket… Az apokaliptikus borzalom éppen az, hogy mindenki pusztul! Nemcsak a bűnös ember, hanem vele együtt az “ártatlan” életek milliárdjai is – legyenek azok bármilyen biológiai szinten… Így történt ez Noé napjaiban, s ha egyszer “borul a kehely”, akkor hasonlóan történik az idők végezeténél is.
Isten igazsága, hogy magunkkal büntet minket, s magunkkal is jutalmaz meg. Beláthatnánk mindezeket, ha nem torzítaná látásunkat naponként megújuló önzésünk szemüvege. Az evangélium éppen arról szól, hogy nincs szükségünk egybemosódó színkavalkádra, hogy izgalmas legyen az életünk, ami igazán kívánatos mindannyiunk számára, hogy egyszer, végre tisztán lássunk. Akkor miért törölgetjük azt a szemüveget? Dobjuk el, hogy végre megláthassuk Isten teremtettségének szépségeit, addig, amíg a “gonosz idő” engedi…

Elvárások…
A mai nap imádsága:
Istenem! Elvárásaim vannak önmagam felé, s mindenekelőtt sokat várok másoktól. URam, szenvedek is emiatt eleget, s nem tudom hogyan változtassak mindezen… Kérlek segíts át gyötrő pillanataimon, hogy felismerjem az adott helyzetben akaratodat, s kegyelmed révén békességet nyerjek, s örömmel szeressem embertársaimat! Ámen

 

Majd hozzátette Jézus: “A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;”
Mk 2,27
Sokan azért nem kívánnak istenes elkötelezettségben élni, mert – így vélik -, a “hívő” embernek semmit sem szabad. Először is: mindent szabad neki (is), de ahogyan Saul-Pál helyesen mondja: “Mindent szabad nekem, de nem minden használ.” Ugyanakkor tényleg vannak felekezetek, ahol az előírásoknak/elvárásoknak se szeri se száma, de ez a fajta vallásosság bár sok-sok jelzőt vonzhat magához, de egyet bizonnyal nem, hogy: krisztusi…
A törvényeskedés ugyanis a kicsinyesek, a szűklátókörű önzőek tulajdonsága. Az ilyen emberek rettenetesek, mert csak két színt ismernek: feketét vagy fehéret. Jóllehet emberlétünket, életünknek tartalmat adó kapcsolatrendszerünket az átmenetek sokszínűsége jellemzi, ők azonban csak isteninek vagy ördöginek ítélik meg a dolgokat. Jellemző rájuk, hogy kihívóan kritikusak másokkal, de önmaguk botlásaival szemben messzemenően elnézőek (többnyire az ördög mesterkedéseire fogják) s látványos, hitbuzgó élettel próbálják palástolni súlyos karakterhibáikat. Nagylelkűek a közösből, de ők maguk nem szívesen vállalnak áldozatot a közért… Életük imázsára kínosan ügyelnek, de valódi családi életük, az otthoni, a négyfalközötti maga a pokol… Sajnos ilyen “jó hívő testvérek” miatt kritizálják sokszor a keresztényeket – s bizony joggal.
A keresztény ember szabadsága azonban egészen másról szól! Ha megnézzük ősi szabadság szavunkat, két szót fedezhetünk fel benne: szab és ad. Ki a szabad? Aki életét Istenhez szab-ja, vagyis az örök értékekhez igazítja, az ilyen ember képes valóban ad-ni, ráadásul a legtöbbet önmaga végességéből: az idejét. Aki időt, ad, az mindent ad! Az meghallgat, az odafordul, az építően segít, mert a dolgok helyes alakulásához mindig idő kell! Rendelt ideje van ugyanis mindennek! Isten országának eljövetelét pedig különösen nem lehet siettetni semmiféle nagy emberi elhatározással, buzgósággal… Ha lehetne, akkor nem lenne kegyelem a kegyelem. Ennek ellenére mégis sokan vannak, akik azt gondolják, minden baj oka a szombatnap megtartásának hiánya.
Márpedig Jézus URunk szombaton is gyógyított, jelezvén hogy Isten szeretete szombaton sem “szünetel”, Ő folyamatosan ad. Ha a JóIsten nem adna a nekünk “kegyelmet, kegyelemre” – még “álmunkban is eleget” -, akkor már rég nem is lennék. Nincsenek tehát “tiltott” napok, melyeken ezt vagy azt nem lehet tenni. Mindent lehet minden napon tenni, ami szeretetből fakad! Az élet szentségét ugyanis nem a törvény betűje, a szép gondolatok, hanem a megélt szeretet adja.

Aki felismeri isteni küldetését önmagában, s szeretni kezd, annak életében gyümölcsök teremnek: lelki nyugalom, harmonikus emberi kapcsolatok, biztonság és függetlenség, bizalmon alapuló együttműködés, kiegyensúlyozott szexualitás, s egészséges önbizalom. Ha ezeket a gyümölcsöket soha nem termi meg életünk fája, akkor bizonnyal “melléfogtunk” mert nem Teremtőnket, hanem önmagunkat imádtuk, de akkor meg is kaptuk “jutalmunkat”, hiszen odaveszett hívő életünk lényege: a lelki nyugalmunk…

 

Krízis

A mai nap imádsága:
URam! Adj békét mindenkinek! Ámen

Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával..
Lk 12,51-53

“Áll a bál”…”balhé van otthon”… ismerős kijelentések, nemcsak a szappanoperák művilágából, de a mindennapokból is. Hétköznapi egyszerűségű, már-már definíciószerű tömörséggel megfogalmazott tőmondatok, “hangulatjelentés” arról, hogy “mi is van?” -, s tényleg, most akkor “Mi van?” Közhelyesen szólva “az van”, hogy a családok krízisben vannak… Megítéli ezt az ősi “intézményt” a kor, amiben élünk, s persze a (még)családban élők is értékítéletet mondnak egymásról.

Jézus URunk – Ő maga mondja, s tényleg így is van – konfliktus-helyzetet teremt “jelenlétével”. Egyrészt a krisztusi igazságok megnyilvánulását nem szeretik az emberek, csak a féligazságokat. A teljes igazság elől elrejtik magukat, mert az olyan erős, hogy változásra(!) kötelezi az embert. Az ÚRIsten krízis-igazsága mindig kettős: megmutatja azt, hogy hol tart az ember az “itt és most”-ban és megmutatja az út a végét is, ahová juthat az ember, ha továbbra is ezt az utat járja…

Jézus URunk – az Istennel való megbékélés Követe – nem lélekgyújtogató forradalmárként munkálkodott, hanem Tanítóként, hogy követői is békességet teremtők legyenek. Sokan még is azt gondolják, hogy törvényszerű, hogy Jézuson megbotránkozzanak… Az emberek azonban nem Jézusban(!) botránkoznak meg, hanem a jézuskövetők életén, akik magukat ugyan a Mester tanításának képviselőinek tartják, valójában mégsem azok, mert életvitelük, gondolkodásuk nem az isteni szeretetet tükrözik. Azon még senki nem botránkozott meg, ha szépen él egy család, ha tiszta és rendes a ház, ha szeretetben növekednek a gyerekek, de az valóban vérlázító, ha kifelé ugyan azt mutatják, hogy csupa szeretet, békesség és jóság honol a családban, valójában pedig viszályok és erőszak tombol… ez ugye a kép-mutatás klasszikus esete… más képet mutat(nak), mint ami a valós… hogy van képük hozzá!

Akkor miért van mégis Jézus miatt meghasonlás egy családban? Mert az önzetlen, áldozatkészen szerető, jézusi értékeket követő családtag szeretete tükröt tart a többieknek, s kiderülnek az igazságok: az, hogy féligazságokkal nem lehet gyereket nevelni, lózungokkal nem lehet jövőt építeni, hogy merev, ultra-tradicionális elvekkel nem lehet sikeresen munkálni sem a kis-, sem pedig a nagy-közösségbe való integrálódást/betagozódást. Kiderül, hogy a szeretetnek csak egyetlen útja lehetséges, az amit Isten ajánl, mert az mindenkit véd, s mindenkinek méltóságot, életszentséget kölcsönöz…

Lélektörvények…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne kövessek el több oktalanságot az életben, mint amennyire szükségem van, hogy felismerjem akaratodat! Ámen
Ő pedig ezt mondta nekik: “Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”
Lk 16,15 és 18
Fájdalommentes, már-már “baráti” válás? – Ez bizony illúzió! Válóperes ügyvédek és bírók a megmondhatói, akik naponta találkoznak az “élet valóságával”, hogy mi mindenre is képes elkeseredésében az emberfia vagy emberlánya… Therapeutáknál telesírt zsebkendők, barátnők könnyes vállai a tanúi annak, hogy a válás bizony rettenetesen fáj! S akkor még nem is említettük azokat, akik mindig a legnagyobb árat fizetik a szétszakadt családban: a gyermekekek. Utólag persze már mindenki nagyon okos, s ennek hangot is ad, hogy a kapcsolatnak – emberi szemmel nézve -, már az elején sem jósolt nagy jövőt senki, de már ahogyan Moliére i s megfogalmazta: “Mert ilyen a szerelmes: szeme nem lát hibát /S tündöklő hattyúként imádja a libát.” S jóllehet a barátok, barátnék ilyetén hallgatása nagyon beszédes, de ki veszi ezt észre a nagy rózsaszín vakságban?
A vak szerelem tényleg ilyen, de a valódi szerelem, amelyet a szeretett társ, a “nagy Ő” valódi és nem képzelt egyénisége kelt, egészen más: tartós, sohasem hal meg; idő, távollét, akadályok, ha át is alakítják (szeretetté, megbecsüléssé), nem sorvasztják el. Megőrzik a szív, a lélek legtitkosabb rejtekeiben valahogy úgy, ahogyan evangélikus Mikszáth Kálmánunk Olej Tamása, aki 16 évvel felesége halála után az asszony hangját hallja az erdő fáinak susogásában… A tiszta szerelemnek legfontosabb ismérve idővel mindig a felszínre kerül: ez pedig a hatása. Az igazi egymásra találásban a szerelmes lelke megtisztul, közönséges embereken nemes tulajdonságok jelei mutatkoznak meg!
A gond csak az, hogy, amit Isten egybe/rendelt-, szerkesztett, azt ember ne válassza szét, ne bírálja fölül! Isten ugyanis megteremtette a világmindenséget az Ő bölcs rendelése szerint, mindennek szilárd alapot vetett, mindent odaajándékozott az embernek – S mi lenne a legnagyobb ajándék az életünk és az alkotás örömén kívül, ha nem az, hogy egymás ajándékai lehetünk? – hogy óvja, vigyázzon rá, sőt még azt is mondta: “Íme mindez igen jó!” -, s erre pedig azt mondja az okoskodó, öntelt ember: “Nem jó! Én nem így akarom! Nekem más kell!” Még a régi népi bölcsesség is azt mondja, amikor a vásári forgatagban megszédült, de hazaérkezésre már kitusztult elméjű/lelkű legény keserű csalódottságában azt mondja: “Édesapám! Én nem ezt a lovat akartam!”… Az apa pedig csöndesen csak annyit válaszol erre: “Édes fiam, akkor meg minek ültél rá?”
Isten nem erőszakos, hanem szelíd, s nagyra “értékeli” az önkéntességünket – ezért is kaptuk tőle a választás szabadságát -, s így azt mondhatná: Jól van ember, tedd amit jónak látsz a te szemeddel, de a törvényemet nem változtatom meg a kedvedért, mert az úgy jó, ahogyan van! S ha belegondolunk: tényleg eléggé nagy balgaság a teremtmény részéről, ha felülbírálja Teremtőjét…
S az oktalan ember elindul a magaválasztotta új, s izgalmakkal teli útján, s azt hiszi, hogy mindent hátrahagyott… Jó lenne, de nem így van! Az emlékek – a jók is, meg a rosszak is – ott maradtak a lelkében, s majd a legváratlanabb pillanatokban törnek elő! (Ez is isteni törvény.) Hiába a hangzatos életfilózófia, a csalóka élmények gyorsan tova-illó visszajelzései, ami rombol az az Isten előtt utálatos, s ami épít, s növel – az pedig mindig kedves az ÚR előtt. Ha nem így lenne, akkor semmi értelme nem lenne se emberi küzdelmeinknek, se hitbéli fejlődésünknek.
Közhelyes, de igaz: mára nagyot fordult a világ! Egyre többször hallani manapság, hogy nem a férfi bocsátja el feleségét, hanem fordítva! A válás oka mindig egy és ugyanaz: a hiány! Ez megmutatkozik, karekter-sérült jellemben, amit a hétköznapok sodrásában egyszerűen nem lehet hosszútávon elhordozni. A megoldás ősidők óta ugyanaz: meg kell változni. Ez a folyamat azonban csak kicsiny részben irányatható kívülről, az eredményt hozó változás az mindig belülről, a lélek mélyéről indul el, onnan, ahol az Isten lelke is meg-megmozdít minket. Itt azonban már nem a “Hogyan?” a fontos, hanem az, hogy működik…

Lelki dolgaink…

A mai nap imádsága:

Uram! Te vagy az út, add hogy lássam, hol kanyarogsz életemben!

 

Ennyire esztelenek vagytok? *Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? “
Gal 3,3a és 4a
* 3b nincs kijelölve az Útmutatónkban
lsten gondviselését megtapasztani a legnagyszerűbb dolog, ami történhet velünk életünkben… Amikor megtaláljuk hozzánk illő társunkat, amikor gyermekeink születnek, amikor egészségesek vagyunk és dolgozhatunk, egyszerűen; amikor úgy érezzük: De jó is élni! Annak ellenére, hogy igen gyakran megtapasztaljuk Gondviselőnk életünket hordozó jóságát, mégsem úgy élünk, ahogyan az kívánatos lenne. Szeretnünk kellene másokat, s önmagunkat szeretetével vagyunk elfoglalva. Távlatos célokra kellene figyelnünk, s mi apró-cseprő ügyeinkbe gabalyodva fel sem emeljük a tekintetünket. Igaz az apostol szava: esztelenek vagyunk!
De ennyire? Megtapasztaltuk a jót, megéltük az Isten elfogadását, kinyílt előttünk a lélek-, az Isten-világa, s úgy gondolkodunk továbbra is az életről, mintha az csak a halálig tartana, mintha az Isten nélkül is “működtethető” lenne… Márpedig Isten gondoskodik arról, hogy jeleket adva nekünk észhez térjünk. Egy egy próbás életszakaszunk, betegség, veszteség mind-mind lehetőség arra, hogy visszatérjünk Őhozzá, s beismerjük csöndben: egyedül nem megy. Amit egyesek a kudarc beismerésének tartanak, az a keresztény ember számára az Istenhez-tartozásának csöndes megvallása: bizonyságtétel, Isten az Isten, s mi pedig halandó és esendő emberek vagyunk.
Aki lelki életet akar élni, az nem gondolkodhat “agyagba-ágyazottan”: anyagiasan, mert aki csak materialistán akarja megérteni az életet, az pont azt nem érti meg belőle, ami a lényeg: a világ nem anyagi, hanem isteni természetű! Ezért ennyire komplex, s ezért vagyunk ennyire különös teremtmények, mert bennünk is ott lakozik a továbbélő isteni rész. Nagy dolog az élet, de mégnagyobb annak tudomásul vétele, hogy életünkben és halálunkban is Istenéi vagyunk…
Szolgálat…
A mai nap imádsága:

Uram! Tedd késszé szívemet, élesítsd szememet, hogy meglássam akaratodat, s szolgálhassak ott, ahová állítottál!
Ámen

Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.
1 Tim 3,13
Az élet – így a mai bölcsek -, az mindig improvizáció, prezentáció, s kommunikáció. Bölcs ugyan messze nem vagyok, de megtoldanám még egy fogalommal: a kooperációval. Az együttműködés készsége olyan erény, amit ha nem tanul meg az ember életének feléig gyakorolni – ez manapság 35-40 év -, akkor gyaníthatóan később sem fogja, ha csak nem szól közbe az isteni kegyelem. A kooperáció, azaz co-operatio, szó szerint a másikkal együtt végzett munkát jelenti. Lehet, hogy hierarchikus rendszerben állunk, de az elérendő cél szempontjából nem az egyéni státusz, hanem a hatékonyság a fontos. Hogyan válhatok Isten, s felebarátaim számára hasznos segítséggé?
A válasz igen egyszerű: ha szolgálok. Manapság a “szolgálat” szó hallatán többnyire a szolgáltatásra/service gondolnak. A szolgáltatási kultúrák különböznek, s annál magasabb szintű, minél kevésbbé kiszolgáltatottak az abban résztvevő felek. Ez azt jelenti, hogy jól szolgálni csak az tud, aki munkáját méltósággal végzi. Luther Mártonunk így fogalmaz: “Nem vagyok szolgája senkinek” – azaz nem vagyok alávetve senkinek -, “szolgája vagyok mindenkinek!” – azaz Krisztus alatt (sub Cristo) szolgálatában állok mindenkinek. A méltóságunkat pedig nem kiérdemeljük, azért nem kell harcolnunk, azt kapjuk. Odaföntről, azáltal, hogy megszületünk, Isten akaratából embernek… Isten képének hordozói vagyunk még akkor is, ha ezt a képet bepiszkítjuk, sőt olykor-olykor szinte a felismerhetetlenségig összemaszatoljuk.
Aki jól szolgál, az szeretetből végzi a feladatait, s nem fárad meg, csak elfárad, hiszen ő is csak ember. Aki kiszolgál, az kényszerűen lemond szabadságáról valamilyen számára fontos cél érdekében, az bizony hamar kifárad, sőt “belefárad”. Társadalmunk általános fáradtsága elsősorban nem a test teljesítőképességének csökkenéséből, hanem a lélek “eltunyulásából” ered. Akinek lelkét a Lélek frissíti, az nemcsak “szárnyra kell mint a sas”, de szép tisztességet is szerez magának. Az Istenben derűs lelkek köré szívesen odagyűlnek az emberek, mert a másoknak méltósággal szolgálás nemes gesztusa emeli a másikat is, míg a szolgáltatás is vonz, de sajnos csak úgy mint az éjjel vakítóan vílágító lámpa, melyhez hozzácsapódnak az esztelen rovarok milliói…
Aki szolgál, az hitben jár, de egyúttal hitet is közvetít. Hogyan? Ha rálép az egyetlen békességgel járható útra, a kooperáció útjára… azaz, az ember “együttmunkálkodik” Teremtő Istenével.

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Amint az Atya szeretett engem… 365 gondolat a papság évére

A szeretet arcai


A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz,
a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Éljetek egyetértésben.
Ne legyetek fennhéjázók,
hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.
Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek.
Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

Róm 12,10.15-17.

 

A termékenység forrása

 

Igazi misszionáriusaink közül soha senki sem merészkedett misszióba anélkül, hogy előtte elmélkedéseiben el ne mélyítette volna az isteni Megváltás misztériumát. Ahogy a megváltás nem valósulhatott meg Jézus keresztje nélkül, ugyanígy nem is képes folytatódni a lelkekben Jézus apostolainak keresztje és szenvedése nélkül.

Ebben a kérdésben a mi Urunkkal azonos érzéseket kell táplálnunk magunkban, ha az ő hiteles és igaz küldöttjei akarunk lenni. „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt … (aki) kiüresítette önmagát (és) … engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig, (hogy) megdicsőítse az Atyát (és megváltsa a lelkeket)” (vö. Fil 2)

Az utódok nem születnek fájdalom nélkül. Jézus a kereszthalálával szült meg minket az örök életre, Mária pedig a kereszt tövében lett a mi édesanyánk. A természetfeletti rendben a fájdalom, és gyakran a halál is, a termékenység forrása.


Boldog Paolo Manna

 

Mindent egyesíteni a Szentháromságban

 

A papnak utánoznia kell az Atyát, minthogy ő maga is atya legtisztább termékenységében és a lelkek iránti szeretetében. Igazi atyaként – a mennyei Atya képére, akinek gondolatában az ő hivatása is született.

Utánoznia kell a Fiút, aki Én vagyok, a megtestesült Ige, azáltal, hogy Belém alakul át. Ez nem csupán az én utánzásomat jelenti, hanem, hogy az én tökéletes képmásom lesz. Így megdicsőíti az Atyát élete minden cselekedetében és lelkeket ajándékoz Neki a Menny számára. Utánoznia kell a Szentlelket is, szeretetként, a szeretetet terjesztve, oly módon, hogy a lelkek beleszeressenek a Szeretetbe. A szeretettel egyesülve, a szeretettől áthatva kell terjesztenie az Igét, a szeretet által kell tanúságot tennie róla, és egyesítenie minden lelket a Szentháromságban, aki egészen szeretet: föl sem bírjuk fogni minden következményét annak, amit ez jelent.

Egység: szolidaritás az ítélkezésben, a gondolatokban, a döntésekben, miközben egyesít mindent: értelmet és szívet a Szentháromságban.


Conchita Cabrera De Armida: Krisztus papjai

 

Neked ajánlom lelkemet

Atyám,
átadom magamat Neked,
tégy velem
tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást
nem kívánok, Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

Charles de Foucauld

Tágítsuk ki a szívünket

 

Ki kell tágítani a szívünket Jézus Szívének mértékére. Micsoda munka! De ez az egyetlen szükséges dolgunk. Ha ezt megtettük, mindent megtettünk.

Mindenkit, aki a közelünkbe kerül, úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szereti. És mivel az időben élünk, egyszerre egy felebarátunkat szeressük, ne maradjon a szívünkben a másik testvér iránti érzelem maradványa egy korábbi találkozásból. Így maga Jézus az, akit szeretünk mindenkiben. De ha visszamarad valami maradvány, az azt jelenti, hogy az előző testvért magunkért vagy magáért szerettük, nem Jézusért. És ez itt a baj.

Legfontosabb az, hogy megőrizzük magunkban Isten tisztaságát, azaz olyannak őrizzük meg szívünkben a szeretetet, ahogy Jézus szeret. Tehát ahhoz, hogy tiszták legyünk, nem kell kifosztani a szívünket, és elnyomni benne a szeretetet, hanem ki kell tágítani Jézus Szíve szerint, és szeretni mindenkit. Amint a földön található milliónyi szentostyából elég egy, hogy Istennel táplálkozzunk, éppúgy elég egyetlen testvér – az, akit Isten akarata mellénk ad –, hogy közösségre lépjünk az emberiséggel, a Misztikus Krisztussal.


Chiara Lubich

Kategória: Idézet, Napi | Szóljon hozzá most!

Amint az Atya szeretett engem… 365 gondolat a papság évére

Az Egyház, az időben létező Szentháromság

 

Isten nem azért teremtett bennünket, hogy megmaradjunk a természet korlátai között, és nem is egyedüllétre szánt. Azért alkotott, hogy együtt vezessen be minket háromságos Életének ölére. Jézus Krisztus azért ajánlotta fel áldozatul önmagát, hogy eggyé tegyen minket az Isteni Személyek egységében.

Így kell megvalósulnia minden létező „Krisztusban mint Főben történő újraegyesítésének”, „újjászületésének” és „beteljesedésének”. Mindaz, ami ettől el akar vonni, félrevezetés.

Létezik egy „hely”, ahol már itt a földön elkezdődik mindenek egyesítése a Háromságban. „Isten Családja” ez, a Szentháromság misztikus kiterjedése az időben, amely nemcsak fölkészít minket erre az egyesítő útra és megadja nekünk a teljes bizonyosságot, hanem annak már most részesévé is tesz. Csak egy teljesen „nyitott” közösség tudja betölteni legbensőbb vágyainkat, és itt teljesedhetünk ki minden téren.

„De unitate Patris et Filii et Spiritus sancti plebs adunata”, vagyis „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (Szent Ciprián): ez az Egyház. „Teljesen betölti a Szentháromság” (Órigenész).


Henri de Lubac : Elmélkedések az Egyházról

 

Bátran beszélni, bátran hallgatni

 

Az elöljárónak a beszédhez alázatos tekintéllyel kell rendelkeznie, a rábízottnak pedig szabad alázattal. Az emberekben viszont a dolgok rendje gyakran összekavarodik.

Megesik ugyanis, hogy valaki a felsőbbrendűség gőgjével beszél, miközben azt hiszi, hogy a szabadság tekintélyével szól,– másvalaki pedig ostoba félelemből hallgat abban a hitben, hogy alázatos.

Az előbbi ugyanis, amikor úgy tekint az alárendeltekre, hogy nem veszi tekintetbe azt, Akitől mindnyájan függnek, gőgös felsőbbrendűségre emeli magát, és úgy kérkedik gőgjével, mintha az tekintély lenne.

Az utóbbi pedig, amikor fél attól, hogy elveszíti az elöljáró jóindulatát – attól tartva, hogy valami időleges kárt szenved –, elrejti gondolatát. Kettejük viszonyában hallgatólagosan alázatosságnak nevezi az őt leigázó félelmet. Ám miközben szívében hallgat, elítéli azt, akinek nem hajlandó semmit mondani. Így eshet meg, hogy éppen abban, amiben alázatosnak tartja magát, bizonyul a legsúlyosabb mértékben gőgösnek.

Ezért mindig meg kell különböztetni a gőgöt a szabadságtól, a félénkséget az alázattól, hogy ne keverjük össze az alázatot a félénkséggel vagy a szabadságot a gőggel.


Nagy Szent Gergely: Homília Ezekiel próféta könyvéről

 

Bölcsesség, nem ékesszólás

 

Nagy különbség van azok között, akik a kegyelem által szólalnak meg és akik pusztán emberi bölcsességükből teszik azt.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy nagy szónokoknak, tanult és nemcsak a beszéd, hanem a megértés területén is kiemelkedően művelt embereknek a templomokban megtartott sok sikeres beszéd ellenére sem sikerül szónoklataikkal a hallgatóságból bárkiben is felindítani a bűnbánatot. Szavaikkal sokszor még a hitben vagy az istenfélelemben való növekedést sem tudják segíteni. Miután az emberek megcsodálják beszédeiket, eltávolodnak, hiszen az csupán kikapcsolódást jelentett fülük számára.

Gyakran látunk ugyanakkor embereket, akik szerényebb képességeikkel, egyszerű és kevésbé magasztos szavakkal, nem aggodalmaskodva azon, hogy mennyire kifinomult a beszédük, sokakat térítettek meg a hitre. Alázatra tanították a gőgösöket, és sok bűnös lélekben ébresztették fel a megtérés iránti vágyat. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy a számukra adatott kegyelem által szólaltak meg.


Órigenész: kommentár a Római levélhez 9,2

 

Isten életében minden ott van

 

Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.


Klaus Hemmerle: A egység útjai

 

Letenni a fegyvert


Fontos, hogy sikerüljön letenni a fegyvert.
Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút.
Szörnyű volt. De most letettem a fegyvert.
Nem félek többé semmitől,
mert „a szeretet elűzi a félelmet”.
Letettem, de nemcsak a fegyvert, hanem a győzni akarást is,
s hogy mások élete árán igazoljam önmagam.
Nem őrködök többé éberen,
irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz.
Elfogadom, amit kapok, s megosztom másokkal. Nem tartom nagyra
elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom,
örömmel fogadom.
Mindaz, ami jó, igaz, valós, akárhol legyen is,
az mindig a legjobb számomra.
Ezért nem félek többé.
Ha nincs már semmid,
félned sincs mitől többé.
„Ki ragadhat el Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
Ha azonban fegyvertelenné, mezítelenné válunk,
ha megnyílunk az Isten-ember felé,
aki mindent újjáteremt,
akkor Ő fogja eltörölni a megsebzett múltat,
s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden lehetségessé válik.

Athenagorász pátriárka

 

Végtelen távlatok


Új eget és új földet láttam.
Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak,
és tenger sincs többé.
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
alászállt az égből, az Istentől.
Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat:
„Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni
és ők az ő népe lesznek,
és maga az Isten lesz velük.
Letöröl szemükről minden könnyet.
Nem lesz többé halál,
sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság,
mert az elsők elmúltak.”
Akkor a trónon ülő megszólalt:
„Íme, újjáteremtek mindent!”

Jel 21,1-5

Kategória: Idézet, Napi | Szóljon hozzá most!