A halogatásnak ára van


A lusta útja olyan, mint a tövises sövény… Péld. 15:19

Amikor valamit halogatsz, akkor két gondolat futhat át az agyadon. Az egyik, hogy„egyszerűbb elkerülni, mint szembesülni az adott dologgal” – ami nem helyes. A másik pedig, hogy „egyszerűbb lesz ezzel holnap (vagy később) foglalkozni”- ami szintén nem helyes
A Biblia arról ír, hogy a halogatásnak ára van.

A halogatás problémákat okoz – A mai igevers egyik angol fordítása úgy fogalmaz, „Hogyha lusta vagy, mindenhol nehézségekbe ütközöl.”
Egy időben gyakran kifogyott az autómból a benzin. Láttam, hogy a benzintartály mutatója egyre lejjebb megy, de mindig a következőt mondtam magamban: „Most nem alkalmas, hogy elmenjek tankolni. Majd később elintézem.” És mindig megjártam. Mindig rosszabb helyzetbe kerültem annál, mintha megálltam volna és rászántam volna az időt, hogy tankoljak.
Hány olyan otthoni tennivalód van, amit mindig csak későbbre tolsz? Tudod, ezeknek a száma, egyre csak növekedni fog. Lehet, hogy egyik nap valami olyasmire érsz haza, hogy beszakadt a tető! Csak mert hagytad, hogy tovább rongálódjon. A halogatás miatt a meglévő problémádból vészhelyzet kerekedik. Minél később látsz hozzá, annál nehezebb lesz elkezdeni.

A halogatás miatt lehetőségektől eshetsz el – “Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” (Péld. 20:4) Amikor egy jó lehetőség kopogtat, nyiss neki ajtót! Használd ki, amíg ott van. Ha nem teszed, elveszíted.

A halogatás megbánthat másokat – A lustaság megakadályozhatja, hogy ki tudd fejezni a szeretetedet. A szeretet elkötelezettséget, energiát és munkát igényel. Sokan egyszerűen csak nem akarnak tenni ezért: egyszerűbb a lustaság. Sok házasság felbomlásának oka a lustaságban gyökerezik. Mindkét fél tudja, hogy mi kellene ahhoz, hogy a házasságuk működjön, de -az egyik fél, de lehet, hogy mindkettő-, nem akar erőfeszítéseket tenni a házasság megmentése érdekében.
A halogatás a gyereknevelésben is gondot okozhat. Lusta szülőknek problémás gyermekei vannak. Milyen sokszor van úgy, hogy tudod, a gyerekeidre ráférne a fegyelmezés, de mivel fáradt vagy, nem teszel semmit. Megkéred őket, hogy valamit csináljanak meg, vagy takarítsanak fel, de ők egyszerűen csak ellenállnak. Ahelyett, hogy ebből ügyet csinálnál, csak ennyit mondasz: „Hagyjuk a csodába. Majd én magam megcsinálom.” Egyszerűbb feladni, mint nekiállni fegyelmezni.
Gondold végig imádságban, vajon mibe kerül a halogatásod!

 

 

A jokerkártya: a döntéseid

 

“Isten pontosan tudta, mit tesz a legelejétől. Kezdettől fogva elhatározta, hogy ugyanolyan módon formálja az övéinek az életét, ahogyan a Fiáét. A Fiú a helyreállított emberiség első tagja. Benne láthatjuk életünk eredeti és eltervezett formáját.”

Róma 8:29 (MSG fordítás)

Csodálatosan összetett alkotás vagy (Zsoltárok 139:14). Ahhoz, hogy betöltsd az Istentől kapott célodat, meg kell vizsgálnod életed összes területét, és meg kell értened az 5 tényezőt, ami hatást gyakorol a személyiségedre. Ezen a héten arról beszéltünk, hogy az ösztöneink, a kapcsolataink, a körülményeink és a tudatunk hogyan befolyásolják azt, hogy milyenné formálódunk.

Ha ezeket a tényezőket egy játékban neked osztott pókerkártyaként képzelnénk el, akkor az ötödik tényező lenne a jokerkártya. Miért? Azért, mert ez a döntéseidet szimbolizálja, ami hatással van az összes többi kártyádra. Talán nincs befolyásod a dolgok felett, amiket leosztanak neked, de bedobhatod a jokerkártyádat – változtathatsz az életeden a döntéseiden keresztül.

Azt mondja a Biblia, hogy mi Isten képmására vagyunk teremtve. Egyetlen állat sincs Isten képmására teremtve! A kutyáknak vannak ösztöneik, de nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Az elefántok nem rendelkeznek erkölcsi iránytűvel. Neked viszont megadatott, hogy válassz: jót vagy rosszat teszel. A döntés szabadsága az ember legnagyobb áldása, de egyben legnagyobb átka is, hiszen sokszor rossz döntéseket hozunk, melyekkel kárt okozunk saját magunknak és a környezetünknek is.

A jokerkártya megváltoztathatja a többi kártyád színét és számát. Nem választhattad meg az ösztöneidet, de eldöntheted, hogy mit kezdesz a testeddel. Nem választhattad meg a kapcsolataidat, de építhetsz újakat, és helyreállíthatod, ápolhatod azokat, amelyekben már régóta élsz. Eldöntheted, hogyan reagálsz a körülményeidre, és dönthetsz úgy, hogy mostantól nem hiszed el azokat a rossz dolgokat, amiket mások mondanak.

A személyiségedet a döntéseid alakítják. Milyen döntéseket hozol ma, amik pozitív hatással lesznek hátralévő életedre nézve?

Beszéljünk róla:

* Mire van ma szükséged Istentől ahhoz, hogy felülkerekedj életedben azokon a nehézségeken, amik megakadályoznak abban, hogy helyes döntéseket hozz?
* Imádkozz, és kérj Istentől segítséget!

 

 

Amikor minden szétesik, maradj egyedül és várj Istenre

 

„Üljön hát magányosan és maradjon néma… Hajtsa porba fejét, talán van reménysége.” (JSir 3:28-29 UB)

Istenre várni egy szellemi állapot. Ez az egyetlen ellenszer az aggódásra és a feszültségre. Ez egy szellemi fegyelmezés, amit meg kell tanulj vagy teljes életedben stressz alatt leszel.

Istenre várni annyit jelent, hogy leülsz és elhallgatsz. Keress egy helyet, ahol nyugodtan csendben ülhetsz! Ne olvass semmit! Ne imádkozz! Csak vegyél pár mély levegőt, ahogy Isten előtt ülsz és mondd Neki, hogy “Istenem, csak Rád várok”! Elképesztő, hogy ez mennyire lecsendesíti a szívedet és az elmédet. „De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, … futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40:31 UB).

Isten szeretne szólni hozzád. Ha nem hallod Őt, az azért van, mert nem hagysz időt rá, hogy meghallgasd. Túl elfoglalt vagy, mert hallgatod vagy játszol az iPododdal, TV-t nézel, videó játékkal játszol vagy a mobilodon beszélgetsz valakivel. Talán agyonhajszolod magad.

Ha szeretnéd meghallani Istent, akkor csendben kell leüljél. Kapcsolj ki minden elektronikus kütyüt és tedd szabaddá magad minden zavaró dologtól! Keress egy kényelmes helyet és ülj le! Mondd el Istennek, hogy várod Őt, hogy beszéljen, és hallgatózz! Maradj csendben!

Ezt mondta Jézus a tanítványainak, hogy cselekedjék: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.” (Mt 6:6-7 UB). Ez az ereje a csendességnek.

Kihívás elé állítalak: Szeretném, ha a következő hét nap minden napján 10 percet csendben eltöltenél Isten előtt. Mondd el Neki, hogy azért vagy ott, hogy várj Rá, és ezután csak ülj nyugodtan. Egy kicsit olvashatsz és imádkozhatsz is Istenhez, de az időd nagy részét töltsd csendben Isten előtt! Meg fogsz lepődni azon az új erőn, amire rátaláltál.

„Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.” (JSir 3:25-26 UB). Várj türelemmel, és várd, hogy Isten megszabadítson. Ha a világod darabokra hullik, akkor szeretnéd azonnal összerakni, de nem fog sikerülni. Nem hirtelen esett szét, így idő kell ahhoz, hogy a darabok újra összeálljanak. De várj türelemmel, mert Isten időzítése tökéletes!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.

„A mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10)

A halál mint a legvégső ellenség áll előttünk, ereje vitathatatlan. „Egyszer mindenkinek meg kell halnia.” Az elmúlás tragikus hirtelenséggel, váratlanul is meglepheti az embert, egyik pillanatról a másikra. Fájdalmasan korán elment barátok, rokonok jutnak eszünkbe. Még élhettek volna! A halál ereje azonban megtört. Erről beszél az üres kereszt. Jézus elhozta az elmúlhatatlan életet. Halálunk óráján majd meg kell állnunk Isten színe előtt, de tudva, hogy Jézusban kegyelmet és örök életet nyertünk. Halálunkkor Isten egyik tenyeréből áttesz a másik tenyerébe, mert nekünk is van már helyünk az atyai házban. (Beke Mátyás)

Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.

Ha az Isten azt mondja “ma”, akkor senki ne mondja, hogy “holnap”.

Ha van benned akaraterő, tevékenységed legyen szeretetteljes. Ha gyönge vagy, s nincs benned tetterő, legyen gyöngeséged szeretetteljes.

Lev Tolsztoj

 

„Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4)

A híres Söma ószövetségi hitvallás mondata ez az igevers. Izráel népe páratlan módon az ókori kelet többistenhitet valló népei között az egyetlen Istenben való hitet vallotta. Ekkor fogalmazódott meg ez a hitvallás. Izráel népe a teremtő és gondviselő Istent tisztelte, aki elhívta ősatyjukat, Abrámot (Ábrahámot), és aki kivezette őket Egyiptomból, és megőrizte őket a pusztában. Mi már a megváltó és megszentelő Istent is tisztelhetjük Jézus feltámadása és az első pünkösd óta. Mi is valljuk a Sömát, de már a Szentháromság egységében. (Menyes Gyula)

Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak általad. Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha te nem támogatsz. Hogy mindenem a tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram, hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.

Mi azt kérjük Istentől, amit szeretnénk, és azt kapjuk amire szükségünk van.

Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

 

„Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.” (Zsolt 102,26)

„Az Univerzum keletkezésével, azaz a Nagy Bummal kapcsolatos elméleti fizikai kutatásokat szuperszámítógéppel végzik az ELTE-n” – olvasom. A tudósok nem lankadnak, az idézett cikk például tízéves. Művészek alkotásainak ihletője a teremtés, a keletkezés. A költőien szép leírást a zsoltárból a hívő ember hitvallásaként a ma embere a Szentlélek által kapja meg mint a kérdéseire érkező maradéktalan feleletet. Isten, a Teremtő, az Atya most is kezében tartja ezt a világot, és minden egyes ember biztonságban van a kezében. (Kőháti Dóra)

Tisztelni kell minden emberben az embert, ha nem is azt, aki, legalább azt, akinek lennie kellene. (Amiel)

Utak váltakoznak…
Fény – mélységes éj…
De minden kegyelem!
Ne félj!

Balti házi mondás

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

AZ ASZTALNÁL MINDANNYIUNK SZÁMÁRA VAN HELY

 

„… Lázár és nőtestvérei meghívták Jézust vacsorára…” (János 12:2 TM)
Miután Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból, ezt olvassuk: „Lázár és nőtestvérei meg­hívták Jézust vacsorára” (János 12:2 TM). Márta felszolgált, Mária leült, és hallgatta, mit mond Jézus, Lázár pedig a többi vendéggel beszélgetett. Nos, Isten asztalánál minden­féle ember számára van hely. Nézzük meg közelebbről Mártát! A Márták általában a hát­térben vannak, felgyűrt ruhaujjal. Ők gondoskodnak arról, hogy mindenki kapjon eleget enni és inni. Ritkán keresik a reflektorfényt, mi pedig sajnos csak akkor értékeljük őket, ha már nincsenek. Az egyetlen gond a Mártákkal az, hogy hajlamosak fontosabbnak tartani a szolgálatot, mint a Mestert. Emlékeztetni kell őket arra, hogy az imádat is szolgálat. A Máriák hajlamosak elfeledkezni a befizetésre váró számlákról és arról, hogy főzni is kel­lene. Néha annyira a mennyországon jár az eszük, hogy a földön semmi hasznuk nincs. Őket arra kell emlékeztetni, hogy a szolgálat is imádat. Mégis szükségünk van Máriákra, ők visznek lelkesedést istentiszteletünkbe, és mindig lehet számítani rájuk, hogy közben­járnak másokért Istennél. „Nagyon sokan… odamentek… hogy lássák Lázárt, akit feltá­masztott a halottak közül… sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban” (János 12:9-11). Lázár története annyira csodálatos volt, hogy akik hallották, azonnal megtértek. Ő arra emlékeztet minket, hogy mindannyiunknak van egy története, amit elmondhatunk Isten kegyelméről és irgalmáról. Te mikor mondtad el legutóbb valakinek a tiédet?
Nos, ha Márta vagy, Isten látja szeretetből fakadó fáradozásodat. Ha Mária vagy, gyönyörködik imádatodban. Ha pedig Lázár vagy, azt ígéri, hogy jutalmazni fogja bi­zonyságtételedet. Az ő asztalánál mindannyiunk számára van hely!

 

Biztass ma valakit!

„Ha a neki adatott ajándék… bátorítás, akkor bátorítson!” (Róma 12:6-8 NIV)

Legjobban azzal tudod a szívedet erősíteni, ha lehajolsz, hogy mást felemelj. Gondolj bele: azok a legjobb barátaid, akik bátorítanak téged. Hiszen ki szeret olyanok közelében lenni, akik lehúzzák? Dr. Maxwell Maltz interjút készített egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem volt hajlandó továbbvinni a család üzleti ügyeit apja halála után, még akkor sem, ha ez gazdaggá tette volna őt. Döntését így magyarázta: „Ön nem érti, hogy milyen kapcsolatom volt az apámmal. Őt mindig hajtotta valami, és nehéz utat járva jutott fel a csúcsra. Önállóságra akart tanítani engem, és úgy gondolta, hogy a legjobb módszer erre, ha sohasem bátorít vagy dicsér engem. Minden nap labdafogást játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy el kellett kapnom a labdát tízszer egymás után. Nyolcszor vagy kilencszer elkaptam, de a tizedik dobásnál mindig megtett mindent azért, hogy elhibázzam. A földre dobta, vagy magasra a fejem fölé, úgy, hogy semmi esélyem nem volt elkapni.” Könnyes szemmel abbahagyta, majd ezt mondta: „Ezért kell elmennem innen; el akarom kapni azt a tizedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, ő sohasem üti meg a mércét, sohasem lehet elég tökéletes ahhoz, hogy apjának kedvére legyen. Ismerősen hangzik? William James azt mondta: „Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.” A legtöbben csodálatos dolgokat látunk meg más emberekben, de soha nem mondjuk el nekik. A dicséret azonban csak akkor ér valamit, ha átadod. Ezért ma indulj el, és biztass valakit!

 

 

Felkészülsz?

 

„… szakadoztak a hálóik.” (Lukács 5:6)

Bölcs dolog az, ha van „biztonsági hálód”, mint például megtakarítások, biztosítások és befektetések. A borús napok váratlanul szoktak jönni. De mit teszel azért, hogy felkészülj a sikerre? Isten azt mondja, hogy Ő „meg tudja nyitni az ég csatornáit, és olyan bőséges áldást kiárasztani, hogy nem lesz elegendő helyetek a befogadására” (ld. Malakiás 3:10). Kész vagy-e arra, hogy kezelni tudd Isten áldásait, ha kiárasztja rád? Felkészülsz nagyobb dolgokra, vagy beéred a jelenlegi helyzettel?

Egy egész éjszakás sikertelen halászat után Jézus azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4). Péter azt mondta erre, hogy a halak ugyan nem harapnak, „de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5:5). Figyeld csak meg, Jézus azt mondta: „vessétek ki hálóitokat” (többes szám). Péter így felelt: „kivetem a hálót” (egyes szám). Úgy látszik, Jézus nagyobban gondolkozott, mint Péter! Akkor olyan sok halat fogtak, hogy „szakadoztak a hálóik”. Ezután azt olvassuk: „Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé” (Lukács 5:7-8). Péternek egy hálónál és egy hajónál többre volt szüksége, hogy kezelni tudja azt, amit Isten eltervezett. Érted már a lényeget?

Ha nagyobb sikerért imádkozol, teszel lépéseket annak érdekében, hogy te magad is felkészülj rá? Fejleszted a tudásodat? Csiszolod a képességeidet, és kidolgozol új módszereket a dolgok elvégzésére? Nyitott vagy a másokkal való együttműködésre? Hajlandó vagy leborulni Jézus lábához, elismerve, hogy Ő a forrása minden áldásnak, és hogy Ő az életed szuverén Ura?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Áldozat…


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem áldozatra kész szívet, hogy szerethessek, adj nekem alázatos szívet, hogy szerethessenek! Ámen

Jézus pedig ezt mondta neki: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: “Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”
Lk 10,26-28

Szeretni sokféleképpen, szerteágazóan lehet, de a szeretet egyetlen gyökérből fakad: az áldozatból, s ki mennyire képes áldozatot hozni, attól függően tapasztalja meg a szeretet “magasságait és mélységeit.”

Istennek úgy tetszett, hogy az egész világot a kölcsönösségre teremtette, hogy ne tudjanak az állatok a növények nélkül élni (kell az oxigén!), sőt egyik állat nélkül ne élhessen a másik, egyik organizmus egészítse ki a másikat… Isten nem kísérletezett. A JóIsten nem is darabokban készült el a világgal, hogy az egyszer majdcsak (el)fejlődik a véletlenszerűség végtelen útján valahová. Neki Terve volt erre a világra, s egybeteremtett világot akart, mégha mi annak nagyobb részét nem is látjuk, s nem is ismerjük. Ő ebben a csodálatos “tervben” úgy teremtette meg az embert, hogy az öntudatlanul is vágyakozzék a Vele való közösségre, de egyben szabad akarata is legyen… S megteremtette Ádámot és Évát, hogy ne tudjanak egymás nélkül boldogan élni, s beléjük kódolta, hogy csak akkor élhessék át a legszebb érzéseket, ha egymásért élnek. Ennek eléréshez viszont áldozatot kell hozniuk egymásért, s ez az áldozat csak akkor nem terhes, ha felfedezik önmagukban és egymásban az istenképűséget…

Az ember sokszor hozott már óriási áldozatot céljaiért. A cél viszont soha nem kívánhat embertelen áldozatot – amikor valaki mindenen és mindenkin átgázol -, csak egész embert. Egész emberként pedig csak akkor tudunk a kitűzőt célért dolgozni, ha teljes szívvel tesszük a dolgunkat… A szív azonban – a bűn okán – megosztott, s egységbe forrasztani csak az Isten tudja. Ez a krisztusiak (keresztények) nagy “tudása”, hogy ti. Isten nélkül nem megy! Nélküle elbukunk, ha nem Vele járunk eltévesztjük a célt.

A Mester halálig menően engedelmeskedett az Atyának. Példát adott, hogy a legnagyobb erő a szeretet, melyet még a halál sem képes megtörni… Aki a szeretetre alapozza az életét, az ha meghal, akkor is él, de aki elveti a szeretet, az már akkor is halott, amikor még lélegzik, mozog, szaladgál a világban, s azt hiszi, hogy ő él…

Létezésünk…


A mai nap imádsága:
Uram! Minél több az ismeretem az életről, annál kevésbé értem azt! Istenem add, hogy fogadni tudjam csodádat úgy, ahogyan adod, s szeretetedben mindig egy lehessek Veled! Ámen

Nem hagysz engem a holtak hazájában.
Zsolt 16,10

Régi elképzelés – a bölcsességirodalom egyik ókori remekművében, Jób könyvében is ezt olvashatjuk -, hogy a ‘holtak hazája’ az a hely, ahonnan nincs visszatérés. Ez a megdermedt pillanat, az örök nyugalom helye, vagyis a temető… Mára a halál és a pokol szavak egymás szinonímájává válták, pedig az eredeti jelentéstartalmukat tekintve ez helytelen. Az eredeti héber szövegben az a “se’ól” áll, aminek a pontos fordítása: gödör, fedett hely, amely többnyire mégis pokolnak van fordítva, amit pedig az általános elképzelés szerint a bűnösök számára fenntartott örök tűznek, a büntetés helyének tartunk. Sokkal közelebb visz minket a megértéshez, ha a átfogó összefüggéseiben is megvizsgáljuk, hogy a Szentírás, hogyan használja ezt a ‘képet’. A “holtak hazája” a felejtés helye. Aki ott marad örökre, azt elfelejtették. Ezért igazán jó hír/evangélium, hogy Isten kihozza övéit a végső megsemmisülés helyéről, hiszen aki már a gondolatban, az emlékezésben sincs meg – az nincs is -, az megszűnt holtként is létezni…

Nem gondolunk rá, de az elmúlás bizony nem is a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A magzat ezer veszélyt rejtő, hosszú hónapokon át tartó kifejlődése talán a lét legnagyobb misztikus utazása, s olykor ezt nem is egyedül tesszük meg, kísérő(i)nk is lehet(nek). Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a magzatok életének jelentős része a szűkös helyért való küzdelem jegyében telik, pedig bőven akadnak barátságos pillanatok is, amikor a másik nyomkodása és rugdosása helyett mintha önfeledten játszanának? A modern technika révén, soha nem látott képeket nézegetve, megválaszolásra váró kérdések egész sora fogalmazódik meg bennünk: Valóban képesek megfogni egymás kezét a magzatok? Ha az egyik meglöki a másikat, az “áldozat” szándékosan viszonozza a lökést? És a születés előtti közös játéknak, az együtt töltött idő emlékezetének milyen hatása van nemcsak a korai gyermekkorra, de az egész életre vonatkozóan? S mi történik akkor – ami sokkal gyakrabban megtörténik, mint gondolnánk -, amikor egy megfogant élet nem ér misztikus utazásának végére, amikor a méhen belül a “rosszcsont-társ” elhal? Mi lesz a közös utazás emlékeivel?

Nemcsak ezen nem gondolkodunk el, de talán azon sem – ha az élet kezdetének a fogantatást tartjuk -, hogy a halvaszületetteknek is “kijárna” az emberi méltósághoz való jog legelemibb aktusa: a végtisztesség… Talán nem is annyira ‘meredek’ elképzelés gyertyát gyújtani, s emlékezni azokért, akik a megtestesülés csodáját a műtősvödörben, majd egy névtelen gödörben, a temető erre kijelölt sarkában végzik be… Sok kérdésünk van tehát a halállal kapcsolatban, melyekre ha választ lelünk, jobban becsüljük az életet – a magunkét, s másokét is. Sokszor védekeznek emberek azzal, hogy “Jajj, buta volt a kérdésem!”, jóllehet buta kérdés nincs. A legnagyobb butaság mindig az, ha nem kérdezünk, csak kérdezés nélkül (el)fogadjuk az információkat, s aztán gondolkodás/utánagondolás nélkül cselekszünk. Bizony az igazi tudás – s talán megmaradásunk kulcsa is – abban rejtőzik, ha merünk kérdezni…

Szeretet…


A mai nap imádsága:
Uram! Szeress, hogy én is tudjak szeretni! Ámen.

 

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Mk 10,13-16

A gyermek-áldás megítélése különböző korokban más és más volt. A magzat, az újszülöttek megölése nem huszadikszázadi átok, egyidős az emberrel, de tény, hogy a világméretű, “iparszerűen” végrehajtott abortuszok a 20. század “találmánya”. Az állat, ha utóda csökevény, életképtelen, képes azt megölni, az ember akkor is, ha utódának semmi baja… Régen a kényszer vitte rá az embereket erre a borzalomra, ma pedig a kényelem. Nem “kényelmes” nagycsaládot fenntartani, hiszen az számtalan lemondással, folyamatos áldozattal jár együtt. Pedig a gyermek maga a jövő.

Érdekes, hogy az “okos” felnőttek manapság is készségesen eltiltják gyermekeiket attól, ami jó és hasznos, s anyagi áldozatot is hoznak azért, ami hosszútávon károsítja a gyermek lelki világát. Így történik meg, hogy igen nagy gyülekezetekben csak néhány gyermek látogatja a gyerekalkalmakat, s alig vannak konfirmandusok/bérmálkozók. Ellenben minden gyereknek külön TV-je van, kiskorától kezdve – s mire az el-elgondolkodó tinédzserkorba érnek, már több mint tízezer órányi médiaszennyet szívtak magukba… A tökéletességig kidolgozott felszínesség így válik gondolatformáló erővé, s a mesterségesen felépített személyiségű aktuális idolok (média-pojácák) úgy rángatják fiataljainkat a nívótlanságba, az esztelen ökörködésekbe – jobb esetben csak középszerűségbe – ahogyan csak akarják… (Így aztán biztosított a jövő generációja, akik ugyanolyan élvhajhász, munkakerülő, spekuláns becstelenek, mint elbutított szüleik.) Aki azt gondolja, hogy mindez csak sötétszemüveges világlátás, az lapozzon bele a népbutító bulvársajtóba vagy kapcsolja be a TV-t… A legnagyobb gond, hogy a mindig tettrekész fiatalok így hiszik el a világról, hogy az úgy ahogy van, gonosz és igazságtalan, Isten nincs – mert nem is lehet, hiszen ilyen világot hogyan engedhet meg létezni – és semmi értelme küzdeni a jóért, mert az a fajta magatartás különben is csak a gyengék végső menedéke.

Gyermekként fogadni az Isten országát azt jelenti, természetességgel fogadni a jót, és játszva élni az Isten valóságát. Gyermekként fogadni az Isten országát azt jelenti, partnert látni a másikban, s nem ellenséget, s a gyermeki egyszerűségben szocializálódni a jóra, hogy felnövekvő közösség erős legyen, s kivesse magából azokat, akik semmibe veszik a szépet és a tartalmasat, s az építő együttműködés helyett embertársaikban csak könnyű prédát, kihasználnivaló áldozatot látnak. Isten országa nem balekok és gyengeelméjűek társasága, Isten országa olyan közösség, akik következetes szeretettel, józansággal és erővel munkálják mindazt, ami emeli, s növeli az emberlelket Teremtője felé…

Teremtettség..


URam! Felfoghatatlan számomra teremtettséged nagysága, s olykor-olykor meg is rettenek porszem-kicsinységemtől. Add URam, hogy múlandó létem tartalmat nyerjen kegyelmed révén, s hogy ne teljenek értelmetlenül napjaim, hanem keresselek Téged, s a Te országodat! Ámen


Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.
Zsid 11,3

Sokáig azt gondolta az ember, hogy ő az egyetlen értelmes teremtménye a világmindenségnek… szép lassan megértjük, hogy bizony vannak értelmesebb lények is, mint mi. Nem szükséges ehhez távoli galaxisok piros szemű zöld emberkéire gondolni, elégséges megnéznünk Földünket, ezt a csodálatos gyöngyszemét a Naprendszerünknek! Minden élőlény a piciny hangyától a bálnáig “vigyáz” a teremtettségre, azaz él az Isten törvényei szerint – kivéve az embert! Az ember az egyetlen istentelen barma a teremtettségnek, pedig koronája lehetne annak… Ha valaki azt gondolná, hogy ez világfájdalmas elégedetlenkedés – téved. Tény, egyszerű tény: mennyország lehetne a Földünk, de az emberi önzés pokollá teszi. Sokan próbálnak hasonlatokat keresni az állatvilágból, hogy bizony a létért való küzdelem ott is az élet velejárója, de ezek a példák mindig sántítanak, mert egyik hangyaboly sem dob le atombombát a másikra, s egyik faj sem piszkít bele a saját ökovilágába úgy mint az ember.

Az, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban vagy sem – már rég eldöntött kérdés: Nem! Pökhendiség lenne részünkről határt szabni a JóIsten teremtő kedvének, hiszen ‘jókedvében’ megteremtette a világegyetem másik sarkát is, s ha úgy volt isteni tetszésére, hát oda is tehetett értelmes lényeket. Ez a mi emberi szempontunkból azonban teljesen érdektelen, hiszen mire átérnénk a számunkra végtelen teremtettség másik sarkába, már nem is lennénk… Ami viszont sokkal fontosabb a végtelenséggel játszadozó gondolatainknál, hogy itt a véges életünkben nem vagyunk egyedül! Az ÚRIsten velünk van, nap mint nap, óráról órára, percről percre, szívdobbanásról szívdobbanásra. Ő az, aki ugyanis fenntartja életünket – így mondjuk -, kormányozza a világot. Nélküle nincs semmi, s Benne van minden! De nemcsak önmagát adja Isten, hogy Benne “éljünk, mozogjunk” – ahogyan Pál apostol fogalmaz -, de még segítőtársat és közösséget is ad. S bár sokan elfordulnak a JóIstentől, mégis sokan igyekeznek megmaradni Őmellette. Most persze ne azokra gondoljunk, akik istenes hitüket csak életmód-kiegészítő lelki fűszernek tekintik, hanem azokra, akik nem transzparenskednek, “uram-uram-kodnak azzal, hogy ők “mekkora nagy keresztények”, hanem egyszerűen csak cselekszik a Mennyei Atya akaratát…

Sok-sok mindent tudunk a makrokozmoszról, s a mikrokozmoszról. Igaz, ami Istennél működik kicsiben és nagyban, az számunkra még mindig érthetetlen, hiszen azt már tudjuk, hogy az anyagból energiát lehet csinálni, de hogy hogyan jön létre az energiából az anyag – nagy hadronütköztető ide, részecskegyorsító oda -, arról még korunk nagy elméleti fizikusainak is csak mesés sejtései vannak! Még azt sem tudjuk, hogy mi a gravitáció! – leszámítva annyit, amit már Newton is megfigyelt az almafa alatt -, hogy az alma gyorsulva lefelé esik, s nem fölfelé zuhan!

Ahhoz, hogy harmóniában élhessünk felebaráttal, világgal és a JóIstennel itt a Földön, ahhoz szükségünk van hitre. Létünk nyomorúságos rövidsége és a teremtett világ számunkra időtlen létezése közötti feszültséget másképpen nem is tudnánk feloldani, elviselni. A hit, hogy Isten szépnek és jónak teremtette meg a világot (uni-verzum-ként vagy multi-verzum-ként ez megint az Ő dolga) tartalmat ad annak a jobb esetben néhány évtizedünknek. Sok embertársunkat az élet egyszerisége, megismételhetetlensége, korlátozottsága ellenére is(!) csodálatos szépsége mégsem hatja meg: “élnek/léteznek bele a világba” – különösebb építő cél nélkül. Az élet azonban nem csak annyi, hogy eszünk-iszunk, s többé-kevésbé szaporodunk. Életünknek a megismerésről kellene szólnia, azaz fel kellene ismernünk benne az Istent, s az Ő szeretet-akaratát! A többi már csak ráadás…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. augusztus 19. SEMMISÉGED ÁLTAL NYILVÁNÍTOTTAM KI GAZDAGSÁGOMAT

SEMMISÉGED ÁLTAL NYILVÁNÍTOTTAM KI GAZDAGSÁGOMAT

1990. október 24.

Szívem Nagyságodat akarja szolgálni, de szükséget szenvedek, nyomorúságos vagyok, és nélküled képtelen arra, hogy felemeljem ujjamat.

Igazad van, mert ha nem állnék melletted, egyáltalán nem tudnál állva maradni. Lélek, akit világosságomba emeltelek, kész vagy-e engedelmeskedni tanításomnak?

Kész vagyok engedelmeskedni tanításodnak.

Jöjj akkor, és osztozz velem köpenyemen! Hadd legyek Vezetõd, és folytatom Szentséges Szívem titkainak felfedését elõtted. Folytatom a menny mélységeinek feltárását. Nem fogsz csalódni bennem, lélek.
Maradj szegény! Lelkesen vágyakozz táplálékomra! Igen, éhezz eledelemre, és vágyakozz utána! Ne légy olyan, mint a gazdag, aki nem éhezi és nem is keresi táplálékomat. Keresd Szívem gazdagságát! Semmiséged által nyilvánítottam ki nagyságomat, a te nyomorúságod által mutattam meg irgalmamat, és törékenységeden keresztül erõmet. Megmutattam a világnak Szívem égõ vágyának lángját.
Viszonzásul mindössze szeretetet kérek.
Leányom! Bizony mondom neked, aki engem, Istenedet kívánod szolgálni, hogy megáldalak téged, valahányszor kinyitod szájadat, hogy az igazság mellett tanúskodj. Tüzet gyújtok benned, valahányszor rólam beszélsz. Imádkozz és kérj, és többet adok neked, mint amennyit kértél. Mindig emlékeztetni foglak tanításomra, hogy ismételni tudd Szavaimat. Nem hagylak el, engem igen hûségesnek ismernek. Ezért Vassulám, engedd meg, hogy mindaddig igénybe vegyelek, amíg érted nem jövök, hogy magammal vigyelek. Áldott gyermekem! 1
Maradékom! Virágom! Helyes lelkülettel jöjj hozzám, és bízzál bennem! Meg akarod csókolni lábamat? Jöjj, fogd meg Mestered kezét, és kövess!

 


1 Egy gondolat futott át agyamon, vajon mit tesz velem az Úr azután, hogy magával vitt. Nem volt értelmes gondolat. Ezért mondta Jézus meglepetten: Áldott gyermekem!
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Amikor a dolgok széthullanak körülötted, összpontosíts Isten szeretetére

 

“Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.” (Jsir 3,19-26)

 

Amikor széthullik minden körülöttünk, könnyen a fájdalomra, a problémákra, a nyomásra és a nehézségekre fókuszálunk. Ez a természetes reakció. A bibliai reakció viszont az, hogy összpontosítsunk Isten szeretetére.

Akkor is, ha nagyon dühös vagy Istenre, emlékeztetned kell magad, hogy mennyire szeret téged. Összpontosíts a feltétel nélküli szeretetére. Ne felejtsd el, nem tudod megakadályozni Istent, hogy szeressen téged. Panaszkodhatsz, üvöltözhetsz és kiabálhatsz vele, Ő mindig szeretni fog.

Ezt a biblikus hozzáállását láthatjuk Jeremiás életében, a Siralmak 3,19-26-ban. Jeremiás azzal kezdte, hogy fájdalmára fókuszált:”Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.” Jeremiást felemésztette a körülötte levő pusztítás, felemésztette a gondolatait, és még keserűbbé, depressziósabbá tette.

Ha meg akarod változtatni az életedet, meg kell változtatnod a gondolataidat. Ezt tette Jeremiás is. Láthatjuk a gondolkodásában történt változást a következő igeszakaszban: “De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom.”

Addig nem tudod, hogy minden, amire szükséged van, az Isten, ameddig Isten nem lesz minden, amid van. Azonban Ő minden, amire szükséged van, mert Isten fog gondoskodni rólad.

Buta hibákat ejtünk mindig, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Elkezdünk így gondolkodni: “Én jobban tudom, mint Isten, inkább a magam útját választom, mint Istenét.” Vagy azt gondoljuk, Isten a nagy ünneprontó, aki keresi, hogyan tehetné szerencsétlenné az életünket.

Változtatnunk kell a gondolkodásunkon. Emlékeznünk kell a következőre: “Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.” ( Jsir 3,31-33)

Isten szeret téged. Ő nem egy szigorú szülő, akinek nem lehet a kedvében járni. Ő nem egy gyengeségekkel és hibákkal teli tökéletlen szülő, aki néha összekúszál mindent. Ő Isten – az örökkévaló, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki megalkotott téged azért, hogy szeressen, és soha nem fog lemondani rólad.

Tehát, amikor úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, ne erre összpontosíts, hanem arra, ami megmaradt: Istenre és az Ő irántad való szeretetére.

 

 

Az életedet a gondolataid formálják

 

Hadd változtasson Isten egy új személlyé azáltal, hogy megváltoztatja a gondolkodásodat. (Róma 12:2 NLT fordítás)

 

Nem válhatsz egészen azzá a személlyé, akivé Isten teremtett addig, ameddig meg nem érted azt az öt tényezőt, amelyek hatással vannak a személyiségedre. Az első kettő a kémiád (amilyennek „elkészültél”) és a kapcsolataid. Te annak a terméke vagy, ahogyan Isten megteremtett, és amilyen kapcsolataid vannak az életedben.

A személyiségedre szintén hatással vannak a körülményeid és a tudatod. A körülményeid azok a dolgok, amik veled vagy körülötted történnek, de nincs befolyásod rájuk. A traumák, a bajok, a szenvedés, a szégyen, a sokk és a fájdalom, ami ért, mind hatással voltak az életedre. Talán még rossz bánásmódban vagy bántalmazásban is volt részed, és ez is nyomot hagyott a személyiségeden. Ha voltak az életedben sorozatos kudarcok vagy katasztrófák, az is mind-mind kitörölhetetlen nyomot hagyott a személyiségeden.

A tudatod az, ahogyan beszélsz önmagaddal. De tudod mit? Ha úgy beszélnél a barátaiddal, mint ahogyan magaddal, talán már nem is volnátok barátok, mert a gondolatainkat már annyira átszövik azok a hazugságok, amiket másoktól hallottunk, és amiket hagytunk magunkban felgyülemleni. Amikor más emberek gondolatait ismételgetjük a fejünkben, azok egyre mélyebbre hatolnak a tudatunkban, és elkezdik alakítani a személyiségünket.

A Példabeszédek 4:23 ezt mondja: “Vigyázz, hogyan gondolkodsz, az életedet a gondolataid formálják.” (LB, szabad fordítás) A gondolataidnak nem kell feltétlenül igaznak lenniük ahhoz, hogy pusztítani tudjanak. Elég, ha egyszerűen elhiszed őket. Ha azt mondogatod magadnak, hogy a házasságod nem fog sokáig tartani, akkor nem is fog. Ha attól félsz, hogy nem vagy képes megtenni valamit, akkor nem is fog menni. A gondolataid vezérlik az életed!

A körülményeid kicsúszhatnak az irányításod alól, de Isten mindent a kezében tart. A gondolataid formálják azt, aki vagy, de változtathatsz a gondolkodásmódodon. A körülményeid és a tudatod alakították eddig a személyiségedet, de életed hátralevő részét az fogja meghatározni, ahogyan a körülményeidre reagálsz, és azok a gondolatok, amiket elhiszel.

Beszéljünk róla:


* Mi a természetes reakciód egy nehéz helyzetre vagy körülményre? Elfutsz, vagy szembenézel vele? Aggódsz, vagy bízol Istenben?
* Hogyan kell változtatnod a gondolkodásmódodon? Ki vagy mi gyakorol negatív hatást a gondolataidra?

 

Miért halogatok megtenni dolgokat?


Miért halogatok?

Jak 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.(Jak 4:17 MBT)

A Bibliának kifejezetten sok mondanivalója van a halogatásról. Csak egy percet szánjunk oda a mai igevers elolvasására és engedjük, hagy valóban a lelkünk mélyére hasson.(…)
Tudok dolgokról, amiket meg kellene tennem és mégsem cselekszem azokat. És tudok olyan dolgokról is, amiket nem volna szabad megtennem, de azokat mégis megteszem. De a legfőbb gond az, hogy azokat a dolgokat halogatom, amiket tényleg meg szeretnék változtatni az életemen. De miért?

A Biblia öt dolgot említ, amiért halogatsz:

1. Határozatlanság. két(felé osztott) lelkű ember, állhatatlan minden utaiban. (Jak.1.8 Vida). Megtörtént már veled, hogy elküldtél egy pincért csak azért, mert nem tudtad elhatározni magad? A határozatlanság lehet az oka annak, hogy elszalasztasz megvásárolni egy autót, kiválasztani a főiskolát, hozzámenni valakihez, vagy éppen feleségül venni valakit, megvenni egy ruhát, vagy akár állást változtatni.

2. Maximalizmus. Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. (Préd.11:4 MBT), vagyis, ha mindig az ideális körülményekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit. Ha arra várakozol, hogy a dolgok körülötted tökéletesek legyenek, hogy te cselekedhess, igen sokat kell majd várnod. Nincs annyi időd itt a földön (sem pénzed), hogy a dolgaid vagy a körülményeid „110 százalékosak” legyenek.

3. Félelem. Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál (Péld.29:25 MBT). Mondtál már le időpontot a fogorvosnál? Esetleg sürgős műtéti beavatkozást? Vagy házassági tanácsadást? Szalasztottál-e már alkalmat arra, hogy megvalld a hitedet a munkahelyeden? Kérdezd meg magadtól ilyenkor: Mitől félsz valójában?

4. Harag. Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. (Péld18:9 MBT). A halogatás egy módja annak, ahogyan az általunk nem kedvelt embereknek fizetünk a kellemetlenkedéseikért. Késlekedünk. A kisgyermekek is nagyon ügyesek a halogatásban. Megkéred őket, hogy takarítsák ki a szobájukat. Végül is megteszik, de nagyon sokáig tart nekik. Ennek egyik oka az lehet, hogy engedetlenek veled szemben. A halogatás gyakorlatilag passzív ellenállás. „Nem akarom megtenni, mert nem tetszik az, hogy megmondod nekem, hogy mit kell tennem.” A harag az, ami miatt sokszor elnapolunk bizonyos dolgokat.

5. Lustaság. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővölkedik (Péld 13:4 MBT). Az egyik legnépszerűbb szavunk az, hogy: „könnyű”. Ha könnyű valami, máris kedveljük a dolgot. Ha pedig nehéz? Nem tetszik nekünk. El tudod képzelni a következő címek valamelyikét, mint a legtöbb példányszámban eladott sikerkönyvek címeit: „Tíz nehéz lépés, hogy megváltoztasd az életed” vagy „Hét nehéz út, hogy formába lendülj”? Szerintem senki sem venne ilyen könyvet. Ne feledd: ha könnyű, tetszik, ha nehéz, akkor nem tetszik.

Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy miért teszed? Azután pedig Istentől kérd, hogy segítsen túllendülni ezen. Így tudsz majd egyre előrébb jutni az életedben és tenni azt, amit tenned kell.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A golgotai kereszt azt tanítja, hogy Isten mennyire szeretett minket, akik megvetettük Őt. Isten Báránya ott függött a kereszten és meghalt értünk rettenetes kínok és szenvedések között. A bűneinkért fizetni kellett! Ő bűnhődött, mint engesztelő áldozat az egész világ bűneiért. Ő bűnhődött a te bűnödért is, és Ő bűnhődött az én bűneimért is. Az Úr mindent megtett, hogy megmentsen és üdvözítsen minket. Fogadd el Őt. Ha megvallod bűneidet, és neki átadod az életedet, irgalmat nyersz. Csak Jézus Krisztus az, aki igazán, és örökre boldoggá tud tenni, és csak Ő tud téged üdvözíteni.

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret. (Hamvas Béla)

 

„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28,13)

A bűn bűnt szül, a hazugság pedig hazugságot. Hányszor lehettünk már tanúi ennek. Aki a bűnt újabb bűnnel akarja megoldani és a hazugságot hazugsággal elfedni, az egy „ördögi körbe” lép be, ahonnan nincs kiút. Hiszen a végtelenségig hatványozódik a bűn és a hazugság. Mai igénk a megoldást adja meg. Igen, ki lehet ebből lépni. Aki megvallja és elhagyja bűnét, vétkeit, az irgalmat nyer. Micsoda evangélium, hogy nekünk nem kell görgetnünk magunk előtt bűneink és hazugságaink következményeit, hanem letehetjük Jézus elé, akinél irgalmat találunk! (Menyes Gyula)

Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Goethe

Az igazság a jellemben van. Krisztus nem egyszerűen csak az igazságot mondta, Ő volt az igazság maga, a maga teljességében.

Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.

„Az Úr a te oltalmad.” (Zsolt 91,9)

„Biztos jövő!” – olvasom egy biztosítótársaság reklámját. Ha havonta befizetek bizonyos összeget, akkor annak fejében… Mit is kapok? Biztos jövőt? A zsoltáros tőmondata: hitvallás. Bizonyosan nem egyszerűen, sablonosan kimondott gondolat, hanem megküzdött, megtapasztalt valóság. Sok viszontagság közepette tapasztalta meg Izráel ennek a mondatnak az igazságát. Nem volt könnyű elfogadni, sokan akkor sem tudták, akárcsak ma. De ez a több évszázad messzeségéből hangzó hitvallás ma is arról a tényről beszél, amelyet Jézus hozzánk is közel akar hozni. Isten nélkül nincs se jelen, se jövő, se oltalom. (Beke Mátyás)

Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az emberektől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől – és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt. (Lev Tolsztoj)

 

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”
Lukács evangéliuma 15,11-32

A IDŐSEBB FIÚ TÁVOZÁSA

„Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.”

Az idősebb fiú nincs otthon, amikor az apa átöleli és kegyelmébe fogadja fiatalabb fiát. Nemcsak a fiatalabb fiú veszett el, aki otthonát elhagyva távoli országba kereste boldogságát, de aki odahaza maradt, abból is elveszett ember lett. Külsőleg mindent megtett, ami egy jó fiú dolga, ám belsejében elcsatangolt apjától. Tette a dolgát, mindennap keményen dolgozott, teljesítette minden kötelezettségét, de egyre boldogtalanabb lett, és egyre jobban elveszett a szabadsága. Ez az elveszettség az – melyre a bírálat és az ítélkezés, a harag és a neheztelés, a keserűség és a féltékenység jellemző -, ami annyira veszélyes az emberi lélekre nézve.
Kifelé az idősebbik fiú hibátlan. De amikor öccse hazatértekor szembe találja magát apja örömével, a sötét erő feltör belőle. Hirtelen szembetűnik haragos, büszke, barátságtalan és önző természete, mely addig rejtve maradt. Annak megtapasztalása, hogy az ember nem képes osztozni mások örömében, a haragos szív megtapasztalása. Az idősebb fiú nem tudott belépni a házba és osztozni apja örömében. Belső panasza megbénította és hagyta, hogy a sötétség elborítsa.
Minél többet elmélkedem a bennem élő idősebb fiúról, annál jobban felismerem, hogy valójában milyen mélyen gyökerezik ez a fajta elveszettség, s hogy milyen nehéz innen hazatérni.
Neheztelésem nem ismerhető fel könnyen, olyasvalami, ami rátapad erkölcsi tisztaságom „fonákjára”. Hát nem jó engedelmesnek, kötelességtudónak, dolgosnak és önfeláldozónak lenni? Úgy tűnik ugyanis, hogy haragom és vádjaim rejtélyes módon összefonódnak ezekkel az erényes magatartásformákkal. Hisz abban a pillanatban, amikor legnagylelkűbb lényemből szeretnék cselekedni, saját haragomba vagy neheztelésembe botlok. Éppen akkor kezdem megszállottan igényelni, hogy szeressenek, amikor a legönzetlenebb akarok lenni. Éppen amikor megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jól oldjak meg egy feladatot, akkor kapom rajta magam, hogy azon rágódom: mások miért nem adnak bele mindent? Amikor már úgy érzem, képes vagyok legyőzni a kísértést, akkor elkezdem irigyelni azokat, akik megadták magukat neki. Úgy tűnik, hogy ahol a tiszta erkölcsös énem munkálkodik, ott rögtön megjelenik bennem a haragos vádaskodó is.
Ezen a ponton szembe kell néznem valódi szegénységemmel: Teljesen képtelen vagyok kigyomlálni magamból a haragot. De hogyan szabadulhatnék meg a haragtól anélkül, hogy az erényeket is eldobnám? Hazatérhet-e a bennem élő idősebb fiú? Hogyan térhetek vissza, amikor a harag foglya vagyok, amikor a féltékenység csapdájába estem, amikor be vagyok börtönözve a szolgaságnak megélt engedelmességbe és kötelességbe?
Nyilvánvaló, hogy én, egyedül, nem találhatok rá önmagamra. Így szembesülve az önmegváltás lehetetlenségével, már értem Jézusnak Nikodémushoz intézett szavait: „Ne csodálkozz azon, amikor azt mondom: fentről kell újjá születnetek”. Valóban, valaminek történnie kell, amit én magam nem válthatok ki. Nem születhetek újjá alulról, azaz saját erőmből, saját elmémből, saját lélektani meglátásaim által. Csak felülről jövő segítséggel gyógyulhatok meg, fölülről, ahonnan Isten lenyújtja kezét. Ami nekem lehetetlen, az Istennek lehetséges. „Istennel minden lehetséges.”

A IDŐSEBB FIÚ VISSZATÉRÉSE

„Az idősebbik […] megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte […] Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Az idősebbik fiú dühében így panaszkodik apjának: „…nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.” Ebből kitűnik, hogy az idősebbik fiúnak nincs öccse többé. És apja sincs. Mindkettő idegenné vált számára. Bűnös öccsére megvetéssel néz le, apjára, a rabszolgatartóra, félelemmel néz fel. Ebből látom, milyen elveszett az idősebb fiú. Idegen lett saját házában. Minden elveszti természetességét, minden gyanússá, zavarttá, kiszámítottá válik. Nincs többé bizalom.
Van kiút? Nem hiszem, hogy lenne – legalábbis az én oldalamról nézve. Sokszor úgy tűnik, hogy minél jobban próbálok kiszabadulni a sötétségből, annál jobban besötétedik. Fényre van szükségem, de annak a fénynek le kell győznie sötétségemet, és ezt én nem idézhetem elő. Egyedül nem vagyok képes elhagyni haragom földjét. Nem tudom magam hazavezetni. Igazi szabadságomat nem tákolhatom össze magam számára. Azt kapnom kell. Elveszett vagyok.

A példázatban az apa az idősebbik fiú elé is ugyanúgy kimegy, mint a fiatalabb elé, behívja őt, és azt mondja: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.”
Ezekre a szavakra kell figyelnem és hagynom, hogy áthassák lényem belsejét. Isten szeretett gyermeke vagyok.

A fiú bántó és keserű szemrehányásaira nem elítélő válasz jön. Nincs visszavágás vagy vádaskodás. Az apa nem védekezik, még csak megjegyzést sem fűz az idősebbik fiú viselkedéséhez. Azzal, hogy azt mondja: „te mindig itt vagy velem”, túllép mindenfajta értékítéleten, hogy fiával való bensőséges viszonyát hangsúlyozza. Az apa megkülönböztetés nélküli szeretetének kimutatása kizárja annak lehetőségét, hogy a fiatalabb fiút jobban szereti, mint az idősebbet. „Mindenem a tiéd”, mondja neki. Nem lehet ennél világosabb megfogalmazása az apa fia iránt érzett határtalan szeretetének.
Az apa nem hasonlítja össze a két fiút. Mindkettőjüket teljes szeretettel szereti, és szeretetét egyéni útjuknak megfelelően fejezi ki.
Abba kell hagynom minden összehasonlítást, rivalizálást és versengést, és megadnom magam az Atya szeretetének. Amíg kint maradok a sötétben, addig megmaradok az összehasonlítgatásból eredő haragos vádaskodásnál. Isten hív, hogy térjek haza, lépjek be fényébe és fedezzem fel, hogy ott minden embert egyedi és teljes szeretet övez.

A tékozló fiú története valójában annak az Istennek a története, aki elmegy, hogy megkeressen, és addig nem nyugszik, míg meg nem talál.
Bár Isten maga elénk fut, hogy megtaláljon és hazavigyen bennünket, nekünk nemcsak azt kell felismernünk, hogy elveszettek vagyunk, hanem arra is fel kell készülnünk, hogy megtaláljanak és hazavigyenek minket.
Bizalom nélkül nem engedhetem, hogy megtaláljanak. A bizalom az a mély, belső meggyőződés, hogy Atyám hazavár. Mindaddig, amíg kételkedem abban, hogy érdemes rámtalálni, és leértékelem magam azzal, hogy úgy gondolom, kevesebb szeretetet kapok, mint öcsém, addig jó Atyám nem találhat rám. A bizalomnak még az elveszettség érzésénél is erősebbnek kell lennie.
A bizalom mellett a hálának is jelen kell lennie – a harag ellentétének. A harag és a hála nem létezhet egyszerre, mert az előbbi megakadályozza, hogy az életet ajándéknak lássuk és éljük meg. Haragom azt sugallja nekem, hogy nem azt kapom, amit érdemelek. Ez mindig irigységben ölt testet. A hála azonban túlmegy „enyémen” és „tieden”, és azt az igazságot hirdeti, hogy az egész élet színtiszta ajándék: mindent, ami vagyok és ami az enyém, a szeretet ajándékaként kaptam. Azt, hogy hálás vagyok, választhatom akkor is, amikor az érzéseimet még mindig a sértődöttség és harag hatja át. A hála – csakúgy, mint a szeretet -, nem érzelem. Mindig van választási lehetőség a harag és a hála között, mert Isten megjelent nekem a sötétségben, hívott, hogy mielőbb térjek haza, és szeretetteljes hangon kijelentette: „Te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.” Mindaz, ami vagyok és minden, amim van, színtiszta ajándék. Minden ajándék, amit elismerek, újabbhoz és újabbhoz vezet.
A bizalomhoz és a hálához egyaránt szükség van a bátorságra, hogy kockázatot vállaljunk, mert a bizalmatlanság és a harag – hogy hatalmában tartson – egyfolytában arra figyelmeztet, milyen veszélyes felhagynom az óvatos mérlegeléssel és a jövő elméleti úton történő kifürkészésével. Sokszor nagyot kell előrelépnem hitemben, hogy esélyt adjak a bizalomnak és a hálának.

A hitben való előrelépés mindig olyan szeretetet jelent, amelyben nem várom el, hogy viszontszeressenek; anélkül adok, hogy kapni szeretnék; anélkül hívok meg valakit, hogy visszahívást remélnék; s anélkül ölelek valakit, hogy ölelést kérnék. Minden alkalommal, amikor egy kis előrelépést teszek, megpillantom azt, Aki felém szalad és meghív örömébe, abba az örömbe, melyben nemcsak magamat találom meg, hanem testvéremet is.

 

FIAM, EGYETLEN KINCSEM VAGY

Fiam, egyetlen kincsem vagy,
Szeretetem túlárad irántad.
Fiam, barátként állok itt,
Hogy veled maradjak az idők végéig.

Minden dal, ami elér,
Azt suttogja szerelmem tiéd!
Fénylő hangok, dallamok
Tengerében ott vagyok!

Fiam, az életed nagy kincs, fiam,
Tudnod kell ez mindig igaz marad –
Fiam, akkor is hogyha félsz,
Amikor elborít a sötétség.

Minden dal, ami elér,
Azt suttogja szerelmem tiéd!
Fénylő hangok, dallamok
Tengerében ott vagyok!

Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget.

Don Bosco

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)

 

„Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma van itt; hanem jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!” (Jer 7,4–5)

Egy ember – Jeremiás, Isten sokat szenvedett prófétája – odaáll az Úr temploma elé, és nagyon kemény beszédet mond. Izrael népe formálisan volt vallásos. Nemde ismerős ez ma is? Eljárunk a templomba, de úgy jövünk ki, hogy lelkünkben nem ment végbe változás, szívünket bezártuk a Szentlélek előtt, és csak a rítusokat gyakoroltuk, de nem vagyunk bizonyságtevői Krisztusnak. Jeremiás ma is odaállhatna templomaink elé. Nem nekünk kell cselekedni a templomban, nem azáltal leszünk jó emberek, hogy megtesszük az előírásokat, miközben szívünk hideg marad. Hanem ha hagyjuk, hogy Isten végezze el az áldott munkát bennünk! Akkor fogunk másként kijönni, mint ahogy bementünk, s megújulnak általa útjaink és tetteink. (Kőháti Dóra)

 

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

Mit jelent ez a mondat ránk nézve? Azt, hogy kevesen tartják betegnek magukat, kevesen érzik azt, hogy a bűn tönkretenne bármit is életükben. A másik véglet az, amikor már gyógyíthatatlannak látja magát az ember. Ilyen vagyok, nem tudok és nem is akarok megváltozni – mondta egyszer fülem hallatára valaki a saját bűnös dolgaira. Ez olyan, mint amikor valaki beteg, elmehetne az orvoshoz, bevehetné a megfelelő gyógyszert, de nem akarja, mert jól érzi magát jelenlegi nem éppen rózsás helyzetében, állapotában. A bűn nevű romboló lelki betegségben is el lehet kényelmesedni, le lehet mondani a gyógyulásról. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember nem tudja, még csak nem is sejti, hogy milyen az egészséges élet…

Napi Ige és gondolat

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

AMIKOR ISTEN LÁTÁST AD NEKED

 

„…nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt.” (ApCsel 26:19)

Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik „…saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott” (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint. Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit, abban gyakran sikerre jutnak; és másodszor: az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata. A Bábel (zavar) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: „Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?” Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.

Amikor Pál azt mondta: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt”, úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére – az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség. William Carey, akit a modem misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. Az egyik emlékezetes mondása ez volt: „Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!” De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod, mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.

Amikor Isten látást ad neked, az: 1) bele fog szólni az életedbe. Néha Isten olyan hangon szól, amit nem tudsz elhallgattatni. Máskor, mint ahogy Jónással történt, engedi, hogy a mélyre juss, azért, hogy végre Rá figyelj. Bárhogy is történik, a dolgok nem fognak rendben menni addig, amíg igent nem mondasz Neki. 2) Világosságot fog adni. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit Isten mond. Anániásnak sem tetszett az ötlet, hogy elmenjen imádkozni a tarzuszi Saulért, akinek hatalmában volta keresztyéneket halálba küldeni. De Isten azt mondta: „Menj el, mert választott eszközöm ő… én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9:15-16). Figyeld meg ezt a szót: „szenvednie”. Az ördög nem fog gratuláló dísztáviratot küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy Isten akaratát fogod tenni, tehát készülj fel a támadásra! 3) Megihlet. Olyan dolgokat fogsz véghezvinni, amelyekről azelőtt soha nem is álmodtál. Nézd csak meg Gedeont! Amikor Isten rátalált, éppen egy présházban bujkált (ld. Bírák 6:11); nem valami ígéretes kezdet. Amikor az angyal „erős vitéznek” szólította (12. v.), ő így felelt „én a legkisebb vagyok atyám házában” (15. v.). Amikor az angyal ezt mondta: „az Úr veled van”, ő így válaszolt: „ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” (12-13. v.). Amikor végre elvállalta a munkát, azon tűnődött: „Hogyan győzhet le ilyen kevés ember ekkora túlerőt?” De ugyanabban a pillanatban az ellenségnek rémálmai voltak miatta (ld. Bírák 7:13-15). A győzelem titka abban van, hogy tudod: Isten munkálkodik (ld. Filippi 2:13).

 



„Az Úrban jó nekem”

„Az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27 Károli)

Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod: „az Úrban jó nekem”. Jézus azt mondja nekünk: „az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, hogy sohasem cserélnék el azt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszanyernék mindazt, amit elveszítettek. Joni Erikson Tada természetfeletti békét talált, amikor egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, és Corrie Ten Boom békességet talált a náci haláltáborban. Elisabeth Elliot is békére lelt, amikor abban az indián törzsben missziózott, akik közül valók gyilkolták meg a férjét. Ezt írta: „Csak az elfogadásban van békesség… nem a belenyugvásban”. És ez nagy különbség! Creath Davis író rámutat: „A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja: »képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja: »Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja: »Számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja: »Hát itt vagyok, most mit legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja: »Micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: „Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram?«. A beletörődés azt mondja: »egyedül vagyok«. Az elfogadás azt mondja: »Tied vagyok, Uram«.”

 

Leckék a tíz leprástól

 

„Hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)

Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.

Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:

1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!

2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!

3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Házasság…


A mai nap imádsága:

Uram! Párba teremtetted az embert… Kérlek segíts nekem megtalálni életem másik felét, akit nekem rendeltél, s ha Neked mások a terveid velem, tudom, hogy Te akkor is teljes életet ajándékozol nekem! Ámen.

Azok ezt mondták: “Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.” Jézus erre így szólt hozzájuk: “Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.”
Mk 10,4-9

A kulcsok hatalma! A pápa apostoli elsőbbségének évezredes jelei, melyek az oldás és kötés isteni tekintélyét szimbolizálják. “Kiadni valakinek az útját” – azt jelenti, ettől kezdve az utak különválnak, még egymást se lássák. A válási statisztikák ismerten “lesújtóak”, a kezdeményezők 75-80%-ban nők, az ok: hűtlenség és/vagy alkoholizmus. Immár komputeres program, a Family Mediator (Családi közvetítő) elnevezésű szoftver könnyítheti meg Ausztráliában a válás procedúráját. A LiveScience angol nyelvű hírportál számolt be arról, hogy az új válási szoftver prototípusát, a Family Winner (Családi győztes) szoftvert a Victoria University két kutatója, Emilia Belluci és John Zeleznikow még 2004-ben dolgozta ki. Rendezvényszervezések mellett új ága alakult ki a szolgáltatóiparnak: válás-szervezés. S amint tudjuk, egy válás lebonyolítása igencsak komoly terheket zúdít az amúgy is zaklatott lelki állapotú felek nyakába… Eine Sache der Welt! (Világi dolog!) Kiáltott fel Luther Márton, majd félezer éve egy-két korsó sör után, amit felesége, Bóra asszonyság, “áldott Katája” főzött, s nemcsak a sörfőzés csínját-bínját ismerte az apácából lett reformátor-feleség, de a jó házasság titkát is ismerhette, hiszen köztudottan boldog házasságban éltek. Tényleg csak egy dolga a világnak a házasság? Luther kijelentése akkor érthető, ha tudjuk, hogy ő a házasság szentségi, azaz üdvösségre vezérlő katolikus-dogmatikus álláspontja ellen emelt szót…

Ha csak egy dolog lenne a sok közül, akkor nem lenne ennyi boldogtalan ember a világon. Nos, a házasság valójában “az egyetlen dolog, az igazi ügy”, ami a JóIsten akaratából, a biológiai meghatározottságunk, a házaséletre való alkalmaságunk okából fakad. A “program” bennünk van, életünk része, a szerelem egekbe repítő, a naponkénti megújulást segítő titokzatos erő. Lehet egyszerűen is beszélni róla és versekbe szedetten is, a titkot megfejteni soha nem tudjuk. A titkot, mely a halálon is átível, hiszen ha már nincs is az élők sorában a szeretett társ, mégis az egykor volt közös történések, a mindent betöltő és felszabadító érzések emléke újra és újra felszínre tör, s a társ hiányát enyhíti, s segít elhordozni az effajta magányt. Ezért nem mindegy, hogy milyen házasságban élnek az emberek… Isten “egybeszerkesztette” tehát Ádámot és Évát, s egységre hívja el a mai Évákat és Ádámokat is. Ez az egység – mivel titokról van szó – csakis az Istennel igazi egység. S ahol ott van, ahová “behívják” az Istent, azt nem lehet anullálni, meg nem történtté tenni, esetleg érvényteleníteni.

Ezért, aki Istennel együtt, jó lelkiismerettel köt házasságot, s aztán elválik, irdatlan nagy lelkiismereti terhet vesz magára. Ezt “feldolgozni” csak Istennel együtt lehet, s ehhez bizony kell a külső segítség… Lehet másra is elhívást kapni, mint a házasélet, de az csak akkor emel, akkor “üdvös”, ha Istentől jön a vocatio, az elhívás. Aki tehát házasságra lép, jól gondolja meg, kivel köt házasságot… s mondja ki az igent (vagy a nemet) úgy, hogy közben remegő térdekkel érzi, ott áll mellette az Isten. Ekkor, és csakis ilyen esetben, áldás lesz a döntésen.

 

Isten…


A mai nap imádsága:

Uram! Szívem gyenge akarását erősítsd meg, hogy újra Rád találjalak minden nap! Ámen

De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.
5 Móz 4,29

“Istent megtalálni – nem könnyű!” – mondják. Bejárhatjuk az egész világot, s végül rádöbbenünk, a legnagyobb utazást a szívünkben kell átélnünk. Kalandokat keresünk egy életen át, s a legnagyobbat, a legizgalmasabbat, a legkockázatosabbat, s a legkihívásosabbat – azaz az Isten megismerését – mégis kerüljük. Azért is, mert akkor vége a szerepjátszásnak, a “mintha-világnak”, akkor gondolatainkat mindennap átrendezi a Nagy Realitás…

“Megtalálod az Istent…” ha… Nos ennek a kicsiny szócskának van egy ikerpárja, ez az “elsőszülött”, az: “aha!” A felismerés pillanatos csodája ez, igen ezt akartam, igen ezt kerestem. Az “aha-effektus”- ahogyan egyik kedves rokonom mondta -, fontos élet-irányító jel. Amikor rádöbbenünk, hogy nekünk az Isten kell, mert csak Ő a gyógyír fájdalmainkra, mert csak Ő ad reményteljes napokat, mert csak Benne találunk nyugalmat vétkeink, mulasztásaink miatt egyensúlyából kibillent lelkünknek – akkor az “aha” után mindig jön a csaló, a sarkotfogó “Jákób-fogalom” a: ha… s elindul lelkünkben a kételkedés bonyolult aggodalmatkeltő nyikorgó masinája…

Teljes szívvel és lélekkel keresni az Istent – sokak számára az extremitásig fokozott érzelmi állapotot jelenti. Ha nincs nyelveken-szólás vagy földreesés, görcsös sírás a “bűnök miatt”, vagy ha elmarad a gyógyítás és a gyógyulás jele, akkor – úgy gondolják – még nincsenek az ÚRnál… A teljesség nem az intenzitás nagyságán múlik, hanem azon, hogy mennyire tudjuk megüresíteni a szívünket… Ha imádság közben “paralell-gondalataink” vannak – mit kellene csinálnunk vagy mit adjon még meg az Isten ezen vagy azon túl is… – akkor még messze vagyunk a teljességtől. Ha szívünket megüresítettük, azaz szegényekké váltunk “lelki értelemben”, akkor már készen állunk a nagy utazásra – s mienk lehet a mennyek országa – ahogyan Jézus Urunk tanítja nekünk…

 

Lelkészi hivatás..

 

URam! Adj ébredést a szívekben, hogy Hozzád menekülve megtaláljuk önmagunkat, s kiteljesedhessünk a Neked, s embertársainknak való szolgálatban, mint férjek és feleségek, mint családapák és családanyák, mint az építő közösségek dolgos tagjai! Ámen
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”
Mt 9,35-38
A nyájnak pásztorra van szüksége -, magyarul ez annyit tesz, hogy egy közösség vezető nélkül nem közösség, hanem csoport vagy tömeg csupán! Tényleg nyomorúságos látvány “a juhok pásztor nélkül”, s ehhez a szemnek egyre inkább hozzá kell szokni, hiszen 2020-ra komoly lelkészhiány várható, igaz többnyire német nyelvterületen. Gyakorlatilag minden egyházban ugyanez a helyzet – korunk jelensége lenne ez? -, de gondolatban most söprögessünk csak a protestáns egyházak portája előtt!
Tény, hogy egy lelkész tanulmányi ideje 6 év, amihez még jön 3-4 év gyakorlati év, ami után lelkész(szak)vizsgát tehet. Ettől kezdődően “teljes értékű”, azaz választhat ill. meghívható egy gyülekezeti állásba. Ha tehát 10 év múlva égető lelkészhiánnyal kell megküzdenünk, akkor már most kellene, illene megfelelő ellenlépéseket tenni… Ezzel szemben az a valós helyzet, hogy teológiai fakultásukon 60-65 százalékban lányok tanulnak. Az igazság az, ha egy szakma/hivatás “elnőiesedik”, annak az a szomorú oka, hogy a nők kevesebb pénzért is hajlandóak ugyanazt a munkát elvégezni. (Jó hír, hogy többnyire jobban is! A slendriánság – úgy néz ki -, igazi férfi-tulajdonság…)
Jézus URunk kijelentésével: “Az aratnivaló sok, a munkás kevés!” előrevetíti, hogy az apostolság, a papi hivatás mindig is “hiányszakma”. Tanulmányok, felmérések tudósítanak arról, hogy folyamatos a lelkészek átvándorlása a gazdasági életbe, s az sem titok, hogy elég sok a kiégett lelkész-kolléga, ill. kollegina. Igaz, hogy más hivatások sem állnak jobban ezügyileg – orvosok, tanárok, segítő foglalkozásban állók -, de ezért is nevezzük ezeket hivatásoknak, mert csak elhívással, belső elkötelezettséggel lehet eredményesen végezni az ilyen munkát. Ugyanis az Isten országának építése is munka. Jézus az aratás képét használja erre, s köztudottan az aratás az egyik legkeményebb fizikai munkát jelentette régen. Azonban a lelki teher sem lebecsülendő, az is fáraszt – de még mennyire(!) -, hiszen a jövő évi kenyérnekvaló volt a tét, s nem véletlenül mondogatták a régiek, hogy az aratás akkor ér véget, ha a gabona már a magtárakban vagy a zsákokban, a kamrában pihen…
Gyakran fogalmaztak/fogalmaznak egyházi vezetők úgy, hogy a lelkészi munka a legszebb hivatás. Ez így igaz, hiszen a közösség építésénél – komplexitásából fakadóan – nincs szebb, felemelőbb foglalatosság. Ebben át lehet élni a küzdelmet, a gyarapodás örömét, s azt, hogy a terhek közösségben feleződnek, s az örömök pedig sokszorozódnak. Ugyanakkor a közösségnek mindig van valamilyen válsága, mely megoldás után kiált -, de az Élet már csak ilyen! Áldozatot kell hozni a párkapcsolatért, a családért, az egyházért, s a hazáért, mert enélkül nincs növekedés. Ha azonban egy társadalomban az a fő irányelv, az a “trendi”, hogy csak elvenni/fogyasztani érdemes, akkor az a közösség pontosan azt a dimenzióját veszíti el, ami a legfontosabb az egész létünkben, hogy mindannyian egymásnak teremtettünk…

 

Tradíció…


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy bölcsüljek Általad! Ámen

 

Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége,
aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.
Péld 28,13

Nem kell ahhoz fiatalnak lenni, hogy az ember nagy butaságokat kövessen el – az átgondolatlanság nem a fiatalok “kiváltsága”. Talán ezért fogalmazták meg a régiek így: “A kor nem érdem, hanem állapot.” Érdekes: azok, akik hajlamosak kettős mércével mérni, gyakran tesznek megjegyzéseket: “Azért ez az ő korában már izléstelen…” Nos, ami izléstelen dolog a fiatal korban, az izléstelen az idősebb korban is. Ezt persze igazán azok tudják megérteni, akik “régebbóta fiatalok” s már mögöttük van néhány csapás/sokk-élmény, hogy a test igen, de a lélek nem öregszik. Azt kimondhatjuk, hogy a méltóságát tartani tudó ember a kor előrehaladtával lassan, de biztosan “bölcsül”.

Az is régi felismerés, hogy “aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége.” Mert egyszerűen nem lehet jó vége! A vétek, a bűn elvon, olykor lassan és észrevétlenül félre-vonszol a lényegitől, s a bűn bűn voltát már csak akkor vagyunk képesek felfedezni, amikor már késő… Az ősbűn (azaz akarat az istenellenességre) következménye, hogy kifogásokat, magyarázatokat ill. bűnbakot keresünk, s ha végképp szorul körülöttünk a terhelő tények hurka, s nincs senki, aki elhordozná a bűnünk okozta bajt, akkor igyekszünk mindent a körülményekre fogni…

Felnőtté, etikus emberré válásunk nem könnyű folyamat. Akkor sem, ha szerető szüleink, jó tanáraink, lelkiismeretes papok tanácsolnak minket kríziseinkben. Hibáinkat beismerni, felszínre hozni, törekedni arra, hogy nem éppen kívánatos késztetéseinket kordában tartsuk – embertpróbáló feladat, s közösség nélkül nem is vagyunk képesek rá. Ha nincsenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek minket, akik tükröt tartanak nekünk, akik visszajeleznek, akkor annak “nem lesz jó vége” – mert könnyen eltévedük az élet útján. Azt vesszük egyszercsak észre, hogy érzéseink sötét erdeje vesz körbe minket, hogy magányunk ingoványos talaja bizonytalanítja el a még meglévő etikai-egyensúlyérzékünket… S ha ilyen helyzetekben végképp egyedül maradunk, akkor megtörténhetnek a nagy bajok, a tragédiák, amikor is már nem tudjuk visszafordítani sorsunk kerekét.

Nos ilyenkor jönnek jól a régi bölcsességek, melyek a tradícióba vannak ágyazva. Aki nem élte át soha a szeretetet – családban, közösségben -, az hamisan fogja értelmezni a tradíciót is. Azt gondolja majd, hogy a tradíció nem más, mint a hamu hűséges őrzése, pedig nem… A tradíció azt jelenti: nemcsak őriztem, de tovább is adom a Lángot…

 

Vágyódás…


A mai nap imádsága:

Istenem! Utánad vágyakozom. Kérlek teljesítsd be rajtam is üdvözítő akaratod! Ámen

   
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Zsolt 42,3

Nemcsak születésünktől kezdve, egészen fogantatásunk pillanatától annak a folyamatnak részei vagyunk, amit Isten vonzásának nevezünk. Isten elenged minket a létezés világába, hogy mint az elejtett kő szabadeséssel zuhanjuk az emberlét nehézségi törvényeinek megfelelelően. Életünk aztán egyszer véget ér, a kérdés csupán az: megbékélve belehullunk-e az Isten megtartó tenyerébe vagy felajánlot kegyelmét kikerülve belecsapadunk a halál mozdulatlanságába. Aki ugyanis Istennél van, aki Benne hisz, “az ha meghal, akkor is él”…

Minél szomjasabb az ember, annál inkább kívánja oltani a szomját. Minél több megtapasztalásunk van Istenből, annál inkább vágyódunk utána, s szeretnénk, ha vágyódásunk egyszer már beteljesedne. Ez az akarat tükröződik a zsoltáríró szavaiban is. Nyilvánvaló, hogy meghalni azért még ő sem szeretne, de emberlétének végességéből fakadó szomorúságát csak az eljövendő beteljesítő találkozás oldhatja.

Az Isten vonzását a szomjúsághoz hasonlítani – igen találó. Ahogyan testünk lételeme a víz, ugyanúgy lelkünk is csak az Istenben képes maradéktalanul boldogan “lubickolni”. Bizony Isten nélkül kiszárad lelkünk, s még az is, ami szárbaszökkent lelki életünk befogadó talaján, URunk nélkül hamar az enyészetté válik.

Az evangélium, hogy amit Isten létrehívott, azt be is teljesíti. Mikor és hogyan? Melyik dimenzióban? Ebben a földi világban, az Ő mennyeiében? Ez Isten dolga, s nem a mienk. Úgy Igéjében, mint életünk legkülönfélébb helyzeteiben számos biztatást kapunk, ne lankadjunk keresni a Vele való közösséget, mert istenképű emberként csak akkor tudunk élni e világban, ha Istent magukban hordozzuk…

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. augusztus 18. ISTENED ELJÖN

ISTENED ELJÖN

1992. június 17.

Az 1992. június 16-i üzenet folytatása:

Kicsim, légy velem! Készen vagy?

Igen, Uram.

Akkor hallgass meg!
Még meddig kell bánkódnom amiatt, hogy nem figyelsz rám, nemzedék, amikor füledbe kiáltom, hogy tarts bûnbánatot! De lásd, felébresztem a holtakat, ezeket a semmirekellõket, kiknek magatartása ijesztõ volt, és messze voltak a szentségtõl. A világot az én tudásom és az én dicsõségem fogja betölteni, mert ahogy a vizek feltöltik a tengert, úgy jön el áradatként Lelkem is. Senki sem fogja tudni feltartóztatni Szentlelkem kiáradását. Vassula, imádkozz velem!

Uram,
erõddel és bölcsességeddel
életre keltettél és felnevelté
l. Szeretetedben segítettél
és én menyasszonyod lettem.

 

Uram, rám bíztad üzenetedet.
Dicsértessék az Úr!
Jöjj Uram! Maranatha!
Amen.

Mondom neked: A visszavezetõ ösvényen vagyok. Én, Jézus, mint az utazó, aki eltávozott, visszatérek hozzátok.

Uram, mondj el errõl mindent, boldoggá tesz!

Gyermekem, egyszer már beszéltem róla… Nem akarom újból elmondani.

Mire gondolsz Uram?

Szavaim világosak…

Még most sem tudom, mire gondolsz, Uram.

Nézd, gyermekem, Istened eljön!
Eljön a Szeretet, azért jön, hogy közöttetek éljen.

Mondj errõl többet Uram!

Oly szívesen hallgatjuk,
ha a remény beszél ott,
ahol reménytelenség van,
ha a szeretet nyilatkozik meg ott,
ahol gyûlölet van,
ha a béke jelentkezik ott,
ahol háború és összetûzés van.

Bátorság! Ne félj és ne szomorkodj a hátralévõ kevés nap miatt! Bízzál teljes szíveddel bennem! Légy erõs, állj szilárdan! Igen, állj szilárdan, és hangodat egészen a felhõkig hallatom, míg üzenetemet terjeszted. Közeledj hozzám, közeledj!…

ELJÖTT AZ ÓRA, SZENTLELKEM ÓRÁJA, HOGY MEGDÍCSÕÍTSE FIAM TESTÉT

1992. június 17.

Jahve, Istenem, aki oly gyengéd vagy és közel vagy hozzám, halld meg annak szenvedését, aki Lelked Gyönyörûsége: Jézus Krisztusét. Az Egyház kapui elhagyottá váltak, és papjai sóhajtoznak elhagyatottsága miatt. Egyedül maradt a város, amelyet egykor betöltöttek a hívõk, mintha hirtelen özveggyé vált volna. Templomaid 1 sorra elpusztulnak, ahogy élelmet keresnek az életben maradáshoz, de csak a Sátán füstjét szívják be tömjén helyett. Hol vannak a kerthez hasonló birtokok? Hol vannak az egykor illatozó, bimbózó szõlõskertek? Miért rombolták le oltáraidat? 2

Jahve:  Béke, gyermekem, béke… Hallgass meg:
Tudod, hogy közel van a nagy nap, közelebb mint gondolnátok. Oltár, mondd meg mindenkinek, hogy meg fogom mutatni dicsõségemet, és mindenütt kinyilvánítom szentségemet. Fenntartás nélkül fogom kiárasztani Szentlelkemet az egész emberiségre. Szemetek még nem látott semmit és fületek még nem hallott semmit. A ti szívetek ma beteg, szemetek elhomályosult, mivel sötétségben és elhagyatottságban éltek, és az ellenség jár körbe ebben az elhagyatottságban. Én, az Úr, sokasítani fogom a látomásokat a fiatalok között, és sokkal sokkal több fiatok és leányotok fog prófétálni, több, mint most. Kárpótlást adok a szárazság éveiért, amelyek hitehagyásra vezettek benneteket. Fenntartás nélkül fogom küldeni Lelkemet, hogy elárassza birtokaimat, és ujjammal fel fogom építeni lerombolt oltáraimat. Eljövök szõlõskertjeimbe, amelyek hervadt leveleikkel ma víztelen kertekhez hasonlítanak. Megöntözöm õket Lelkemmel. Megtisztítom õket a tövisektõl és a tüskés bozóttól, melyek megfojtják, és szõlõskertjeim meg fogják teremni gyümölcseiket .
Mindezt megteszem, hogy megmentselek benneteket. Annyi jelet adok az égen és a Földön, mint azelõtt sohasem. Sokasítani fogom a látomásokat, prófétákat támasztok, megsokasítom õket.
Azután elküldöm hozzátok angyalaimat, hogy õk vezessenek titeket, és én, a ti Szent Istenetek veletek fogok lakni. Népem hûtlensége miatt beteg. Visszautasították Lelkem adományait, mert saját lelkükben bíztak, nem az enyémben, és saját értelmükkel kötöttek szerzõdést. De most eljött az óra, Szentlelkem órája, hogy megdicsõítse Fiam Testét! Jöjj Vassula! Azt akarom, hogy buzgó légy, azt akarom, hogy szeress engem! Gyermekem, ezért buzgóságot és égõ szeretetembõl néhány cseppet öntök beléd, hogy felébresszelek lángommal.

 


1 mi vagyunk Isten templomai
2 Mindhárom kérdés a lélekre vonatkozik. A birtok, a szõlõskert és az oltár a mi lelkünk.
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!